Cilinek szeretnék megfelelni

Cili volt az életemben a legnagyobb ajándék. Most a dédunokája fényképét őrizgetem a könyvespolcomon – ugyanazok a búzavirágkék szemek néznek rám a képről, mint a konyhánkban akkor, amikor apám hazahozta az árvák intézetéből. A könyvben persze megváltoztattam a szereplőket, Cili a valóságban nem karmesterhez ment férjhez, hanem egy gazdag jogászhoz, és nem Olaszországba, hanem Németországba, […]

Cili volt az életemben a legnagyobb ajándék. Most a dédunokája fényképét őrizgetem a könyvespolcomon – ugyanazok a búzavirágkék szemek néznek rám a képről, mint a konyhánkban akkor, amikor apám hazahozta az árvák intézetéből. A könyvben persze megváltoztattam a szereplőket, Cili a valóságban nem karmesterhez ment férjhez, hanem egy gazdag jogászhoz, és nem Olaszországba, hanem Németországba, de a történet igaz. A maga módján boldog volt, mert megbékélt a sorsával, és azt akarta, hogy körülötte boldogok legyenek az emberek. Másfél órával a halála előtt felhívott külföldről, és rám bízta a három gyerekét – két fia és egy lánya van. Nagyon szerették, de egyikük sem szenvedte meg úgy a halálát, mint én, mert ilyen tisztaságot és jóságot sugárzó személyt még az irodalomban is csak egyet láttam, Melanie-t az Elfújta a szél-ben. Harminc éve, hogy meghalt; régóta beteg volt, de senkinek sem mondta el, én pedig, aki rögtön észrevettem volna rajta, hónapokig nem láttam. Még ma, ennyi idő után is hiányzik, miatta nehéz a Für Elise folytatását írnom, mert neki szeretnék megfelelni. De ez a könyv rólam szól, nem őróla, és én már a gimnáziumban sem voltam olyan tüneményes teremtés, mint ő, hát még aztán! Három fejezet már kész, de most felkért a filmgyár, hogy írjam meg a Régimódi történet forgatókönyvét tizenkét részben, és ez rengeteg munka. Hét közben csak ritkán tudok leülni az íróasztalhoz, mert még mindig rengeteget utazom, és mint több nyelven beszélő embernek, különböző díszvacsorákon is gyakran részt kell vennem. Péntek délután aztán nekifogok, és a hétvége csak az enyém. Először a levelekre válaszolok, mindegyikre, mert én emlékszem, milyen szomorú voltam, hogy Greta Garbo nem válaszolt nekem, és tudom, milyen jól tud esni az embernek a jó időben érkezett tanács vagy vigasztaló szó.
Mostanra sokat szelídült bennem a régi önzés, nehezen tudok nemet mondani. A fogadott fiam nélkül képtelen volnék megszervezni az életemet, ő a családja mellett velem is törődik, mert semmire sincs időm. Pedig nagyon sok dolgom van még, és szeretném tisztességesen elvégezni.
Vrabec Mária

Vasárnap – Szlovákiai magyar családi magazin, Pozsony, 2003. május 2.

részlet Szabó Magda: Nekem a titok kell című könyvből

Az Urbán László összeállította Nekem a titok kell című kötet az újdonság és meglepetés erejével hat, még közelebb hozva az olvasóhoz Szabó Magdát, az embert és az írót. Ez az eddig kötetben még soha meg nem jelent írásokat tartalmazó könyv. Novellák, tárcák, vallomások, interjúk, levelek, versek, melyek mostanáig napi- és hetilapokban, folyóiratokban rejtőzködtek. Megannyi műfaj, megannyi téma és forma. Hol szikár és mégis torokszorítóan drámai, hol megkapóan lírai novelláiban a sorsfordító pillanatot ragadja meg, amikor valakinek az élete más irányt vesz.

Az írások eredeti megjelenések időpontjaihoz igazodva, a HobbyRádió e kötetből közöl a hallgatóknak olvasnivalót.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .