A sötétség színháza: a Vakrepülés Egyesület egyedi módon érzékenyít

Teltházas előadások, mégis szinte láthatatlanok. A Vakrepülés Színjátszó Egyesület a látásközpontú világunkban keres alternatív érzékelési módokat, és bontja le a szociális falakat a látássérültek és a látók között.

Budapest, 2026. január 3. – Számos teltházas előadást tudhat maga mögött a Vakrepülés Színjátszó Egyesület, ám produkcióikat valójában kevesen láthatták a hagyományos értelemben. Az egyesület egyedülálló megközelítéssel igyekszik érzékenyíteni a közönséget a látás hiányával kapcsolatban, miközben a művészet erejével bontja le a társadalmi falakat.

A XIII. kerületi Csángó utcában működő társulat 1998-ban alakult, és egyedülálló kezdeményezésnek számított világszerte. Az alapító, Sallai Zoltán külföldi tapasztalatai alapján hozta létre a sötét szobára épülő színházi koncepciót, amelynek fő célja a szórakoztatás és az interaktív játék. A tagok, akik maguk is látássérültek, számos társadalmi kampányfilmben és Tímár Péter Vakvagányok című mozifilmjében is szerepeltek már.

„Távol áll tőlünk, hogy abból csináljunk kuriózumot, hogy vakok játszanak színpadon” – nyilatkozta az egyik tag. „Előadásainkkal épp a különbséget szeretnénk elmosni, felhívni a figyelmet arra, hogy a társulat tagjai ugyanolyan emberek, csupán máshogy érzékelnek bizonyos dolgokat. Ez a »máshogy érzékelés« azonban az előadóművészet terén különleges minőséget hozhat létre; azt szeretnénk, ha emiatt lennének az előadásaink kuriózumok, és nem valamiféle szociális-humánus szentimentalizmus miatt.”

A színházban a hagyományos színpadképtől eltérően egy aprócska, zöld szőnyeggel borított, kék falú színpad várja a közönséget, ahol a négyzet alakú párnákon foglalhatnak helyet. Az előadás mintegy hatvan percig tart, és a teljes sötétségben zajlik, kizárólag a hallásra, tapintásra és szaglásra építve. A résztvevők különféle érzékszervi ingereknek vannak kitéve, melyek felkészítik őket a látványra. Az előadás végén, amikor visszakapják a látásukat, hat ember körvonala bontakozik ki előttük.

Hényel Annamária, a társulat egyik oszlopos tagja első élményét így írta le: „Nagyon jó érzés, mikor az ember ad valamit. Ha már valakinek ezáltal adok egy olyan gondolatot vagy tapasztalást, ami alapján ő jobban megérti ezt az egész látássérültséget, akkor az már egy jó dolog.” Az egyesület célja, hogy lebontsa a látásközpontú alkotás akadályait, és utat adjon az alternatív érzékelési módoknak.

Forrás: 24.hu

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.