Mire támaszkodhatsz, ha a látásodra már nem?

Több tízezer ember éli ma úgy a mindennapjait Magyarországon, hogy látássérülése megnehezíti a legalapvetőbb teendőket is.

De kaphatnak segítséget.
Október a látás hónapja, de sokaknak ez nem jelent többet annál, hogy az optikák nagy kedvezményeket kínálnak, vagy hogy az autószervizek egy része ingyen beállítja a fényszórót. Nagyon sokan vannak azonban hazánkban, akik számára ez sokkal nagyobb jelentőséggel bír. Akik nemcsak októberben, hanem egész évben úgy élik a hétköznapjaikat, hogy a legalapvetőbbnek tűnő teendőkben is gátat jelent számukra látásuk romlása, elvesztése. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Magyarországon több mint 80 ezer látássérült ember él, körülbelül tíz százalékuk teljesen vak.
Olyan hétköznapi dolgok is problémát okozhatnak, mint egy séta vagy a tömegközlekedés
A budapesti Híd Elemi Rehabilitációs Központ szakmai vezetője, Lendvai Lilla gyógypedagógus, valamint a tatai székhelyű Megoldás Elemi Rehabilitációs Központ szakmai vezetője, Joszt László rehabilitációs szakember, szociális munkás – mutatta be nekünk közelebbről, milyen nehézségekkel szembesülnek a látásukat elvesztett személyek, és milyen támogatásra, segítségre számíthatnak. Ezek a központok a felnőtt korban látássérültté váló személyeket készítik fel az önálló életvitelre és a megváltozott élethelyzettel együtt járó külső-belső konfliktusok kezelésére. Az érintettek aktív és akár alkotói, produktív életet élhetnek.
A szakemberek szerint a látássérültek számáról teljesen pontos adatok nem állnak rendelkezésre, sokan „nincsenek benne a rendszerben”, így nincs tudomásuk mindenkiről. A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának néhány évvel ezelőtti kutatása például csak az ötven év fölötti látássérültek számát 218 ezerre tette, míg adataik szerint 33 ezer vak ember él az országban.
Többféle meghatározás létezik
A látássérülésnek egyébként létezik orvosi, szociológiai, jogi és munkaügyi meghatározása is. Lendvai Lilla kifejtette, hogy gyengénlátók azok, akiknek látásteljesítménye 0,1-0,3 között van (ez azt jelenti, hogy a 10-30 százalékát látják annak, mint egy egészséges ember), akiknek szemüveggel korrigált távoli látásélessége 0,1-0,33 közötti vagy több (0,4-0,5), de látóterük 20%-nál szűkebb. Aliglátók (fényérzékenyek, ujjolvasók) azok, akiknek szemüveggel korrigált látásélessége 0,1-ig terjed, vagy legalább nagy tárgyakat, esetleg fényt érzékelnek, valamint akiknek a látásteljesítménye több 0,1-nél, de látóterük 20%-nál szűkebb, szembetegségük súlyos fokú. Vakok pedig azok, akik fényt sem érzékelnek. Ez azonban sok esetben nem ennyire egyszerű. Vannak progrediáló (előrehaladó, súlyosbodó) szembetegségek, amelyek esetén már problémát okoz a látásromlás, ám számokban kifejezve még a kategóriák között helyezhetőek el.
Minden az alapos vizsgálattal indul
Ahogyan a szakmai vezetők fogalmaztak, az elemi rehabilitációs központoknál a folyamat nulladik lépése éppen ezért a funkcionális látásvizsgálat. Ilyenkor az orvosi vizsgálatoktól részben eltérő, gyógypedagógiai vizsgálatra kerül sor, hogy ezzel pontos képet kapjanak a kliensek meglévő, még használható látásáról. Hét látási funkciót vizsgálnak: a távoli látásélességet – 3 méter távolságból vizsgálják, mekkora betűket képes olvasni (ez áll legközelebb a mindenki által ismert, szemészeten és optikákban végzett vizsgálatokhoz); a közeli látásélességet 40 centiméteres távolságból az előbbihez hasonló vizsgálótáblával mérik fel, valamint olvasópróbával is kiegészítik– ezt legegyszerűbben úgy lehet elképzelni, ki mekkora betűket, milyen háttéren tud olvasni, lehetőség van különböző optikai eszközök próbájára is, pl. nagyítók, elektronikus nagyítók, távcsövek.
Látásvizsgálat illusztráció
forrás: David Travis / Unsplash
A látásélességet közelre és távolra is vizsgálják. A kép illusztráció
A kontrasztérzékenységet: ezt legkönnyebb úgy elképzelni, ha egy járdaszegélyre gondolunk, szürke alapon egy szürke dolgot kell észlelnünk. Felmérik a színlátást, ami nemcsak olyan közlekedési szituációkban lehet nehézség, ahol azt kell eldönteniük, épp zöldet vagy pirosat mutat a gyalogátkelő lámpája, hanem az öltözködés során is elég hangsúlyos kérdés. Aki látássérülése előtt szeretett szépen öltözködni, annak nem kell feltétlenül lemondania arról, hogy egymáshoz illő darabokat viseljen, erre is vannak technikák. Vizsgálják a sötétadaptációt, a fényváltozásokhoz való alkalmazkodási időt figyelik meg ilyenkor: aluljáróba vagy árnyékos területre érkezve mennyi időnek kell eltelnie, míg hozzászokik az illető szeme. A perifériás látótér vizsgálata orvosi műszerekkel is történik, de az elemi rehabilitációs központok vizsgálataiban is megjelenik. Ezzel arról tudnak pontos képet kapni, a különböző irányból érkező akadályok, belógó tárgyak milyen mértékben akadályozzák az adott személyt, mennyire kell felhívni a figyelmét akár egy közlekedési szituációban, hogy jobban fordítsa el a fejét abba az irányba, amelyből beszűkült a látótere – legismertebb példa erre a csőlátás. Nagyon fontos továbbá a centrális látótér vizsgálata. Ez az olvasási szituációkban igazán jelentős. Van, hogy egy szóra nézve annak mondjuk csak az eleje vagy vége látszik, a közepe vagy egy-egy betű kiesik, ilyenkor is léteznek speciális technikák, amivel az éleslátás helyének ép részei kihasználhatók.
Egy perifériás látásvizsgálat eredménye
forrás: Híd Elemi Rehabilitációs Központ
Egy perifériás látásvizsgálat eredménye
A szakemberek rámutatnak arra is, hogy minden szembetegség esetén nagyon fontos a korai felismerés, de vannak elsődlegesen nem szemet érintő egészségügyi problémák, amelyek kezeletlensége nagy gyakorisággal okoz a szemet is érintő szövődményt: például a magas vérnyomás okozta retinaelváltozások vagy a diabeteses retinopathia, ami a magas vércukorszint retinakárosító hatásának következménye. Ezek esetén elengedhetetlen az alapbetegség megfelelő kezelése a további romlás elkerülése érdekében, illetve a szemészeti állapot folytonos kontrollja.
Centrális látótér
forrás: Híd Elemi Rehabilitációs Központ
Egy centrális látótérvizsgálat eredménye
Cél az önállóság
Noha a látás részleges vagy teljes elvesztése sok nehézséget okoz, és lelkileg feldolgozni sem könnyű, az érintettek kaphatnak segítséget. Az elemi rehabilitációs szolgáltatás igénybe vételének kereteit 2020 óta rendelet szabályozza Magyarországon. Ez a komplex szolgáltatás elsődlegesen a látássérültté vált személyek önállóságának visszanyerését célozza gyógypedagógus vagy rehabilitációs szakember, szociális munkás és pszichológus közreműködésével. Jelenleg 11 elemi rehabilitációs központ működik hazánkban, országosan, régiós lefedettséggel. Az országos szolgáltatók listája ezen a linken érhető el.
Vakvezető kutyával közlekedő ember
forrás: Maskot / Getty Images
A vakvezető kutyák is hatalmas segítséget jelentenek
A szakmai vezetők elmondták, az elemi rehabilitációs központokban a látásukat elvesztett személyek a korábban mindennapokban használt tevékenységeikhez tanulhatnak adaptív technikákat, és ismerhetnek meg speciális, illetve segédeszközöket, hogy önállóan is újra helyt tudjanak állni az élet különböző területein. Gondolhatunk itt a hosszú fehér botos közlekedés elsajátítására, amihez szorosan kapcsolódik az egyéb érzékszervekre (mint a hallás és tapintás) fókuszáló figyelemfejlesztés. Vagy akár a háztartásvezetés/önellátás során olyan praktikák megismerésére, amelyek elsősorban nem a vizuális információkra támaszkodnak.

Gyakorlati példaként említhető, hogy süteménysütés során egy beszélő konyhai mérleg nagy segítség lehet a pontos méréshez, a sütő pedig ellátható tapintható jelölésekkel a hőfok megfelelő beállításának érdekében, az étel elkészültéről nagyban árulkodik az illat is. Ezen túl a funkcionális látással rendelkező személyeknek lehetőségük van megismeri különböző optikai eszközöket, például elektronikus nagyítókat, és ezek használatát is elsajátíthatják. A kommunikációs és számítástechnikai eszközök széles palettájával találkoznak, amelyek közül informatikaoktató segítségével ki tudják választani a számukra optimálisat, vagy ha már rendelkeznek okostelefonnal, számítógéppel, ezek megfelelő beállítását, esetenként speciális programok használatát ismerhetik meg. A központokban lehetőség van továbbá a közlekedés és tájékozódás megtanulására, a tapintható írás-olvasás, vagy akár az adaptált gépírásoktatás elsajátítására. Ezen a linken részletesen lehet tájékozódni a szolgáltatásokról.
Mit tehetünk laikusként?
A szakemberek szerint a hozzátartozóknak, barátoknak is fontos szerepük van. A legfontosabb, hogy ők is megértsék a családban élő látássérült személy nehézségeit, és neki megfelelő módon segítsék őt. Gyakran a „túlsegítés” többet árt. Sokat kellene beszélgetniük a megváltozott élethelyzetről, a megélésekről, mi hogyan érinti, milyen formában és mekkora mértékben igényli a környezete segítségét. És ami talán ennél is fontosabb: ne értékvesztésként tekintsenek az új helyzetre, hanem támogassák a rehabilitációs folyamatban való részvételben és a mindennapokba való reintegrációban.

Nincs általános jó megoldás arra sem, kell-e, szabad-e segítenünk, amikor laikusként az utcán fehér bottal közlekedő embert látunk. Ilyenkor a legjobb, ha megszólítjuk, és megkérdezzük, van-e szüksége segítségre. Ha igen, hogyan tehetjük azt meg. Vannak szabályos, úgynevezett „látóvezető technikák”, de ezek ismerete nem várható el minden járókelőtől, ahogy nem is feltétlenül ismeri minden látássérült személy sem. Tehát a szándék és a hogyan kérdés együttese a legjobb kombináció. De mindenképp kerülendő a fehér bot megragadása, nem szabad annál fogva vonszolni, sem hátulról taszítani az illetőt. A járművezetőktől is szükség van nagyobb odafigyelésre, toleranciára. A fejlett közlekedési kultúra közös érdek, hiszen mindenki biztonságát szolgálja.

Forrás: INSTYLEMEN

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .