Ahány ország, annyiféle névadási tilalom és szokás. Az Egyesült Államokban a szülők bármilyen nevet adhatnak gyermekeiknek. Elnevezhetik városról, netán városrészről – lásd Paris, Sydney, Brooklyn –, fiúnak adhatnak lánynevet és fordítva. Régebben gyakori volt, hogy egy tekintélyes bevándorlóról neveztek el egy települést vagy annak egy részét, hogy aztán fél évszázad múlva keresztnévként találkozzunk vele. A […]

A biológushallgatók sokszor nem értik, hogy miért kell megtanulniuk a fajok latin neveit is. Nos, a nemzetközi tudományos kommunikáció egyértelműsítése mellett azért is, mert a növények és az áltatok közhasználatú elnevezései korántsem állandók az időben, a régies nevek hallatán sok esetben ma már a kutatók sem feltétlenül ismernék fel, hogy milyen élőlényről is van szó. […]

Cigicigi A bolhapiacon természetesen cigarettát is lehet kapni. A Munkás meg a Fecske cigaretták megsárgult eredeti pakliban az asztalon hevernek, és senki nem kéri számon az áruson a zárjegyet. Ez, végül is, nem jövedéki termék, hanem régiség. Ha egyszerű, hétköznapi cigarettát akar venni valaki, akkor egyik-másik bolhapiacon pult alól azt is lehet, de ahhoz nem […]

Pozsonyi távcső – Itt egy jókora darab a rézfoglalatból kitörött, ahol eltalálta egy gránátszilánk… Nézzed csak, itt egy gellert kapott golyó megstruccolta a házat… Talán repült is egyet, és valami kőnek csapódott, akkor szokott így meggörbülni a híd… Ez a lencseellenző nagyot kaphatott, mert házilag pótolva van, na, a fészer fejéből se sok maradhatott, akinek […]

A női táskák rejtelmei Kedvenc régiségkereskedőm igazi Sherlock Holmes: hihetetlen, miket ki nem tud olvasni egy ódon tárgyból. Én még csak ott tartok, hogy ez itt előttünk egy kis női utazóóra a huszadik század közepéről, és ő már személyleírást ad a tulajdonosáról. – Szépasszony volt. – Honnan tudod? – Ez egy drága, nyolcnapos Köhler óra. […]

Törhetetlen üvegpohár A bolhapiacon aznap nem volt semmi érdekes, ám hogy mégse menjek haza üres kézzel, kifelé menet megálltam a poharakkal megrakott asztalnál, mert a pohár végül is fogyóeszköz. Darabja csak egy százas, állt a karton ártáblán. Volt ott minden, boros, pezsgős, viszkis, pálinkás, likőrös, vizes, kólás, kávés, presszós – ahány, annyiféle. Végül kiválasztottam egy […]

Fenékbélyeg – Van itt mindjárt öt is, aranyom – mondta a boltos hölgy a vitrinre mutatva, miután előadtam, hogy kis méretű, elegáns fém teáskannára volna szükségem, akkora űrtartalmúra, hogy energiapazarlás nélkül, csészénként főzhessek magamnak teát. Alpakka teáskannák sorakoztak a vitrin középső polcán, szemre tetszetősek, csakhogy az oldalukon ott éktelenkedett a Pannónia Szálló tulajdonjogot hirdető, függőleges […]