Új Braille-rövidírás

Az elmúlt 10 évben felmerült az igény egy, az úgynevezett kis rövidírásnál hatékonyabb rövidírás megalkotására. Ezért a Braille-bizottság 2012-ben elkezdte megvizsgálni, hogy lehet-e még nagyobb rövidítési képességet elérni a rövidírásban. Egy kibővített rendszer ugyanis gyorsíthatná az olvasást, és spórolást idézne elő a nyomtatás terén, mivel ugyanannyi információ kevesebb helyet foglalna el.

Ennek a munkának eredményeként a Braille-bizottság 31 új jelet alkotott, az MTA Nyelvtudományi Intézete közreműködésével. Az MVGYOSZ Országos Elnöksége januári ülésén a bizottság felkérte az elnökséget, vizsgálják meg, hogy valamilyen módon a vakok írásuk során használhatnák-e ezeket a jeleket a magyar pontírásban. Az elnökség úgy határozott, hogy megismerteti a tagokkal az új jeleket, és megkéri őket, írják le véleményüket azokról. Hogyan készültek el az új jelek? A kis rövidírás kiegészítéseként javasolt 31 jel az MTA Nyelvtudományi Intézete közreműködésével, az intézet és az MVGYOSZ között fennálló együttműködési megállapodás keretében született, a magyar nyelv gyakorisági viszonyai, illetve a Braille-bizottság által megadott szempontok alapján. A munka során két tényt kellett meghatározni: Az egyik, hogy mit rövidítsenek, a másik, hogy azt mire rövidítsék. Azaz meg kellett határozni, hogy mely nyelvi elemek kerüljenek rövidítésre, és meg kellett határozni az azokhoz rendelt rövidítéseket. A 2012 óta folyó közös projektben a munka jelentős részét számítógépes program segítségével végezték. Az MTA munkatársa, Sass Bálint által készített szoftver a magyar nyelv gyakorisági adatai alapján automatikusan meghatározta az optimális rövidítendő elemeket. Ezek a lehető leggyakoribb (és lehető leghosszabb) szavak lettek. A konkrét rövidítéseket a jó olvashatóságot és felismerhetőséget szem előtt tartva a Braille-bizottság határozta meg. A szoftver ebben a lépésben ott segített, hogy a rövidítésjelöltek közül megadta, hogy melyik a leghatékonyabb. (A rend szót például nem lehet re alakban rövidíteni, mert utóbbi túl gyakori elem a magyarban.) A gyakorisági adatok a magyar nyelvet reprezentáló nagy szöveggyűjteményből, a 187 millió szavas Magyar Nemzeti Szövegtárból származnak. Ehhez hozzávettek egy jelentős terjedelmű szövegmennyiséget a Vakok Világa folyóiratból, hogy a vaküggyel foglalkozó szövegeket erősebben jeleníthessék meg. Azt mondhatjuk, hogy puszta intuíció, „szellemi torna” helyett tehát a rövidítési szabályokat tudományos módszerrel határozták meg. Ezen a módon az adott feltételek mellett a lehetséges legjobb szabályrendszert hozták létre. A kis rövidírás 9,9%-ot rövidít egy teljesírású szöveghez képest. Az új jelek segítségével (amelyek hozzáadódnának az eddigi jelekhez) harmadával lehetne növelni a rövidítési képességet, 13,1%-ra.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .