Vizet kóstoltak, aktív szenet morzsoltak és tolózárat is tekertek a vakok és gyengénlátók az alsóvárosi vízműtelepen

Júliusban a Sándorfalvi úti hulladékkezelő központjában tartottak terepbejárást a Vakok és Gyengénlátók Csongrád-Csanád Megyei Egyesületének tagjai. A kis csoport akkor egy külön busszal járta végig a hulladékfeldolgozás állomásait.

Az Élővilág elnevezésű programmal az egyesület azt szeretné bemutatni tagjaiknak, hogy milyen világban is élünk. Mit lehet tenni a hulladékkal, hogy lehet újrahasznosítani, milyen vizet iszunk és hogyan tudunk vigyázni a vízkészletünkre, vagy éppen azt, hogy milyen is egy véderdő.
A program második állomása csütörtökön délután a Szegedi Vízművek Tompai kapu úton található 4-es számú vízműtelepe volt, ahol számtalan „vizes” érdekességgel ismerkedhettek meg Tóth László üzemvezető és helyettese, Papp Márton segítségével.
– A hiedelemmel ellentétben nem a Tisza vizét isszuk! – derült ki mindjárt a bemutató legelején.
A szőke folyó megtisztított vizét csak az 1800-as évek elejéig ittuk, ma már 180-560 méter mélyen lévő, védett vízadó rétegre telepített mélyfúrású kutakból nyerik Szegeden az ivóvizet, amelynek a kora több mint 10 ezer év.Az Élővilág elnevezésű programsorozat csütörtökön délután a Szegedi Vízművek telepén folytatódott, ahol húszan ismerkedtek az ivóvízszolgáltatással, valamint a szennyvízelvezetés és -tisztítás folyamatával
A Tompai kapu úton összesen 16 ilyen mélyfúrású kút termeli a vizet, ami nagy átmérőjű csöveken kerül be a telepre, ahol a 90-es évekig gépészek és kezelők is dolgoztak, de ma már teljesen automatizált.
Szeged ivóvíz ellátásról sok egyéb érdekességet megtudhattak a látogatók:
• a városban összesen 77 kút tudna ivóvizet szolgáltatni, de ebből jelenleg csak 64 üzemel rendszeresen, kétharmadukból olyan artézi víz tör a felszínre, ami mindenféle tisztítás nélkül is megfelelő,
• ahhoz, hogy a szegediekhez eljusson az ivóvíz, 700 kilométeres csőhálózatra van szükség, a legvastagabb átmérője éppen egy méter,
• Szeged vízfogyasztása nagyjából 33-34 ezer köbméter naponta, nyáron, a nagy melegben ez akár 40-42 ezer köbméterre is megemelkedhet. Szerencsére nem kell félnünk, hogy a mélyen lévő rétegekben elfogy a víz, mert a természet bölcsen pótolja azt, amit az ember elvesz tőle.
A bemutató legérdekesebb része az volt, amikor testközelből is megismerkedhettek a látogatók azokkal az eszközökkel, amiket a „vizesek” naponta is használnak.
Kipróbálhatták, milyen egy tolózárat kézzel elzárni vagy kinyitni, kezükbe vehettek egy-egy vízmérőórát vagy megtapinthatták, milyen finom szemű homokon szűrik át a vizet és milyen a tapintása egy vödör apróra darált aktív szénnek.
Végül azt is megtudtuk, hogy az ivóvizünket nemcsak a vízművek, hanem független laboratóriumok is folyamatosan vizsgálják és időről időre mindent rendben találnak: az ivóvizünk a legszigorúbb szabványoknak is megfelel, fogyasztható és nem ártalmas az egészségre.
Ezt bizonyítandó, egy-egy pohár vízzel meg is vendégelték a látogatókat:
– Ennek a víznek van íze, olyan, mint amikor régen a kerti csapból ittunk – lelkendeztek többen is.
A Szegedi Vízművel való ismerkedés itt még nem ért véget, ezt követően a szennyvíztisztító telepen ismerkedhettek a látogatók aszennyvízelvezetés és -tisztítás folyamatával és rövid sétát is tehettek a telepen.

Forrás: szeged.hu

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .