Székesfehérvári konferencia (összegzés) – Fogyatékos emberek

Székesfehérvár Szent István király halálának 975. és az 1938-as ünnepi országgyűlés 75. évfordulója alkalmából jubileumi évvé nyilvánította 2013-at. Az emlékévhez kapcsolódóan, a város támogatásával a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) és a Mozgássérültek Fejér Megyei Egyesülete kétnapos konferenciát szervezett a fogyatékos emberek társadalmi helyzetéről.

A konferencia fővédnöke Áder János köztársasági elnök, védnöke Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere volt. A konferencián szó volt a fogyatékossággal élő emberek szociális és foglalkoztatási helyzetéről, az Európai Unió fogyatékosügyi politikájáról, az önkormányzatok és az egyházak szerepéről, a fogyatékos embereket ellátó intézetekről, a fogyatékossággal élő nőkről és a megváltozott munkaképességű emberek felülvizsgálatának és foglalkoztatási rehabilitációjának eddigi tapasztalatairól is.

Az előadások összefoglalója

Szeptember 13. (péntek)

Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök:
Az egyházak szerepe a fogyatékos emberek egyenrangú társadalmi részvétele érdekében

A püspök előadásában hangsúlyozta: minden ember Istentől kapott, egyenlő méltóságban születik. Minden ember önmagában egyedülálló, sajátos értéket hordoz, a fogyatékos emberek élete is ugyanolyan értékes és megismételhetetlen, mint bárki másé, az emberek közt pedig nem lehet különbséget tenni sem fajra, sem nemre, sem egyéb tulajdonságaikra való tekintettel. A püspök kiemelte az emberek egymás iránti tiszteletének és felelősségének fontosságát, amelyre az egyház is tanítja híveit. Külön programokkal erősítik a fiatalokban a szociális érzékenységét, akiktől elvárják, hogy legyenek segítőkészek, figyelmesek a segítségre szorulókkal, az idősekkel és a fogyatékossággal élőkkel. A katolikus egyház részt vesz a fogyatékkal élők megsegítésében is: támogatják az autizmussal élők csókakői farmját, Székesfehérváron nappali intézetet működtetnek, amelyet szeretnének bentlakásos otthonná fejleszteni, Budaörsön pedig értelmi fogyatékos, óvodáskorú gyermekeket fejlesztenek.

Soltész Miklós, az Emberi Erőforrás Minisztérium szociális és családügyért felelős államtitkára:
A fogyatékossággal élő emberek szociális biztonsága Magyarországon – jelen és jövő

Soltész Miklós államtitkár is az elesettekre való odafigyeléssel kezdte felszólalását: erre nemcsak a döntéshozók és a végrehajtók, hanem társadalom egészének a figyelmét is fontosnak tartja felhívni. Ezt a célt szolgálja a Szolidaritás Nagykövete nevet viselő, sikeres program is, amely sok pozitív visszacsatolást kapott a fiataloktól. Az elmúlt három év fogyatékosügyi intézkedéseiről szólva elmondta: általános és specifikus intézkedésekkel is igyekeztek javítani a fogyatékos emberek helyzetét, a döntéshozatal során figyelembe vették az őket képviselő szervezetek véleményét, amelyeknek kiszámíthatóvá tették a támogatását. Sikerként értékelte, hogy nő a munkaadók érdeklődése a megváltozott munkaképességű munkavállalók iránt, mostanra mintegy 6 ezer cég 19500 főt foglalkoztat rehabilitációs kártyával. A Segítő Vásár programsorozat az általuk előállított termékeket népszerűsíti immár hét helyszínen országszerte, a termékekre – úgy véli – méltán lehetünk büszkék mindannyian.

Az államtitkár jelentős lépésnek nevezte, hogy létrejött a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete által megálmodott egyetemes tervezési központ. Szólt a MEREK Guruló-programjának folytatásaként hamarosan induló segédeszköz-kölcsönzési projektjéről, amelybe várják mozgássérült emberek egyesületeit, és elmondta azt is, hogy országszerte megújulnak és akadálymentesek lesznek a rehabilitációs szakigazgatási szervek és a kormányablakok. Megújul a Vakok Állami Intézetének energetikai rendszere és Tatán épül egy új, korszerű rehabilitációs intézet a látássérült embereknek. Az autizmussal élők helyzetének javításáért együtt dolgoznak a katolikus egyházzal Gyöngyösön és a csókakői farmon, az ősszel pedig Magyarországon rendezik meg az egyik legjelentősebb, autizmussal foglalkozó nemzetközi szakmai konferenciát. Megköszönte a civil szervezetek munkáját: mint fogalmazott, nélkülük, „lélek” nélkül nem lehetne ezt a munkát végezni. Sokat változott a fogyatékos emberekről való közgondolkodás, de van még teendő ezen a téren – tette hozzá.

Az államtitkár bejelentette, hogy a kormány hamarosan döntést hoz az emelt összegű családi pótlék 15 százalékos emeléséről, és egy új, kiemelt ápolási díjat is bevezet azok számára, akik a legsúlyosabb állapotban lévő, gyermek- vagy időskorú hozzátartozójukat gondozzák. Ennek összege a mostani emelt összegű ápolási díjnál 40 százalékkal magasabb lesz. Tájékoztatott arról, hogy nemrég 400 millió forint összegű pályázatot írtak ki akkreditált foglalkoztatóknak, és hamarosan egy másik, hasonló összegű pályázatot is kiírásra kerül ezen a területen. Zárásként megköszönte Horváth Klárának, a Viktória Rehabilitációs Központ igazgatójának a fogyatékos emberekért végzett példaértékű munkáját, és kiemelte: az ő tevékenysége és életútja kiváló példa arra, hogy nem a fogyatékosság, hanem a megmaradt képességek számítanak.

Kósa Ádám, a Fidesz európai parlamenti képviselője:
Az Európai Unió szándékai és törekvései a fogyatékossággal élő európai polgárok érdekében

A képviselő ismertette eddigi pályafutását és az Európai Parlamentben végzett munkáját, részletesen beszélt a fogyatékosügy jogi alapjairól az Unióban, az EU2020 stratégiáról, az Európai Fogyatékosságügyi Stratégiáról, annak célkitűzéseiről és korlátairól. Szólt az európai mobilitási kártyáról, amelynek kidolgozása nagyon hosszú folyamat, meg kell ugyanis határozni azon minimumszolgáltatások körét, amelyeket az európai unió fogyatékossággal élő polgárai minden országban megkaphatnak. Napirenden van a közintézmények honlapjainak akadálymentesítése is. Kijelentette: a fogyatékosügy nagyobb nyertese lesz a 2014-2020-as uniós költségvetési időszaknak, mint az előző ciklusnak volt.

Dávid István, az EMMI Foglalkoztatási és Rehabilitációs Főosztályának vezetője:
A fogyatékos emberek foglalkoztatásának helyzete Magyarországon 2013-ban – tervek és lehetőségek az ENSZ Egyezmény és az EU foglalkoztatáspolitikájának tükrében

A főosztályvezető elmondta, hogy a minisztériumnak új foglalkoztatási rendszert kellett kialakítania, mert a korábbi igazságtalanul, szervezetekhez kötötten, zártan működött, ráadásul 2008-tól 2011-ig folyamatosan csökkent a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatottsága, így az idő is szorította a tárca szakembereit. Az új foglalkoztatási rendszer nem a cégeket, hanem a foglalkoztatottakat támogatja és mindenki számára nyitott. Beszélt az átalakítás alapelveiről és célkitűzéseiről, a tartós- és tranzitfoglalkoztatásról, a rehabilitációs kártyáról, az Új Széchenyi Terv foglalkoztatást elősegítő pályázatairól. Beszámolt arról, hogy az elmúlt egy évben több mint 10 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, ami főként a rehabilitációs kártya sikerének köszönhető. A várható jogszabályváltozásokról szólva elmondta: azok célja, hogy csökkentsék a bürokráciát, rugalmasabbá, könnyebbé tegyék a foglalkoztatást. A hamarosan megjelenő kormányrendelet-módosítás egy évvel meghosszabbítja majd a szociális foglalkoztatás szerződéseinek hatályát, kiterjeszti a munkaidőkeretet a tartós támogatottakra és lehetővé teszi az E kategóriába tartozók támogatott foglalkoztatásban való részvételét. A változtatások eredményeképp a 20 fő alatti foglalkoztatók esetén a jövőben egy személy is elláthatja a rehabilitációs mentori és tanácsadói feladatokat. Bejelentette, hogy egyszerűsödni fog az akkreditációs eljárás, bevezetik a munkahely-teremtési támogatást és még az ősszel módosítják a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvényt.

Laki Ildikó szociológus, MTA Szociológia Intézet:
Fogyatékosság és a mai magyar társadalom

A szociológus elmondta: egy kutatás keretében megvizsgálták, hogy mennyire vagyunk diszkriminatívak a társadalom különböző, érzékeny csoportjaival szemben (fogyatékossággal élők, nők, romák, szexuális kisebbségek) és hogy nőtt-e a jogtudatosság az egyenlő bánásmóddal összefüggésben 2010 és 2013 között. A kutatás az mutatta, hogy mind a fogyatékos emberek élethelyzetében, mind az egyenlő bánásmód elvének érvényesülésében pozitív irányú változásokat észlelhetünk. A fogyatékos emberekkel kapcsolatos közgondolkodás javulását támasztják alá saját tapasztalatai is, két felsőoktatási intézményben ugyanis, ahol korábban esélyegyenlőségi órákat indítottak, ma már csak a fogyatékosságról szóló témákat kérik, az elmúlt három évben pedig 69 szakdolgozat készült a témában.

Tatosné Takács Andrea, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal főigazgató-helyettese:
A komplex felülvizsgálatok és a fogyatékos emberek foglalkozási rehabilitációját megvalósító intézményrendszer működésének tapasztalatai, a megváltozott munkaképességű emberek foglalkozási rehabilitációjának irányai, kilátásai

A főigazgató-helyettes szerint azért volt szükség az egységes, rehabilitációs szervek létrehozására, mert a korábbi, széttagolt rendszer nem volt hatékony, nem tudta speciális igényeiknek megfelelően kezelni a megváltozott munkaképességű embereket. Az új hatóságnál már csak velük foglalkoznak, egy kézben van a szakmai irányítás, a források feletti gazdálkodás és világos a felelősség is. Tatosné kiemelte: az NRSZH és a rehabilitációs szervek országszerte 620 fővel látják el a feladatokat, az orvosokat tekintve komoly kapacitásproblémával küzdenek: míg 2009-ben 159-en végeztek vizsgálatokat, addig 2013-ban csupán 97 orvos dolgozik. Ennek több oka van: magas a szakértők átlagéletkora, közülük többen, akik nyugdíj mellett dolgoztak, önként vagy kényszerből felhagytak a tevékenységükkel, egyébként is kevés ezen a területen a szakember és az alacsony fizetések sem vonzóak. A főigazgató-helyettes beszélt a komplex minősítések menetéről, eredményeiről, a foglalkoztatási rehabilitációról, a hozzá kapcsolódó uniós pályázatokról és az új akkreditációs rendszerről. Elmondta, hogy az idén mintegy 50 ezer új és soros vizsgálatot végzett el a Hivatal, a vizsgáltak 12 százaléka nem minősült megváltozott munkaképességűnek, és valamivel több mint 10 százalékuk fellebbezett. A másodfokon eljáró bizottságok az esetek 27 százalékában pozitív irányba változtatták meg az első fokú szakértői döntést. A várható jogszabályváltozások kapcsán kiemelte: a jövőben a legsúlyosabb állapotú, E minősítésű megváltozott munkaképességű emberek is részt vehetnek a támogatott foglalkoztatásban, továbbá a tranzitfoglalkoztatás esetén nem jövőre, hanem csak 2015-ben kezdik el a bértámogatás degresszálását. Hozzátette: szeptember 30-ig kiírják a jövő évre szóló pályázatot az akkreditált foglalkoztatóknak, és hamarosan megjelenik egy munkahelyteremtő pályázat is, amelyben az egy főre jutó támogatás 2 240 ezer forint lesz, és amelyben két éves továbbfoglalkoztatást várnak majd el a munkáltatóktól.

Chikán Csaba, a MEOSZ alelnöke:

Az önkormányzatok lehetséges szerepei a fogyatékosügy területén

A fogyatékos emberek életminőségét nagymértékben meghatározza az, hogy a település, ahol élnek, hogyan viszonyul hozzájuk. Fontos, hogy az önkormányzat vezetői, munkatársai nyitottak legyenek és tájékozódjanak a fogyatékos emberek igényeiről, problémáiról. Az önkormányzati feladatokat és lehetőségeket sorra véve, Chikán Csaba elmondta: az önkormányzatoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a kezelésükben lévő utak, járdák a mozgáskorlátozott emberek által is járhatók legyenek, ahogy a különböző szolgáltató, kulturális létesítményeknek is könnyen megközelíthetőnek és akadálymenteseknek kell lenniük. Fontos, hogy megfelelő számú és kialakítású parkolóhelyet jelöljenek ki a mozgáskorlátozott embereknek. A szociális bérlakásokkal rendelkező önkormányzatoknak fel kellene mérniük a lakások akadálymentességét és törekedniük kell arra, hogy minél kevesebben éljenek bezárva az otthonaikban. Az önkormányzatok a fogyatékos emberek foglalkoztatottságának növeléséhez is hozzájárulhatnak: alkalmazhatnak megváltozott munkaképességű embereket és különböző kedvezményekkel támogathatják, ösztönözhetik az őket alkalmazó cégek megtelepedését. Fontos az is, hogy igényeljék a fogyatékos emberek szervezeteivel való kapcsolattartást, és részesítsék elismerésben azokat, akik a fogyatékos emberekkel foglalkoznak. Példaként említette a saját települését, Vácot, ahol városi fogyatékosügyi tanács működik, és ahol az önkormányzat létrehozott egy kitüntetést is. Az egyesületeink legfontosabb partnerei az önkormányzatok, amelyeknek mindent meg kell tenniük annak érdekében, a lakosság, köztük a fogyatékos emberek minél jobban érezzék magukat az adott településen – zárta előadását az alelnök.

Horváth Klára, a Mozgássérültek Fejér Megyei Egyesületének elnöke:

A Székesfehérváron élő fogyatékos emberek ellátásában részt vállaló szervezeteket bemutató kiadvány ismertetése

Az egyesület elnöke, aki egyben a Viktória Rehabilitációs Központ igazgatója elmondta: a fogyatékos emberekről szóló speciális témájú konferenciával szerettek volna kapcsolódni a jubileumi évhez. Hozzátette: a székesfehérvári fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezetei aktivitásuknak köszönhetően sok mindent elértek a városban, amelynek jó színvonalú intézményhálózata van és amely elsőként készítette el a helyi esélyegyenlőségi tervet is. Az elnök szerint az egyesületek egyik legfontosabb feladata a tájékoztatás, az információnyújtás, annak elősegítése, hogy a fogyatékos emberek élhessenek a jogaikkal, az őket segítő szolgáltatásokkal. Éppen ezért az egyesület a Székesfehérváron élő fogyatékos emberek és családjaik, valamint a szakemberek segítségére egy információs füzetet készített, amelyben megtalálhatók mindazok az intézmények és szervezetek, ahová az érintettek helyben vagy akár országos szinten fordulhatnak.

Hegedüs Lajos, MEOSZ elnök:

A pénteki nap összegzése

Hegedüs Lajos összegzésében elmondta: az egyenrangú társadalmi együttélésben alapvető szerepe van a rehabilitációnak, ezért a konferencia elsősorban erről az oldalról közelítette a fogyatékosügyet. A konferencia célja volt, hogy különböző szemszögekből megnézzük: hol tart ma Magyarország a fogyatékosügy területén. Az elnök Laki Ildikó szociológushoz hasonlóan úgy vélte: a fogyatékos emberek helyzetét tekintve pozitív társadalmi változások következtek be, a tendencia kétségtelenül jó irányba mutat, mind a társadalmi beágyazottság, mind az elfogadás terén.

Az elnök hozzátette: a foglalkoztatással kapcsolatos tervezett jogszabályi változtatások jelentős része a MEOSZ és a VSZOSZ javaslatain alapul. A Szövetség meg fogja tenni a javaslatait a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény őszi módosításhoz is. Úgy vélte: a jogszabály egészét nem fogják hatályon kívül helyezni, de további finomítások még várhatók, például az 1095 napos biztosítási idő előírása terén, ami igazságtalan azokkal, akik a leszázalékolásukat megelőző öt évben nem tudtak dolgozni, de előtte aktívak voltak és hosszabb, akár több évtizedes szolgálati időre tettek szert. Az elnök ezen a fórumon is arra kérte a döntéshozókat, hogy fontolják meg azoknak a megváltozott munkaképességű embereknek a támogatását, akik nem érik el a 40 százalékos egészségkárosodást, de egészségük egyharmadát elveszítették. Ők ugyanis sem rokkantsági, sem álláskeresési vagy egyéb támogatásokra nem jogosultak a legtöbb esetben, egészségi állapotuk miatt azonban a nyílt munkaerőpiacon sem szívesen alkalmazzák őket. A rehabilitációs kártya nagymértékben javíthatna az elhelyezkedési esélyeiken és növelhetné a foglalkoztatottságot. Az államnak összességében megérné őket a munkavállalásban támogatni, mert bár a kártya révén le kell mondania valamekkora járulékbevételről, a foglalkoztatásuk révén adóbevételhez jut, és nem kell szociális ellátást sem fizetnie az érintetteknek- érvelt Hegedüs Lajos.

Szeptember 14. (szombat)

Verdes Tamás, a TASZ fogyatékosügyi programjának koordinátora:

A fogyatékossággal élő embereket ellátó intézetek világa

Hazánkban 21 ezer ember él a településektől távolabb, jellemzően külterületen felépített intézetekben, ahol egy épületben átlagosan százan laknak együtt – vázolta a helyzetet a TASZ munkatársa. Ahogy azt számos kutatás és nemzetközi jogvédő szervezet is kimutatta: ezekben az intézetekben szignifikánsan nagyobb az esélye az emberi jogok megsértésének, a fizikai és szexuális erőszaknak. A nyugati világban az ilyen intézeteket bezárják és helyettük közösségi lakhatási megoldásokat alakítanak ki.

Magyarországon az állam három lakhatási formát támogat: a lakást, a lakóotthont és a lakócentrumot. Ez utóbbi 50 fős is lehet, ami ugyanolyan jogsértő, mint a nagylétszámú intézetek gyakorlata. A 2011-ben elfogadott kitagolási stratégia is tartalmazza az 50 fős lakócentrumokat, ami ellen a TASZ és több civil szervezet tiltakozott, ráadásul a stratégia harminc évre ütemezi a kitagolást, ami a TASZ munkatársa szerint mély cinizmusról árulkodik, és azt mutatja, hogy a politika nem kötelezte el magát igazán a kitagolás mellett.

Mint mondta: a magyar állam évente 40 milliárdot költ a nagylétszámú intézetek fenntartására, arra, hogy a fogyatékos embereket elzárja a külvilágtól és megfossza őket a jogaiktól. A reform ellenzői gyakran hivatkoznak arra, hogy nincsenek meg a kitagoláshoz szükséges források, de szakértői számítások szerint a teljes kitagolás megoldható lenne körülbelül annyiból, mint amennyit évente költünk a nagy intézetek fenntartására. Az uniós források felhasználásában sokat javult a helyzet az elhibázott 2009-es pályázat óta, amely 150 fős intézetek létrehozását is engedélyezte volna. Verdes Tamás komoly előrelépésként értékelte, hogy elindultunk a kitagolás útján és Magyarországon ezekből a forrásokból már nem épülnek nagylétszámú intézetek, bár a lakócentrumok létszáma még mindig nem elfogadható.

Földesi Erzsébet, az Európai Fogyatékosügyi Fórum alelnöke, a MEOSZ alelnöke:
A magyar fogyatékos nők érdekképviselete nemzetközi szinten

Földesi Erzsébet elmondta: a fogyatékos nőkkel két ENSZ egyezmény foglalkozik, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló CEDAW-egyezmény és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló CRPD. Végrehajtásukat egy-egy ENSZ bizottság ellenőrzi, amelyeknek a kormányok és a civil szervezetek meghatározott időközönként jelentést készítenek.

A CRPD esetén – amelyet Magyarország az elsők között ratifikált 2007-ben – a civil árnyékjelentés széles összefogással, a fogyatékos emberek számos szervezetének bevonásával készült el 2010 őszére. A CRPD-bizottság többek közt arra kérte a magyar kormányt, hogy vonja be a fogyatékos nőket a döntéshozatali és végrehajtási folyamatokba, hozzon intézkedéseket az esélyegyenlőségük biztosítására és a többszörös diszkriminációjuk megelőzésre, biztosítsa a védelmüket a kizsákmányolással, az erőszakkal és a visszaélésekkel szemben – összegezte az alelnök. A CEDAW-bizottság 2013 februárjában folytatott párbeszédet a civilekkel és a kormánnyal. A bizottságnak előzőleg megküldött civil jelentés megállapította, hogy a hazai jogrend nem ismeri a többszörös hátrányos megkülönböztetést, a fogyatékos nők pedig nem szerepelnek egyetlen jogszabályban sem, csupán az Országos Fogyatékosügyi Program említi őket. A civilek arra is felhívták a figyelmet, hogy Magyarországon nem állnak rendelkezésre sem megfelelő statisztikai, sem kutatási adatok a fogyatékos nők helyzetére vonatkozóan. A Bizottság ajánlásaiban arra kérte a kormányt, hogy működjön együtt a nőszervezetekkel, vezesse be a többszörös diszkrimináció fogalmát és biztosítson hatékony jogorvoslatot ellene. Kérte továbbá, hogy számolja fel a fogyatékossággal élő nők kényszer-sterilizációját, és két éven belül biztosítsa a hozzáférésüket a családtervezési szolgáltatásokhoz, a megfizethető fogamzásgátló eszközökhöz és a megfelelő minőségű szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, továbbá hozzon speciális intézkedéseket az ellenük irányuló erőszak megelőzésére.

Hernádi Ilona, az ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oktatója:

Magyarországi kutatás anyaságról, nőiségről, szexualitásról

Kutatásának alapfeltevése az volt, hogy a nőiség kérdése erősen összefügg a testtel. Mint kifejtette: a fogyatékossággal élő nőket olyan normatív testhez viszonyítják, amely elvárásnak nem tudnak megfelelni, ezáltal leértékelődik a nőiségük. Azt vizsgálta, hogy miről szól a nőiség a mai, előítéletes, férfiközpontú és erősen az ép testre fókuszáló Magyarországon, és hogy ebben a térben hogyan tudnak nőként, anyaként élni a látható testi fogyatékossággal élő nők.

A kutatás elméleti keretét a fogyatékosságot pozitív különbségként kezelő feminista fogyatékosságtudomány adta. Az elmélet szerint a mai, fogyasztói társadalomban a test határoz meg minket: mutasd meg a testedet, megmondom ki vagy. Egy másik elmélet azt mondja, hogy napjainkban az ideális test a normális, emiatt egyre több ember látja magát abnormálisnak és óriási társadalmi nyomás nehezedik azokra, akiknek szabálytalan testük van. Ez a nyomás a fogyatékos nőket az átlagosnál is jobban elidegeníti a testüktől. Rosemarie Garland-Thomson szerint a normalitás és a szépség egymás megfelelői (ikerideológiák), amelyek gúzsba kötnek minket: a fogyatékos nőket arra kényszerítik, hogy minél több orvosi beavatkozással „normalizálják” a testüket, az épeket pedig egyre több szépészeti beavatkozásra ösztönzik. Addig, amíg a fogyatékosságot a normálishoz viszonyítjuk, nem tud megszabadulni a negatív felhangtól. Azt, hogy mi a normális, a hatalmon lévők döntik el, jelen esetben az ép társadalom férfi tagjai – tette hozzá.

A szexualitásról szólva elmondta: miközben állandóan szó van róla és az életünk fontos része, addig a nőkre nézve abszolút tabutéma. A nőtudomány és a nőmozgalom ugyan foglalkozik vele, de nehéz beszélni róla, mert nincs meg hozzá a megfelelő szókészlet, az ilyen diskurzusok gyakran átcsúsznak orvosi szóhasználatba. A kulturális képzeletben a szexuális aktivitás és a szexuális vonzerő ugyanaz, nagymértékben kötődik a testképhez: csak tökéletes testtel lehet tökéletes szexben részesülni. Ezzel nehezen fér össze a fogyatékosság, amelyhez inkább a fájdalom, magány és az aszexualitás képzete társul. Minden, ami a „normális szexuális aktuson” kívül esik a bizarr, egzotikus, perverz tartományba tartozik, a fogyatékosság és a szexualitás pedig szóba sem kerül, csupán orvosi területre korlátozódik. Az amerikai és az angolszász szakirodalom számos fogyatékos férfi és nő véleményét ismerteti ezzel kapcsolatban, akik szerint felszabadító erejű lenne, ha a gyönyört és a vágyat nem csak így képzelnénk el; ez ráadásul sok ép férfit és nőt is megszabadítana a szorongásaitól. A fogyatékossággal élő nők szexualitását és reprodukcióját a deviancia világába űzi a társadalom és politikai-jogi korlátokkal állít elé, miközben teljes a tagadás és az elhallgatás – fogalmazott a kutató. A fogyatékos nőknek a társadalom nem engedi meg hogy vágyott és vágyakozó személyekké válhassanak. Nagyon fontos etikai feladat lenne, hogy szabadon kifejezhessék a szexualitásukat, megkapják a megfelelő felvilágosítást, a megfelelő intézményi és jogi hátteret ahhoz, hogy gyakorolhassák a testük és a kapcsolataik feletti kontrollt, és hogy szabadon eldönthessék, hogy szülővé akarnak-e válni vagy sem – fogalmazott Hernádi Ilona.

A fogyatékos nők anyaságát tekintve a társadalmi környezet ellenséges és elutasító, a gyermekvállalásukat gazdasági és kulturális veszélynek tekinti, a családok pedig túlféltik a fogyatékos lánygyermeket és nem tekintik szexuális lénynek – ismertette a helyzetet a kutató. Újra kéne gondolni a gondozás kérdését, amelyről a társadalom jelenleg úgy vélekedik, hogy az a nő, aki maga is gondoskodásra szorul, képtelen gondoskodni a gyermekéről. A szülőség definícióját is újra kéne fogalmazni: vajon a jó szülő fogalma tényleg ennyire szorosan kapcsolódik a testi, fizikai kondícióhoz? Vajon az, aki csak segítséggel tudja megfürdetni a gyermekét, nem lehet jó anya? – kérdezte a kutató, aki szerint nagyon hasznos lenne, ha ezekről érdemi diskurzus folyna a nyilvánosságban, mert így meg lehetne változtatni a mostani, sztereotípikus gondolkodást.

A kutató tizenkét élettörténetet hallgatott meg, amelyek visszaigazolták az elméleti okfejtésekben megfogalmazott problémákat. Az elbeszélésekből kitűnt, hogy a megszólaló fogyatékos nők milyen emberfeletti erővel veszik nap mint nap az akadályokat, végig érezhető volt ugyanakkor a normalitás utáni vágyuk, az interjúkban rengetegszer elhangzott a normális szó. Hernádi Ilona elmondta: a történetekben szívszorongató küzdelmek jelentek meg, amelyek hihetetlenül inspirálóak voltak, mert nagyon erős életigenlés, pozitív gondolkodás sugárzott belőlük.

Keveházi Katalin, a Jól-Lét Alapítvány vezetője

A nők és a fogyatékos nők foglalkoztatása ma Magyarországon

A nők munkaerő-piaci hátrányait alapvetően a gyermekvállalás és a nőkkel kapcsolatos sztereotípiák határozzák meg – kezdte előadását Keveházi Katalin. A kenyérkeresők világában a normalitást még mindig a fehér, egészséges férfiak jelentik, a munkáltatók számára mind a mai napig ők az ideális munkavállalók és mindenki, aki ettől eltér, már kevésbé kívánatos. A gyermekvállalás mellett az olyan előítéletes gondolkodás is rontja a nők egyenlő esélyű foglalkoztatását, mint hogy a nők érzelemvezéreltek, kevésbé racionálisak, a magánélet fontosabb nekik, mint a munka, vagy, hogy kevésbé felelősségvállalóak és kevésbé okosak. Alapvető sztereotípia, hogy nem vezetésre születtek, hanem gondozásra, gyermeknevelésre, természettudományi, műszaki területen pedig nem tudnak helytállni. Mindezek „kihegyezve léteznek a munka világában” és alapozzák meg az ott elszenvedett hátrányokat – fogalmazott. A nők képességeit a társadalom még most is alulértékeli, a velük kapcsolatos elvárások alapja még mindig a testiségben fogalmazódik meg.

Az egyenlőtlen bánásmód nemcsak a gyermekvállalás kapcsán nyilvánul meg, hanem a szakmaválasztás és az előmeneteli lehetőségek korlátozottságában, valamint a nők gazdasági helyzetében. Sokkal szegényebbek ugyanis, mint a férfiak, különösen igaz ez a fogyatékos nőkre – tette a hozzá az alapítvány vezetője. Keveházi Kata is megerősítette a már ismert tényt: nem találni adatokat, statisztikákat a fogyatékos nők foglalkoztatásával kapcsolatban, nem rendelkezünk információkkal a nemi szerepek megváltozásáról sem a fogyatékos emberek körében, pedig ez kulcskérdés a munkaerő-piaci helyzetük értékelése szempontjából – mondta. Mindaddig, amíg társadalom úgy gondolja, hogy a nők elsődleges feladata a családi tűzhely őrzése és a gyermeknevelés, addig a munkaerő-piaci hátrányaik is megmaradnak, nagyon fontos tehát, hogy hogyan változnak a nemi szerepek és két nem közötti munkamegosztás. A fogyatékos nők lehetőségei még az épeknél is sokkal korlátozottabbak az önmegvalósítás és az egyéni autonómia területén – fogalmazott. Esetükben teljes mértékben hiányoznak az olyan vizsgálatok, amelyek a nők munkaerő-piaci hátrányaira irányultak, így nehéz felmérni az egyenlőtlenségeket, és nem tudni pontosan, hogy hol és milyen módon, milyen programokkal kell beavatkozni. Mint mondta: a nemek fogalmát be kell vonni a fogyatékosügyi politikába is. A nők és a fogyatékos nők helyzetével mindenképp kiemelten kell foglalkozni, mert az európai társadalmakban a nemek aránya a nők javára tolódik, és őket a gazdasági válság is jobban sújtotta. Erre uniós szinten van szándék, az Európai Parlamentben például most készül egy jelentéstervezet a fogyatékos nők és lányok helyzetéről – tette hozzá. A hazai helyzetre áttérve úgy fogalmazott: gender kérdésben igen ellentmondásos a kormány politikája, mert bár a nők foglalkoztatásának javítására kinevezett egy miniszteri biztost és történtek előremutató lépések (járulékkedvezmények, családbarát munkahelyek ösztönzése, új foglalkoztatási formák bevezetése), intézkedéseinek többségével a hagyományos, otthoni, gondozói szerepkörükben kívánja támogatni a nőket. A családi adózás intézménye, a főállású anyaság és az ápolási díj tervezett foglalkoztatási jogviszonnyá alakítása is ezt a célt szolgálja, ezzel pedig szerinte csorbulnak a nők gazdasági jogai, nő a kiszolgáltatottságuk és az erőszaknak való kitettségük. Problémaként említette, hogy nagyon kevés nő vesz részt a politikai döntéshozatalban, fogyatékos nő pedig egy sincs a Parlamentben, amin mindenképp változtatni kell. A nőszervezeteknek és a fogyatékos nőket képviselőknek egységesen fel kell lépniük azért, hogy a nők szempontjai minden területen jobban érvényesülhessenek – zárta előadását Keveházi Katalin.

Hegedüs Lajos, a MEOSZ elnöke

Összegzés

Zárszavában az elnök elmondta: a konferencia második napján a fogyatékosság olyan vetületeit mutatták be az előadások, amelyekről méltatlanul kevés szó esik. Alig vannak adatok, kutatások, az intézetekben élők élete éppúgy tabutéma volt néhány évvel ezelőttig, mint a női kérdések, a nők és férfiak közötti egyenjogúság ügyét pedig a társadalom „besöpörte a szőnyeg alá” azzal, hogy majd magától megoldódik. Örvendetes, hogy a nőmozgalmak felkarolták a fogyatékos nők ügyét, mert ezzel a téma esélyt kap arra, hogy bekerüljön a közgondolkodásba, ami lassú, pozitív irányú változást hozhat. Az elnök végezetül megköszönte a szervezést Horváth Klárának és a Fejér megyei egyesületnek.

Forrás: meosz.hu

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .