Rokkantsági ellátás: az Alkotmánybíróság törvényalkotásra kötelezte az Országgyűlést

Az Alkotmánybíróság döntött a Kúria beadványa nyomán a korábbi rokkantsági nyugdíjasok új ellátását illetően. Az Alkotmánybíróság szerint nem az új törvényi rendelkezés ütközik nemzetközi egyezménybe, hanem azok a szabályozási hiányosságok, amelyek folytán hátrányt szenvednek a 2012 előtt ellátásban részesültek, különösen a volt rokkantsági nyugdíjasok. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy 2019. március 31-ig tegyen eleget jogalkotási kötelezettségének, mellyel rendezi ezt a helyzetet. Az Alkotmánybíróság döntése főként azokat érinti, akik már 2012 előtt is rokkantsági nyugdíjban részesültek. A taláros testület az eljárása során a MEOSZ-t is felkérte, hogy a vonatkozó jogszabályokkal, illetve a Kúria indítványával kapcsolatban fejtse ki álláspontját. A MEOSZ örömmel tett eleget a felkérésnek, tekintettel, hogy az ügyben sérelmezett jogszabály teljes körű felülvizsgálatát már hosszú ideje sürgeti. Ennek érdekében szakmai elemzését és javaslatait is eljuttatta a kormányzat felé. Az Alkotmánybíróság most hozott döntése lényegében megegyezik a MEOSZ álláspontjával. A MEOSZ üdvözli és rendkívül fontosnak tartja az Alkotmánybíróság döntését és felajánlja együttműködését a szükséges szabályozás kialakításában annak érdekében, hogy az minél inkább az érintettek érdekét figyelembe véve születhessen meg.

A Kúria egy előtte folyamatban lévő eljárás során az Alkotmánybírósághoz fordult, s kérte a jogszabály rendelkezésének nemzetközi egyezménybe ütközésének megállapítását. A felülvizsgálatra irányuló indítvány a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról rendelkező 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv 33/a. § (1) bekezdés a) pontjának második fordulata alapján alkalmazandó 12. § (1) bekezdés a) pontját érintette, mellyel kapcsolatban a Kúria annak megállapítását kérte, hogy az a Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) Első Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogba ütközik. A Kúria előtti eljárás felperese 2011. december 31-éig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, melyet 2012. január 1-jétől – a Mmtv. hatályba lépése következtében – rehabilitációs ellátásként folyósították tovább. A törvény által kötelezően előírt komplex felülvizsgálatot követően a felperes rokkantsági ellátásra vált jogosulttá, melynek összege a felülvizsgálat előtt 91.535,-Ft helyett csupán 41.850,- Ft-ban került meghatározásra az Mmtv. Kúria által is vitatott rendelkezései alapján. Az Alkotmánybíróság az ügyben hozott határozatában a nemzetközi egyezményben foglaltak sérelmét abban látta megvalósulni, hogy az Országgyűlés nem alkotta meg azokat a szabályokat, amelyek az új rendelkezések hatályba lépése előtt ellátásban részesülők esetében rendeznék azt, hogy a komplex felülvizsgálat eredményeként megállapításra kerülő ellátásuk összege összefüggést mutasson a korábbi ellátásuk összegével, illetve élethelyzetüket érdemben meghatározó tényleges fizikai állapotuk javulásának mértékével. Az Alkotmánybíróság arra hívta fel az Országgyűlést, hogy e jogalkotói feladatának 2019. március 31-éig tegyen eleget a szükséges rendelkezések törvénybe iktatása útján. Az Alkotmánybíróság döntése, illetve az annak alapján hozandó szabályok azokat érinthetik, akik 2012. január 1. előtt rokkantsági nyugdíjban részesültek, majd az új szabályozás következtében elvégzett komplex felülvizsgálat során állapotjavulás rögzítése mellett rokkantsági ellátásra váltak jogosulttá. Közülük számosan kerültek olyan helyzetbe, hogy az új ellátásuk lényegesen kevesebb lett a korábbi rokkantsági nyugdíjuk összegénél annak ellenére, hogy egészségi állapotukban tényleges pozitív változás nem következett be, az állapotjavulás véleményezésére kizárólag a minősítési rendszer, illetve a jogi szabályozás változása miatt került sor. Az Alkotmánybíróság eljárása során az Emberi Erőforrások minisztere, az Igazságügyi miniszter. az Alapvető Jogok Biztosa mellett a MEOSZ-t is felkérte, hogy az érintett jogszabályokkal, illetve a Kúria indítványával kapcsolatban fejtse ki álláspontját. A MEOSZ – egyet értve az Alapvető Jogok Biztosával – egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet a korábban alkalmazott irányelvhez képest több ponton is megváltoztatta a betegségek, állapotok által előidézett egészségkárosodásként megállapítható százalékos mértékeket, ami sok esetben azt eredményezte, hogy egy adott személy az új minősítés alapján annak ellenére került a korábban megállapítottnál alacsonyabb kategóriába, hogy a valóságban egészségi állapotában változás nem következett be. Ráadásul elmaradt annak a jogszabályban történő rögzítése is, hogy a 2012-től a megváltozott munkaképesség megállapítására alkalmazott minősítési kategóriák (B1, B2, C1, C2, D, E) milyen, 2012 előtt alkalmazott minősítési kategóriának feleltethetőek meg, továbbá mind a 2008-ban bevezetett, mind pedig a 2012-től irányadó minősítési rendszer esetében elmaradt annak szabályozása, hogy a korábbi minősítéssel rendelkezők esetében milyen módon lehet az esetleges állapotváltozást, illetve annak mértékét megállapítani. Mint azt az Alkotmánybíróság is kifejtette határozata indokolásában az ellátások nagymértékű csökkenéséhez hozzájárul a szabályozás oly módon történt kialakítása is, amely az új ellátás összegének meghatározásakor figyelmen kívül hagyja az érintettet korábban megillető rokkantsági nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmet. E körülmények vezettek oda, hogy a volt rokkantsági nyugdíjasok komoly jövedelem csökkenést szenvedhettek el az által, hogy a komplex felülvizsgálat eredményeként állapotjavulás rögzítése mellett rokkantsági, vagy rehabilitációs ellátásra váltak jogosulttá.

Forrás: MEOSZ

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .