Vakok és gyengénlátók: kézzel fogható történelem, közösen megélt örömök Sárospatakon – galériával
A vár makettjét tapintással fedezték fel, a régi korok viseletét sisakot és láncinget próbálva ismerték meg, esténként pedig jutott idő a beszélgetésre is. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének tizenkét kirándulója októberben három napot töltött Sárospatakon.
A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete minden alkalmat megragad arra, hogy a tagjainak maradandó élményeket nyújtson a programjaival – állítja Zana Anita, a szervezet kommunikációs munkatársa.

A közelmúltban megszervezett sárospataki kirándulást a történelmi emlékek mellett a társaság összetartó ereje is emlékezetessé tette. Az élményeket a szervező és az egyik lelkes résztvevő segítségével idézzük fel.
A kirándulást Kissné Kérdő Gabriella, az egyesület munkatársa szervezte, akit a közösségben Gabinak hívnak. Már hónapokkal az indulás előtt egyeztetett a múzeumokkal, hogy a látássérült résztvevők minél több tárgyat tapintással is megismerhessenek, és a tárlatvezetés az ő igényeikhez is igazodjon.
– Általában múzeumpedagógusokhoz szoktam fordulni – meséli Gabi, aki a szakemberekkel közösen keresi meg a megfelelő foglalkozásokat és a kézbe vehető tárgymásolatokat. Tapasztalata szerint a múzeumi munkatársak nyitottan fogadják a kéréseket, és a kiállításon nem szereplő eszközöket is előkészítenek. Itt is segítettek.
A Rákóczi-várban történelmi harci felszerelések másolatait vehették kezükbe az egyesület kirándulói, sisakokat és láncingeket próbálhattak fel, a kőtárban pedig egyes faragványokat is megtapinthattak. Különösen nagy sikert aratott a vár makettje, amelynek segítségével az épület elrendezését is megismerhették.

A jászberényi Kollárné Terikét a vastag várfalak és a régi épületrészek ragadták meg, miközben a tárlatvezetők elbeszélései az iskolában tanultakat is felidézték benne:
– Jó tárlatvezetőnk volt mindenhol – emeli ki Terike, aki annak is örült, hogy a Rákócziakról korábban nem hallott részleteket tudhatott meg.
Gabi arra törekszik, hogy a szóbeli ismertetés mellett közvetlen tapasztalatok is élményszerűvé tegyék a múzeumlátogatást. Így a református iskolamúzeumban ugyancsak lehetőség nyílt a tapintásra és a kipróbálásra:
- régi padokba ülhettek,
- fizikai eszközök másolataival ismerkedhettek,
- és faragott részleteket fedezhettek fel
a látássérült vendégek.
A Bodrog-parti sétát estére időzítették, hogy azok, akik a fényeket és a nagyobb formákat még érzékelik, gyönyörködhessenek a kivilágított városban. Terike elmondta, hogy bár a távolságokat nehezen méri fel, a világításból és az épületek körvonalaiból is érzékelt valamennyit.
– Nagyon messzire én se látok el – fogalmaz, de a folyóparti séta így is kedves emléke maradt. Szívesen beszélt a gondozott parkokról, a virágokról és a szobrokról is, amelyek felfedezésére a közös séták során jutott idő.
A vakok és gyengénlátók tagsága összetartó csapatot alkot
Az első estét egy meglepetés tette különlegessé: egyik útitársuk a negyvenedik születésnapját ünnepelte, Gabi pedig a többiekkel összefogva csokoládétortával kedveskedtek neki. Az ünnepelt először meglepődött, majd a közös éneklés közben maga is tapsolni kezdett:
– Nagyon örült, meglepődött, hogy még tortát is kapott – idézi fel Terike a köszöntést. Terike számára a többnapos kirándulások legnagyobb értéke, hogy a látnivalók mellett egymásra is jut idő. Egy közgyűlésen vagy ünnepségen sokszor csupán néhány mondatot válthatnak, utazás közben azonban hosszabban beszélgethetnek, és közelebbről megismerhetik sorstársaikat. Ezzel az alkalommal például Jászberényből öten csatlakoztak az úthoz, a három nap alatt pedig a más településekről érkezőkkel is jobban megismerkedhettek.
– Jó együtt lenni a csapattal – mondja a jászberényi egyesületi tag, aki lehetőség szerint minden ilyen programon igyekszik részt venni. Gabiról szeretettel beszélt. Rátermett szervezőnek tartja, akinek figyelmére a hazautazás során is szükség volt: az eső miatt módosítani kellett a terveken, a jelentős vonatkésések pedig megnehezítették az utat. Gabi segítségével végül minden probléma megoldódott, a csapat sikeresen hazatért, és mindenkiben szép emlékek maradtak.
– Nekem is jó érzés, hogy látom az arcokon az örömöt, ezért is szeretek velük foglalkozni – szögezte le Gabi.
Forrás: SZOLJON
Reklám
Keresés az oldalon
Facebook oldalunk
Mai műsor
Bejelentkezés
Mai napi információk
Időjárás
10°C







Vélemény, hozzászólás?