Kis győzelem ?nagy kérdőjellel

Az Alkotmánybíróság az Alapvető Jogok Biztosa beadványát egy pont kivételével visszautasította és helybenhagyta a megváltozott munkaképességűekről szóló, 2012 január 1-től érvényes törvényt. Mindössze azt a rendelkezést törölte el, mely a rehabilitációs támogatásban részesülőket bármilyen csekély jövedelem esetén megfosztja ellátásuktól. Ez egy kicsike győzelem. De van egy súlyos kérdőjel is.

Az Alkotmánybíróság 4 -én meghozott és 5 -én nyilvánosságra került döntése előtt 4 -e reggel a kormány az MTI útján közzétette az alábbi közleményt: ?Jövő év elejétől csak abban az esetben szünetelne a rehabilitációs ellátás folyósítása, ha az ellátás mellett az érintettek napi négy vagy heti húsz órát meghaladóan folytatnak kereső tevékenységet – ezt tartalmazza az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) javaslata, amelyet a kormány elé terjesztettek.?

Namármost. Két lehetőség van: Az első, hogy az Alkotmánybíróság döntése előtt konzultált a kormánnyal, így értesültek idejekorán, mi várható. És megelőzték?. Bár nem vagyok jogász, ez alighanem igen súlyos ügy lenne, hiszen a bíró a vádlottal igen ritkán szokta előre megbeszélni, mi is legyen az ítélet.

A második lehetőség, hogy az Alkotmánybíróságnak a kormány mondta meg, miképpen döntsön. Erre gondolni sem merek, mert ez nem más, mint az ötvenes évek, amikor Virág Elvtárs (Bacsó Péter: A tanú c. filmjében) a tanúnak felkért gátőr kezébe véletlenül nem az előre megírt tanúvallomást, hanem a per végén kihirdetendő ítéletet adta.

Bármi is legyen az igazság a kérdőjel hatalmas.

Nem azért, mert a T. Alkotmánybíróság az ombudsmann kifogásait az alaptörvény azon szakaszára hivatkozva utasította el, amit azért írtak bele, hogy ezt a rendelkezést meg lehessen hozni, s figyelmen kívül hagyta az emberi jogokra, a tulajdonjogra és az egyenlőségre vonatkozó szakaszokat, melyekből épp az ellenkező eredményre juthatott volna. Még csak nem is azért, mert a sokkal mélyebb és szélesebb kört kifogásoló MEOSZ indítványt eddíg napirendre sem tűzte.

A kérdőjel azért hatalmas, mert az eset megkérdőjelezi az Alkotmánybíróság működésének létjogosultságát. Mert ha nem független, mit sem ér.

El lehet gondolkodni azon, nem volna e érdemes megspórolni az alkotmánybírákra fordított pénzt. A kisember oldaláról nézve ha védelmet, jogbiztonságot nem remélhet tőle, ablakon kidobott pénz. A Miniszterelnök úrnak is jobb lenne, mert a kormányon kívül nem kéne még az Alkotmánybíróság vezetésével is bajlódnia.

Adta hírül a meosz.hu

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .