Rodeó II. jegyzete: Vak vagyok Magyarországon – avagy Magyarországon vagyok vak

Ők is, vagy ha úgy tetszik én is úgy gondolom, részei vagyunk ennek a társadalomnak, ennek a hazának, helyünk van benne, keressük is, de kérem engedjék is meg, Ne legyen igaz az a mára már közkeletűvé vált mondás, hogy ebben a szabad hazában mindenki azt csinál, amit szabad.! Tehát: hogy kereshessük. Helyünket, létformáinkat, lehetőségeinket a megélhetéshez.

Az egészség károsodottak, fogyatékkal élők, rokkantak eljutottak odáig, hogy a saját érdekükben mozdulniuk kellett, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy nem csalók, nem élősködők, csak kiszolgáltatottjai a társadalomnak. A döntő többsége mindenféleképpen. Dolgozni akar a vak, a hallásában korlátozott, az értelmi fogyatékos. Igaz! Ehhez a feltételeket az épeknek kell megteremteni. Szellemi vakság lenne el nem ismerni, hogy a sérültséggel élő embereknek is nagyon sokat kell tenniük azért, hogy elfogadja őket a társadalom munkaerőként a nyílt piacon.

A fogyatékos társadalom azon tagjai, akik ott voltak a Hősök terén történelmet írtak! Megmutatták a létezést, azt, hogy van egy olyan rétege ennek a társadalomnak, aki nem lapítani, bujdokolni akar, hanem tenni saját sorsa jobbá tétele érdekében. S elvárja a társadalomtól, a hatalomtól, úgytetszik politikusaitól, joggal, hogy ehhez segítse hozzá, juttassa helyzetbe az általuk is hirdetett elvek alapján.

Tulajdonképpen Ennyi!