Annának nyárig kell kiköltöznie az albérletből, ahol eddig lakott két mozgássérült lányával. Nem tudják, mi lesz velük, mert alig találni olyan lakást, ami kerekesszékkel is megközelíthető: vagy nincs lift a házban, vagy már a földszinten is lépcsőzni kell. Mivel egyedül neveli a gyerekeket, anyagilag is korlátozottak a lehetőségei. Fontos, hogy közel legyen az iskola, ahol a lányok tanulnak, csakhogy a környéken másfélszer annyit kérnek egy lakásért, mint amennyit ki tudna fizetni. Annáék története nem egyedi; sok sérült gyereket ápoló család költözik vidékre, mert nem tudják kifizetni a megnövekedett fővárosi bérleti díjakat. Az Abcúg riportja.

Messze van a kiteljesedéstől azok élete, akik mozgássérültségük miatt kénytelenek valamilyen bentlakásos intézményben élni, vagy akik 30-40 éves korukon túl is a vér szerinti családjukkal laknak, hiába szerettek volna már rég külön költözni. A mozgássérült emberek jóval kevesebb havi jövedelemre számíthatnak, pedig pont nekik lenne szükségük több pénzre az állapotukkal kapcsolatos pluszkiadásokra: a támogatószolgálatok elérhetetlensége miatt legtöbbjük fizet valakinek a segítségért. “Az önálló élet megvalósítható, csak minden energiánkat felemészti” – állítják mozgássérültek, kutatók, akik összeszedték, mire lenne szükségük nekik és sorstársaiknak egy szabadabb élethez. Az Abcúg riportja.