Mindene a sport Norbinak: rendőrtanulókat készít fel

a vak dzsúdós.

Semmit sem lát, mégis kitűnő sportember Fóris Norbert (24): rendszeresen fut, a kedvenc sportága pedig a dzsúdó, amelyben Európa-bajnokságon is részt vett.

S mivel nincsen látássérülteknek külön edzés, ezért a Közszolgálati Egyetemen vele együtt tanuló leendő rendőrökkel és katonákkal edz. Mi több, van, hogy le is győzi őket: márciusban például aranyérmet szerzett az egyetem diákjainak szervezett földharcbajnokságon. Norbert már az első pillanatban mély benyomást tesz a beszélgetőpartnerére: hihetetlen életerő és energia sugárzik belőle, gyakran viccelődik saját vakságán.

Mindeközben elképesztően érzi a környezete minden rezdülését: beszélgetésünk alatt néhány neszből kiszúrta például, hogy vakvezető kutyája, Gyömbér (2) a tilosban jár, és valami „falatot” szedett össze a parkban.

Koraszülött voltam, és hét hónapra születtem 1,70 kilóval. Van egy ikertestvérem, ő lát, én pedig megvakultam. A sport már egész gyermekkorom óta érdekelt. Minden sport: szeretem a focit, a hokit, a vízilabdát, a Forma–1-et. Mindig, amikor apukám nézte a meccset, odaültem mellé, és hallgattam én is a közvetítést. A suliban, a Vakok Általános Iskolájában aztán több sportban is kipróbálhattam magam. Nagyon megtetszett a dzsúdó, és azt mondták, tehetséges is vagyok benne emlékezett vissza a kezdetekre.

Az érettségi után a Testnevelési Főiskolára mentem sportszervezői szakra. Most pedig a Közszolgálati Egyetemen tanulok közigazgatási szervező szakon, ahol tudományos munkát is végzek. Közben pedig rendszeresen sportolok: hetente kétszer dzsúdózni járok, kétszer pedig futok. Nagyon szeretek túrázni is, és a zarándokutak is közel állnak hozzám: megjártam az El Caminót, illetve a magyar Szent Jakab zarándokutat is. A sportolás számomra nem mindig egyszerű: futni például csak úgy tudok, ha valaki segít nekem. Erre a legjobb barátomat, Balázst kértem meg: összekötjük a kezünket, és úgy rójuk a köröket.

Először, amikor Norbi megkért, segítsek neki felkészülni a dzsúdóversenyre, nem gondoltam, hogy öt kilométert futnom kell vele! Magam is látássérült vagyok, 10 százalékos a látásom. De a futáshoz szerencsére elég tette hozzá Balázs (28).

Szerintem mindenem megvan, ami a boldog élethez kell, és csodálkozom is, amikor mások sajnálkoznak rajtam reagált Norbi. Persze a vakságot humorral kezelem, hiszen, ha nem így tennék, becsavarodnék. Erre fel is figyeltek mások is: második helyezett lettem egy rádió-kabaré-versenyben, azóta havonta fel is lépek egy stand up műsorral, amelyben az életemről mesélek. Már csak egy barátnő hiányzik, másfél éve ugyanis nincs kapcsolatom. Pedig hatalmas előnnyel indulok a többi férfival szemben: nem kell gondolkodnom, hogy hűséget vagy vakságot fogadjak-e, mert az egyik már megvan!

Hasonló szabályok

A látássérültdzsúdó szabályai alapvetően megegyeznek az ép látásúakéval, néhány könnyítéssel. Többek között 4-5 másodpercenként megállítják például a küzdelmet, és a teljesen vak indulókat nem büntetik azért, ha elhagyják a küzdőfelületet.

Forrás: blikk.hu

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .