Segítségért kiált a vak harmonikaművész

„Kedves Ismerőseim és Barátaim. Az van mint sok más emberrel, hogy nem lehet munkát vállalni. Színházzal van szerződésem mint muzsikus. A jövedelmem nem teszi lehetővé, hogy abból lakbért fizessek. Lényeg, nagyon szeretek itt lakni. De most nincs jövedelmem elegendő. Az a helyzet, hogy 400 ember 500 forintja segítene rajtam. Tudom, hogy nem egyszerű az élet mostanában. Nem megy jól senkinek. De csak 8 napom van utána nehezebb lesz. Elnézést kérek, de így jártam, és remélem, hogy soha többé nem kell ilyesmihez folyamodnom. Még egyszer köszönöm..”– írta ki a legnagyobb közösségi oldalra Weszely Ernő. A hatvanhét éves vak harmonikaművész a Centrál Színházban Molnár Ferenc: Delila című előadásában játszott rendszeresen.

Fotó: Bócsi Krisztián/ Facebook/Index

A népszerű előadó az Indexnek azt mondta, hogy negyvenötezer forint nyugdíj az összes rendszeres jövedelme.

„A Centrálban rendesek velem, de ha nem tudok játszani, nem tudnak fizetni” – tárta fel helyzetét Weszely Ernő, aki a pandémia miatt nem játszhat közönség előtt, és mostanában zongorahangolóként sem talál munkát.

A népszerű harmonikaművész, aki Óbudán él egy önkormányzati lakásban, azt is elmondta, hogy nemrég hívta egy hölgy, azt mondta, hogy a kerületi családsegítőtől telefonál, és figyelmeztette, hogy ha nem rendezi a tartozását nyolc napon belül, azzal szerződést szeg, és az önkormányzat lakásosztálya kénytelen felemelni a lakbérét.

A hölgy azt is megemlítette, hogy erről levében is értesítettek, amire én nem válaszoltam. De a postaládám tele van levélszeméttel, és gyűlölöm a borítékokat. Mivel tízéves korom óta semmit sem látok, ez talán érthető. Írjanak e-mailt, vagy hívjanak telefonon!

Weszely Ernő elmondta, hogy annak idején ő segített a kerületi református egyesületnek megvásárolni egy Braille-nyomtatót. A Vakok Szövetségében is segítenek ilyen esetben, ha az önkormányzatnak nincs ilyen eszköze – tette hozzá.

Akkor érti meg az ember, hogy mi van odaírva, ha hagyják békésen elolvasni. Bárki kipróbálhatja, mennyivel kevesebbet ér az a szöveg, amit felolvasnak neki, mint az, amit a saját, erre való érzékszerveivel maga olvas el. A látóknak erre van a szeme, nekem meg a kezem.

Elmesélte az Indexnek, hogy amikor 1987-ben Hollandiában dolgozott, német nyelvű Braille-írásos levélben értesítették arról, hogy be kell mennie a városi tanácshoz egy kitöltendő adatlap miatt. Ezt azonnal megértette, mivel németül, angolul és oroszul is olvas a magyaron kívül.

Három éves koromtól tízéves koromig láttam egy műtét révén, tehát  van fogalmam arról, milyen a kék, milyen a naplemente. Az a világon a legszebb. De ebből az őrületből, hogy senki sem törődik semmivel, az emberek egymásnak esnek, és sehova se lehet menni, már nagyon elegem van. Nem szoktam könyörögni, értem én, hogy az önkormányzatnak is be kell szednie a lakbért, de szívesen maradnék a lakásomban, ha már ilyen a helyzet.

Az ügyben megkereste az Index, az Óbuda önkormányzatát is. Szalai-Papp Liza, a III. kerület lakásügyi főosztályvezetője az Indexnek elmondta:

Nyilván azért keresték meg az ügyfelet a családsegítő kollégák, hogy felajánlják segítségüket, és nem azért, hogy megdorgálják, ha valamit elmulasztott. Azt tudom javasolni, hogy vegye fel a kapcsolatot a családsegítős kollégákkal, akik felvilágosítják arról, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a tartozás kiegyenlítésére.

(Forrás: Index)

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.