Annának nyárig kell kiköltöznie az albérletből, ahol eddig lakott két mozgássérült lányával. Nem tudják, mi lesz velük, mert alig találni olyan lakást, ami kerekesszékkel is megközelíthető: vagy nincs lift a házban, vagy már a földszinten is lépcsőzni kell. Mivel egyedül neveli a gyerekeket, anyagilag is korlátozottak a lehetőségei. Fontos, hogy közel legyen az iskola, ahol a lányok tanulnak, csakhogy a környéken másfélszer annyit kérnek egy lakásért, mint amennyit ki tudna fizetni. Annáék története nem egyedi; sok sérült gyereket ápoló család költözik vidékre, mert nem tudják kifizetni a megnövekedett fővárosi bérleti díjakat. Az Abcúg riportja.

Mi kell ahhoz, hogy egy mozgássérült ember ma Magyarországon önállóan éljen? Erre a közel 250 ezer embert érintő kérdésre kereste a választ tíz érintett ember és négy szövetségesük, azaz az „Önállóan lakni – közösségben élni” kutatócsoportja. Ebbe a különleges kutatásba nem az alapján került be valaki, hogy milyen iskolai végzettsége vagy kutatási tapasztalata van, hanem sokkal inkább az számított, hogy érintettként elkötelezett legyen a helyzet közös feltárása és megértése iránt, szövetségesként pedig fontosnak tartsa azt, hogy érdemi változást érjünk el a mozgássérült emberek önállósága terén. Az, hogy hogyan és miért választották a kutatásnak ezt a módját, kiderül Takács István Gábor (Jogriporter Alapítvány https://youtu.be/pIAHgVZ4Nqo ) videójából. Ha pedig az elméleti háttér is érdekel, olvass tovább!