„Pozitívumként tekintek arra, hogy vak vagyok”

Neha Suri a retinitis pigmentosa nevű krónikus, örökletes szembetegséggel született. Most, 44 évesen kis mennyiségű fényt és sötétséget lát csak, már nem tud olvasni és az emberek arcát sem ismeri fel. A vizsgálatokat ​úgynevezett Braille-jelölésű szalagcsíkok segítségével végzi, amik négy részre osztják a mellkast és ezek irányítják a kezeit. Ujjai segítségével finoman változtatva nyomást gyakorol a mellkasra, hogy átvizsgálja a bőrrétegeket, rendellenességeket keresve.
Az első kihívás az, hogy a páciens bízzon abban, hogy vak emberként meg tudom csinálni ezt a munkát, ez a legnehezebb része.
Indiában körülbelül 15 millió vak és gyengénlátó nő él. Miután Suri férje 2016-ban csontrákban elhunyt, fia arra biztatta őt, hogy látogasson meg egy képzőközpontot, amely olyan programokat kínál, amelyek segítik a nők önbizalmának építését, az alapvető életkészségek fejlesztését és az álláskeresést. Egy évvel később Suri az egyik első nő lett Indiában, aki orvosi tapintásvizsgálónak tanult a mellrák kimutatásában, amely a nők körében világszerte a leggyakrabban diagnosztizált rák. Élete drámaian megváltozott, mióta csatlakozott a programhoz. Korábban háziasszony volt és családjára volt utalva anyagilag, most pedig fizikailag és anyagilag független a munkája révén.
Mindig is nagyon negatívan álltam a fogyatékosságomhoz, most már pozitívumként tekintek rá.
A kutatások kimutatták, hogy vizuális információ hiányában a vak embereknél fokozódik a hallás, a tapintás és egyéb érzékszervek érzékenysége. Ezt szem előtt tartva alapította meg Dr. Frank Hoffman német nőgyógyász a Discovering Hands nevű vállalkozást, amely orvosi tapintásvizsgálókat képez ki – írta a Positive.News.
Míg az orvosok általában 1-2 cm méretű daganatokat találnak, addig a tapintásvizsgálók már a 6-8 mm méretűt is észrevették.

Forrás: BorsOnline