Tragédia a Vakok Intézetében: halálba ugrott János

– A férjem 1982-ben, én pedig 1987-ben kerültem a Vakok Intézetébe. A szüleink mindkettőnket eldobtak, senkink nem maradt az életben. Az udvaron ismerkedtünk meg, aztán egymásra találtunk. Az esküvőnk is az intézményen belül volt – emlékezett vissza a Borsnak Éva, akit még gyermekkorában vakított meg az édesanyja. Férje sokáig látott, őt egy súlyos betegség fosztotta meg a szeme világától. Csaknem harminc együtt töltött év után János két hete váratlanul úgy döntött, hogy feladja. Hogy a döntése hátterében valójában mi állhatott, még a felesége sem tudja. – Se szó, se beszéd, éjszaka felkelt és a harmadikról kivetette magát a belső udvarra. Sajnos nem tudtam utána menni, hogy megállítsam. Már korábban is emlegette, hogy „nem bírja”, eldobja az életét, de mindig sikerült lebeszélnem róla. Olyankor magamhoz öleltem, simogattam a kezét és nyugtatgattam. Fogalmam sincs, hogy most mi történhetett vele – mondja a megtört asszony. A szörnyű tragédiát követően Éva a fájdalomtól azt hangoztatta, hogy a férje után megy, ezért egy pszichiátriára került. Természetesen élni szeretne, de a rossz emlékek miatt az intézménybe nem szívesen menne vissza. Az asszony állítja: ha a nővérek jobban odafigyelnek, a férje a mai napig élhetne. A rendőrség közigazgatási eljárásban vizsgálja a haláleset körülményeit. Az esetről kérdeztük az intézményt is, de nem kaptak választ a kérdéseinkre.

Forrás: borsonline.hu