Kevés figyelem jut nekik, pedig talán őket viselte meg a legjobban a pandémia

Egy friss kutatásból az is kiderül: a fogyatékossággal élőket a szabadidős és sporttevékenységek terén viselte meg leginkább az elmúlt egy év, de családi és társas kapcsolataik is megsínylették a járványveszélyt. Fejes Nelli pszichológus szerint ez nem meglepő, számukra a közösség még fontosabb, mint ép társaik számára.

A SUHANJ! közhasznú szervezet 2010 óta osztja meg a mozgás örömét mozgássérült és fogyatékkal élő társainkkal. Felmérésük során több mint 100 fogyatékossággal élőt (többek között látássérülteket, hallássérülteket, illetve mozgáskorlátozottakat, autizmussal élőket), valamint fogyatékossággal élő gyermekek szüleit kérdezték meg arról, hogyan vészelték át a Covid okozta nehéz időszakot.

A válaszadók 83 százaléka számára a szabadidő és sporttevékenység az egyik olyan terület, ami a vírushelyzet miatt gyökeresen átalakult, és több mint háromnegyedük a családi és társas kapcsolatok terén is érzékelt jelentős változásokat.

Fejes Nelli pszichológus, aki maga is látássérült, elmondta: nem véletlen, hogy a szabadidős és társas tevékenységek hiányát nagyon megérezték fogyatékkal élő és sérült társaink. Számukra a társas támasz még fontosabb, mint ép emberek esetén: „Ami fogyatékossággal élőknek plusz nehézség lehet a vírushelyzetben, az a távolságtartás. Egyrészről nehéz, ami mindenki másnak is az – ismerősökkel, barátokkal találkozni. Viszont ők a mindennapok során sokkal kiszolgáltatottabbak, gyakrabban van szükségük apró segítségre az utcán, vagy a boltokban, ami a 1,5 méter, maszk és más korlátozások miatt jóval nehezebb volt az elmúlt évben.”- mondta Fejes Nelli, majd hozzátette:

Sok fogyatékossággal élő szembesül frusztráló mindennapi helyzetekkel, amiket nem tud úgy megoldani, ahogy szeretne, vagy ahogy kényelmes. A korlátozások miatt ez most az egész társadalomra nézve igaz, az elmúlt évben sokan átélték mindazt, amivel mi a mindennapjainkban küzdünk. Így volt egy nem tudatos társadalmi szemléletformálás is a járványveszély idején.

A közösségi élet ellehetetlenedése a fogyatékkal élő gyermekek szüleinek is nagy kihívás volt. Autista, értelmi fogyatékos gyermekek szülei számára a home office és a gyerekfelügyelet, valamint a gyermek ellátása még nagyobb akadályba ütközött, mint ép gyerekeknél. A nekik szóló fejlesztések, tornák elmaradása is problémát okozott, a kérdőívet kitöltő szülők 43 százaléka számolt be arról, hogy ezek teljesen megszűntek a vírushelyzet miatt. Ennek helyettesítése is a szülőkre hárult; kétharmaduk a nap 24 óráját a gyermekével töltötte. A kitöltők harmada nem jutott segítséghez a vírushelyzet alatt, 66 százaléka pedig családtagtól, barátoktól kapott támogatást.

Viniczai Andrea coach, a SUHANJ! Alapítvány érintett szülőket támogató programjának szakembere is elmondta: már az első járványhullám idején is az jelentette a legnagyobb kihívást a fogyatékkal élő gyermeket nevelő családoknál, hogy a nappali intézmények bezártak és a legtöbb segítő szolgáltatás is leállt. A szülők magukra maradtak, nekik kellett megbirkózni az egész napos készenléttel: gondozni, ellátni, tanítani a gyermeküket úgy, hogy mellette még dolgoztak is.

A pandémia okozta fő megpróbáltatás ezen családok számára az volt, hogy a karanténban az óvintézkedésekből adódó korlátozások felborították a gyerek napi rutinját, ami egy fogyatékossággal élő gyermek esetében különösen fontos. A szülők azt panaszolták, hogy a gyermeküknek a legnagyobb nehézséget a megszokott közösségi élet hiánya és az elmaradt közösségi programok okozta – mondta Viniczai Andrea. Ez derült ki az alapítvány kutatásából is – a fogyatékossággal élő gyermekeknek is a társaság és a mozgás hiányzott leginkább.

Mindez nem meglepő; a mozgás jótékony hatásai jól ismertek, és megsokszorozódhatnak fogyatékkal élő és sérült társaink esetében. A sport révén fejlesztik a társadalmi készségeket és önállóságot, magabiztosabbak lesznek, és egy közösség tagjaivá is válnak. Ehhez azonban sokaknak segítségre van szüksége. A felmérésből kiderült, hogy legtöbbjüknek nem volt lehetősége változatlanul végezni a sporttevékenységet. Többen is áttértek az online edzésekre, de olyan is van, aki saját eszközökkel, otthoni mozgással próbálta helyettesíteni az edzőtermi órákat.

A vírussal járó korlátozások is másként hatnak fogyatékossággal élő társainkra; többségük a maszk használatával járó kellemetlenségeket említette legnagyobb kihívásként. Egy mozgássérült kitöltő arról számolt be, hogy a maszkviselés a látószög szűkülése miatt instabillá teszi a közlekedést, hallás- és látássérülteknek pedig nagyban megnehezíti, vagy akár ellehetetleníti a kommunikációt.

A maszk ugyan elfedi a mosolyokat, ám úgy tűnik, hogy a vírushelyzettel való küzdelem sok embert rábírt a nyitottabb, türelmesebb magatartásra. Több fogyatékkal élő szerint jobban odafigyelnek, segítőkészebbek az emberek. Egyeseknek a bevásárlásnál nyújtottak segítő kezet, de arról is többen beszámoltak, hogy ha szükség volt rá, a távolságot tartva a maszkot is szívesen lehúzták egy interakció erejéig.

Fogyatékossággal élő társaink és fogyatékossággal élő gyermekek szülei néhány jótanáccsal is szolgálnak: nagyobb türelemre, empátiára és optimizmusra buzdítanak mindenkit. Joggal. Amivel mi az elmúlt egy évben megküzdöttünk, az nekik mindennapos harc, a korlátozások, a fizikai és mentális társadalmi akadályok, a szó szerinti és átvitt értelemben vett karantén számukra a mindennapi élet részei.