A szeptember 12-edikei műsor tartalmából…

20250908_tma_1_resz

https://hvg.hu/tudomany/20250906_jatekfejlesztok-gaming-felmeres-mesterseges-intelligencia

Kicsit tartanak tőle, de összességében hálásak a játékfejlesztők a mesterséges intelligenciáért

A The Harris Poll és a Google Cloud felmérésnek a célja az volt, hogy feltárja, hogyan használják a játékfejlesztők a generatív mesterséges intelligenciát a játékfejlesztés felgyorsítására és a játékosok élményének javítására. A felmérést június végén és július elején végezték az Egyesült Államokban, Dél-Koreában, Norvégiában, Finnországban és Svédországban, 615 fejlesztő válaszait összegyűjtve.

A válaszokból kiderült, hogy a MI az iparág egyik legmakacsabb kihívására kínál megoldást. A fejlesztési ütemtervek folyamatosan bővülnek, ahogy a játékok egyre összetettebbek lesznek, és a játékosok egyre nagyobb kifinomultságú játékokra vágynak. Az ismétlődő feladatok automatizálásával a mesterséges intelligencia lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy a magasabb szintű prioritásokra, például a tervezésre és a kreatív irányításra összpontosítsanak.

A megkérdezettek közel 44 százaléka állítja, hogy az információk gyors és autonóm feldolgozására használja a MI-eszközöket, ami lehetővé teszi a gyorsabb döntéshozatalt a termelési folyamatokon belül. A válaszadók 94 százaléka úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia végső soron segíteni fog a fejlesztési költségek csökkentésében. A stúdiók egyúttal abban reménykednek, hogy ez ellensúlyozza majd a nagy költségvetésű címek gyártásával és az élő közvetítésű játékok fenntartásával járó növekvő költségeket.

Mindezek mellett továbbra is vannak kétségek a következményekkel kapcsolatban. A megkérdezett fejlesztők mintegy 63 százaléka aggodalmát fejezte ki az adatok tulajdonjoga és a szellemi tulajdonjogok miatt, mivel továbbra is kérdéses, hogy ki birtokolja a mesterséges intelligencia által generált anyagok jogait.

És persze nem lehet említésen kívül hagyni a munkahelyek elvesztésével kapcsolatos félelemeket sem: a fejlesztők attól tartanak, hogy a mesterséges intelligenciára való fokozott támaszkodás kiszoríthatja az embert, csökkentheti a béreket, vagy jogi csatározásokat indíthat el a betanítási adatok és a generált eszközök felhasználása miatt.

20250908_tma_2_resz

https://ng.24.hu/tudomany/2025/09/04/atomhulladek-ujrahasznositas/

A ma atomhulladéka a jövő üzemanyaga lehet

Modern életmódunk, a hétköznapi technológiánk egyre nagyobb energiaigényű, miközben csökkenteni kell a fosszilis energiahordozókból eredő üvegházgáz-kibocsátásunkat. Ahhoz, hogy ezt az ellentmondást megoldhassuk, nagy energiasűrűségű és tiszta folyamatra van szükség – ebben a legjobb jelölt a fúziós technológia.

Ehhez atomokat egyesítve – fuzionálva – nyerhetünk hőt, amellyel generátorokat hajtva villamos energiát állíthatunk elő. Azonban a fúzióhoz a hidrogén speciális izotópjára, tríciumra lesz szükségünk. A Los Alamosi Nemzeti Laboratórium kutatói most azon dolgoznak, hogy ezt az izotópot az atomerőművek hulladékából tudják kinyerni.

Az atomerőműveinkben az energiatermelés folyamatával, a maghasadás révén olyan nukleáris hulladék keletkezik, amely csak igen hosszú idő alatt veszít radioaktivitásából. A fúziós erőművekben (ha majd lesz ilyenünk) a hidrogén két speciális izotópját, a deutériumot, illetve a tríciumot egyesítve nyerhetünk energiát, igen minimális radioaktív hulladékkal. A deutérium viszonylag gyakori izotóp és könnyű hozzáférni, mivel a Földön kb. minden 6500 hidrogénatomra jut belőle egy.

A trícium viszont rendkívül ritka, egy trillió (1018) hidrogénatom kell egyetlen tríciumatom felbukkanásához, és csupán a légkörünk felső rétegeiben találhatunk természetes úton létrejött tríciumot. Könnyen érthető, hogy onnan kinyerni nem igazán tudnánk.

Előállítani viszont tudjuk, szándékosan és nagyon drágán, de spontán, hulladékként is keletkezik, például a természetes – nem dúsított – uránt használó nehézvizes atomreaktorokban (CANDU), ahonnan kinyerhető. A számítások szerint bolygónkon összesen kb. 25 kilónyi természetes eredetű trícium létezik, az atomerőművek jelenleg évente 3-4 kilónyit termelnek.

Könnyen érthető emiatt, hogy a trícium ára csillagászati: egyetlen kilójáért 33 millió dollárt kérnek, ráadásul az Egyesült Államokban nincs belföldi kapacitás az előállítására. Terence Tarnowsky arról végzett számításokat, hogy vajon a több ezer tonna, atomerőművekben termelődött radioaktív hulladék alkalmas lehet-e a trícium előállítására. A kutató elméletében olyan tríciumot előállító „erőművet” írt le, amelyben részecskegyorsító segítségével szabályozható folyamat zajlana, sóolvadék közegben.

Létezik a világon egy maroknyi atomerőművi hulladékot (kiégett fűtőelemet) feldolgozó üzem, ahol a még felhasználható elemeket (urán, plutónium) elkülönítik a hulladékból. Azonban azokat az elemeket, amelyek a trícium előállításában szerepet játszanának, nem választja le ma egy üzem se. Az ezeket létrehozó eljárás persze létezik, viszont az előállításukhoz speciális reaktorokat használnak, nem pedig a hulladékból igyekeznek egy sokkal bonyolultabb és veszélyesebb módszerrel kinyerni.

A kutatók szerint mindez azt jelenti, hogy kifejleszthető olyan technológia, amely nemcsak a fúziós energiához szükséges tríciumot állíthatná elő, hanem a hulladékot is átalakítaná, hasznosítaná. Ehhez azonban számos további lépésre is szükség lesz (többek közt az atomerőművi hulladék elemeinek elkülönítésével kezdve), így egy e technológián alapuló tríciumtermelő üzem évtizedek múlva válhat csak hétköznapi valósággá. Ha azonban megvalósulna, akkor éves szinten több kilónyi tríciumot termelne, és ezzel jelentősen csökkentené a majdani fúziós erőművek költségeit.

20250908_tma_3_resz

https://hvg.hu/tudomany/20250904_titanic-roncs-kutatas-video

40 éve találták meg a Titanic roncsát – 40 évet kellett várni rá

Több mint négy évtizeden át próbáltak a Titanic roncsára bukkanni, de a technológia csak az 1980-as évekre lett olyan fejlett, hogy ez sikerüljön.

Negyven évvel ezelőtt, 1985. augusztus 31-én bukkantak rá a kutatók a Titanic roncsára, így az 1912-es elsüllyedése óta akkor látták először a hajót. A csapat most a kerek évforduló alkalmából ritkán látott felvételeket tett közzé a felfedezésről – számolt be róla az IFLScience.

1985. szeptember 1-jén a Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) és a francia oceanográfiai intézet (IFREMER) szakemberei által vezetett nemzetközi csapat az Észak-Atlanti-óceán fenekén, körülbelül 3800 méter mélységben találta meg az RMS Titanic roncsát.

Robert Ballard és Jean-Louis Michel vezetésével a legénység nem sokkal korábban, 1985 nyarán indult az Észak-Atlanti-óceánra az amerikai haditengerészet RV Knorr hajója fedélzetén. Kezdetben az USS Scorpion, egy 1968-ban a tengeren elveszett atomtengeralattjáró roncsainak felkutatása volt a projekt célja, Ballard és a csapat bíztak abban, hogy a munka elvezeti őket a Titanichoz.

A kutatóhajó a legmodernebb technológiával volt felszerelve. Ezek közét tartozott az Argo is, a távirányítású tengeralattjáró, amely oldal irányba kereső szonárral és az óceán fenekéről élő videóképet közvetítő kamerákkal volt felszerelve. Ez talán ma már nem tűnik különösen nagy dolognak, az 1980-as évek közepén azonban még az volt.

Az eredeti terv az volt, hogy szonárral átfésülik a környező tengerfeneket, de ez nem hozott eredményt. A csapat következő lépéseként egy új megközelítést választott: a Titanic elsüllyedésekor és széttörésekor felszabaduló törmelék nyomát követték.

Stewart Harri, az Argo projektjének főmérnöke szerint a felfedezés rendkívüli, egyúttal gyomorszorító érzés is volt, hiszen a balesetben több mint 1500 ember vesztette életét.

Ballard 1986-ban egy csapattal és egy másik merülőhajóval visszatért a roncshoz, és közelebbi képeket készített róla. Ez nemcsak részleteket tárt fel a hajóról, hanem azt is, hogy a szerkezet állapota folyamatosan romlik.

A szakemberek hangsúlyozzák: azért tartott négy évtizeden át, hogy felfedezzék a roncsot, mert ilyen mélységben kutatni csak olyan technológiával lehetett hatékonyan, ami az 1980-as évekre állt rendelkezésre.

20250908_tma_4_resz

https://raketa.hu/kiderult-a-hires-velencei-szarnyas-oroszlan-se-nem-olasz-se-nem-oroszlan

Kiderült: a híres velencei szárnyas oroszlán se nem olasz, se nem oroszlán

A velencei Szent Márk téren (Piazza San Marco) álló híres bronzszobor, a szárnyas oroszlán, talán jóval régebbi és távolabbi eredetű, mint azt eddig hittük.

Egy friss tanulmány szerint ugyanis a szobrot eredetileg több mint ezer éve öntötték Kínában, ráadásul temetők őrzésére szánták. És hogy miként került Velencébe? A válasz: meglepően kalandos úton-módon – feltehetően Marco Polo családjának kereskedelmi kapcsolatai révén.

A szeptember 4-én az Antiquity folyóiratban megjelent kutatás a szoborhoz használt bronzot a kelet-ázsiai térségre vezeti vissza az ötvözetben található parányi ólom mennyiségének elemzése alapján. A csapat kilenc ponton vett mintát a szoborról, és tömegspektrometriával mérte az ólomizotóp-arányokat. Mivel a bronz – főként réz és ón – gyakran tartalmaz az ércképződés geológiáját tükröző ólomnyomokat is, ezek az izotópos „aláírások” az eredetről is árulkodhatnak. A globális referenciaadatokkal összevetve az oroszlán profilja a Jangce alsó szakaszának lelőhelyeihez illeszkedett; ez a térség rézben, vasban, cinkben és aranyban egyaránt gazdag. Korábbi vizsgálatok a Shang-dinasztia (kb. Kr. e. 1600–1050) tárgyait is ehhez a lelőhelyhez kapcsolták – ami tovább erősíti a kínai szálat.

Ha ez nem lenne elég, a stiláris jegyek is összecsengenek a kémiai adatokkal. A 11–14. századi európai középkori oroszlánokkal szemben a velencei alak inkább a Tang-kori (i. sz. 618–907) zhènmùshòu típusra emlékeztet: monumentális „sírőrökre”, hibrid vonásokkal – oroszlánszerű orr és sörény, hegyes fülek, szarvak és felemelt szárnyak. A velencei oroszlánon több ilyen jellegzetesség is felfedezhető – ráadásul a szobron található fémes „hegek” alapján az alkotás eredetileg rendelkezhetett egy vagy két szarvval, amelyeket később eltávolítottak

Hogy a történészek mit sütnek ki mindebből, az még a jövő zenéje, de annyi biztos, hogy a laboratóriumi eredmények és a művészettörténeti érvek meglepő összhangban vannak – ami akár egészen új megvilágításba helyezheti Velence leghíresebb állatalakját.

20250908_tma_5_resz

https://raketa.hu/ot-tortenelmi-tevhit-amit-mindenki-rosszul-tud

Négy történelmi tévhit

A középkorban mindenki laposnak hitte a Földet, és Kolumbusz attól félt, hogy leesik róla

A közhiedelem szerint a középkori emberek a Földet laposnak hitték, és még Kolumbuszt is ezért próbálták visszatartani. Valójában a középkor műveltebb rétegei széles körben elfogadták, hogy a Föld gömb alakú. Kolumbusz ellenzői nem attól tartottak, hogy leesik a peremről, hanem attól, hogy alábecsüli a Föld méretét, és elfogy az élelmiszer a hosszú úton – ami meg is történt volna, ha tényleg Indiába próbált volna eljutni, és nem lenne Európa és India között egy teljes kontinens, amit ma ugye Amerikának nevezünk. A „lapos Föld” mítosza egyébként csak a 19. században terjedt el, hogy a „sötét középkort” és az egyházat rossz színben tüntesse fel.

A kínai nagy fal látható a Holdról

Évszázadok óta terjed a legenda, hogy a Nagy Fal az egyetlen emberi alkotás, amely szabad szemmel látható a Holdról. Az Encyclopaedia Britannica szerint valójában nem lehet látni a Holdról; a 20. században űrhajósok is cáfolták a mítoszt. A fal a föld színével és a környezeti szennyezéssel összemosódik, ezért még alacsony Föld körüli pályáról vagy a Nemzetközi Űrállomásról is csak ritkán vehető ki.

Marie Antoinette azt mondta: „Ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot!”

A francia királynéhoz kötött hírhedt mondat („Qu’ils mangent de la brioche”) a legenda szerint azt bizonyítja, mennyire el volt szakadva népétől a korabeli elit. Azonban nincs tényleges történelmi bizonyíték arra, hogy Marie Antoinette valaha is kimondta volna ezt a mondatot. A kifejezés Jean-Jacques Rousseau Vallomások című művében (1767 körül) már szerepel, de egy meg nem nevezett „nagy hercegnőhöz” kapcsolják, és legkorábban 1843-ban kötötték a királynéhoz. A történet így valószínűleg utólagos propaganda, nem hiteles idézet.

A vikingek szarvas sisakokat viseltek

A romantikus képeken gyakran láthatók szarvakkal díszített viking sisakok, de a régészeti bizonyítékok alapján ilyen sisakot a viking korból nem találtak. A Dániában lelt híres Viksø-sisakokról pedig kiderült, hogy körülbelül i. e. 900-ból származnak, vagyis közel 2000 évvel a vikingek előtt készültek – mivel a viking társadalom eleve csak a 9. században alakult ki –, és nincs bizonyíték arra, hogy valaha is szarvas sisakot viseltek volna. A motívum valószínűleg 19. századi skandináv művészek ábrázolásaiból terjedt el.

20250908_tma_6_resz

https://hvg.hu/tudomany/20250904_wc-ules-sokaig-okostelefon-hasznalat-egeszseg-aranyer-kockazata

A WC-n ülve is a telefonját nyomkodja? Akkor jobb, ha tudja: fájdalmas vége lehet a dolognak

Megjöttek az eredmények, és jobb komolyan venni az orvosok figyelmeztetését: jelentősen növeli a WC-n töltött időt az okostelefon-használat, és ez jelentősen növelheti az aranyér kialakulásának kockázatát.

A kapcsolódó vizsgálatokban 125 felnőtt vett részt, ők vastagbéltükrözésen estek át – ekkor kérték meg őket, hogy töltsenek ki egy kérdőívet is a WC-használati szokásaikról. Ide értve azt is, hogy nyomkodják-e a telefonjukat a WC-n ülve.

A résztvevők 66 százaléka mondta, hogy rendszeresen használja a telefonját a WC-n – és ők lényegesen több időt is töltöttek ott, mint azok, akik nem vitték magukkal a mobiljukat. A telefonnyomkodók 54 százaléka olvasott híreket, míg 44 százalékuk a közösségi médiát pörgette.

A kutatók azt is megállapították, hogy a WC-n történő – rendszeres – okostelefon-használat 46 százalékkal növelte az aranyér kialakulásának kockázatát.

Az okostelefon-használók nagyjából 37 százaléka töltött öt percnél több időt a WC-n, míg azoknál, akik mobilmentesen mentek oda, ez az érték 7 százalék volt

Ami pedig a székrekedést illeti, a tanulmány szerzői szerint az inkább függ össze a WC-n töltött idővel, sem mint az erőlködéssel.

A legegyszerűbb megoldás az aranyér-problémára, ha nem viszi magával a telefonját a WC-re – ám ha mégis, akkor azt javasolják az orvosok, hogy korlátozza az ott ülés időtartamát, az legfeljebb 3–5 perc legyen

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.