Látássérült egyetemi hallgató ügye

Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának állásfoglalása

A vizsgálat megindulása Hivatalunkhoz panasszal fordult egy vak egyetemi hallgató, aki azt sérelmezte, hogy a kötelező tananyagként megjelölt (számonkérhető) nyomtatott tankönyvekhez, egyetemi jegyzetekhez nem fér hozzá olyan formában, amely lehetővé tenné számára a megfelelő felkészülést. Több könyvkiadótól is kérte, hogy a szükséges tankönyvek kéziratait elektronikus formában bocsássák a rendelkezésére, amelyet egy számítógépes program segítségével így hallhatóvá tud tenni, ettől azonban a könyvkiadók egy része elzárkózott. Mindezek következtében – látó társaihoz képest – jelentős nehézségekbe ütközik, hogy a vizsgákra megfelelő színvonalon, lehetőség szerint teljes körűen felkészülhessen. Álláspontja szerint a könyvkiadók eljárása sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Figyelemmel arra, hogy a panasszal érintett könyvkiadók – az egyetemi tankönyvkiadással összefüggésben – nem tekinthetőek közszolgáltatást végző szervnek, ezért azok eljárását az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló, 1993. évi LIX. törvény (továbbiakban: Obtv.) 16. § (1) bekezdése értelmében közvetlenül nem vizsgálható. A panaszban megfogalmazottak azonban alapvetően érintik a felsőoktatási intézmények, mint közszolgáltatást végző szervek eljárását, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese eljárását hivatalból kiterjesztette a speciális szükségletű felsőoktatási hallgatók esélyegyenlőségének, valamint a nem látó hallgatók tananyaghoz való akadálymentes hozzáférésének biztosításának a vizsgálatára és az Obtv. 18. § (3) bekezdése alapján, valamennyi felsőoktatási intézmény rektorát vizsgálat tartására kérte fel. A vizsgálat befejezését megelőzően, három, úgyszintén vak egyetemi hallgató – hasonló indokok alapján – az adatvédelmi biztostól kérte, hogy folytasson vizsgálatot annak érdekében, hogy a látássérültek is akadálymentesen férhessenek hozzá a tanulmányaik szempontjából fontos és szükséges információkhoz elérve, hogy egyenlő eséllyel tájékozódhassanak a mindennapokat érintő változásokról. A megállapított tényállás Vizsgálatunk során és az annak megállapításait tartalmazó jelentés összeállításakor nem volt célunk a felsőoktatási intézmények valamennyi, az esélyegyenlőség biztosítására tett intézkedésének értékelése. Elsősorban a vakok és gyengénlátók felsőoktatáshoz való hozzáférésével kapcsolatos körülmények, jelenségek és tendenciák megismerésére törekedtünk. A vizsgálatnak különös aktualitást ad, hogy a 2008/2009. tanévtől kezdve a fogyatékossággal élő jelentkezők a felvételi eljárásban a korábbi évekhez képest arányosan több többletpontra szereznek jogosultságot. A Felsőoktatási Felvételi Tájékoztató 2007. (a továbbiakban: Tájékoztató 2007.) – a korábbi hivatalos kiadványokhoz hasonlóan – kevés intézmény és szak kivételével, nem tartalmaz egészségügyi alkalmassági feltételeket, vagyis nem határozza meg szakonként azokat a sokszor magától értetődő kritériumokat, amelyek a tanulmányok folytatásához, a követelmények teljesítéséhez, valamint a megszerzett végzettségnek megfelelő állás betöltéséhez nélkülözhetetlenek. A képzés jellegéből adódóan meghatározottak az egészségi alkalmassági követelmények a Rendőrtiszti Főiskolán és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, valamint a Nyíregyházi Főiskola Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar közlekedésmérnöki szak, légiközlekedési-hajózó szakirányon. Részleteiben meghatározottak az egészségi alkalmasság követelményei a tanító- és óvódapedagógus képzésben is. Meghatározott egészségügyi alkalmassági követelményeknek kell megfelelniük az állatorvosi egységes, osztatlan képzésre jelentkezőknek is. Azonban, a fentieken túl, egészségi alkalmassági követelményeket jellemzően nem fogalmaznak az egyes szakokon a felsőoktatási intézmények. Egyes művészeti szakokon – így a táncművészet, a képzőművészet – a szakmai alkalmassági vizsgákat kizárólag megfelelő érzékszervi képességek birtokában tudják csak a jelentkezők teljesíteni. Azon felsőoktatási intézmények kivételével, amelyeknél a speciális szükségletű hallgatók felvételét az előre meghatározott egészségügyi alkalmassági követelmények kizárják, valamennyi intézmény rendelkezik, az esélyegyenlőség elősegítésére hivatott infrastruktúrával és belső szervezettel. (Esélyegyenlőségi Bizottság, Speciális Szükségletű Hallgatók Segítő Testülete, kari speciális bizottságok, koordinátorok stb.) A rendelkezésemre bocsátott, a speciális szükségletű hallgatókat megillető tanulmányi kedvezmények és tanulmányi támogatások nyújtásáról rendelkező belső szabályok megfelelnek a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény és annak egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelet előírásainak. Valamennyi felsőoktatási intézmény, amelynek van, vagy a közelmúltban volt látássérült hallgatója, felismerte a panasszal érintett probléma jelentőségét és annak enyhítésére vagy megoldására, különféle intézkedéseket dolgoztak ki, de más felsőoktatási intézmények is hoztak, kifejezetten a látássérültek akadálymentes környezetének kialakítását célzó intézkedéseket. Az épületek látássérültek számára való akadálymentesítése körében az egyes intézmények – az óralátogatás biztosítása érdekében lehetővé tették az épületek látogatását vakvezető kutyával, – vezetősávokat alakítottak ki, vagy azt tervezik; – Braille feliratokkal látták el az épületet; – nyitásirányt jelző jelölésekkel látták el az ajtókat; – emeletenként eltérő színű falfestéssel segítik a tájékozódást; – dombornyomott szintalaprajzokat helyeznek el – ún. Kísérő Szolgálatot biztosítanak. Az épületek látássérültek számára való akadálymentesítésében – komplexitásuk miatt – kiemelkedők az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karán megtett intézkedések. (2006. évben az ELTE BGGYF épülete elnyerte az Év Akadálymentes Épülete nívódíjat.) Hasonlóan jelentős intézkedéseket tett az Eszterházy Károly Főiskola is. Meg kell azonban jegyeznem, hogy míg az épületek mozgáskorlátozottak számára történő akadálymentesítésével a felsőoktatási intézmények döntő többsége elkészült, vagy belátható időn belül elkészül, addig a látássérültek számára való akadálymentesítés terén kiugró különbségeket találhatunk. A megkeresésemre adott válaszok erre vonatkozóan gyakran semmilyen információt sem tartalmaztak, egyes esetekben pedig csupán tervezett intézkedésekről számoltak be. Az információszerzési akadálymentesség biztosítása során valamennyi felsőoktatási intézmény sokrétű és szerteágazó intézkedéseket tett, illetve tervez tenni. Ezek a teljesség igénye nélkül: – az érintett hallgatóval egyeztetve, egyénre szabott, más hallgatók közreműködésével segítséget nyújtanak; – saját kiadású tankönyveiket, jegyzeteiket elektronikus formában a hallgató rendelkezésére bocsátják, azokat letölthető formátumban internetes oldalukon közzéteszik, illetve tervezik, hogy jegyzeteiket CD-lemezen is megjelentetik; – számítástechnikai eszközöket (hordozható számítógép, lapolvasó, digitális diktafon, pendrive stb.) biztosítanak személyes használatra; – rendelkeznek speciális, látássérültek számára összeállított számítógép-konfigurációval (bár ezek egy része elavult), képernyőolvasó programmal; – lehetővé teszik hangfelvétel készítését a foglalkozásokon, vagy azokat maguk készítik el; – kisebb részben ugyan, de Braille-írású tananyagot is biztosítanak, vagy Braille írógéppel/nyomtatóval rendelkeznek; – aktív hallgatói közreműködéssel hangoskönyvek készítését kezdték meg; – ingyenes, vagy kedvezményes fénymásolási lehetőséget biztosítanak; – civil szervezetekkel együttműködve végzik az esélyegyenlőség biztosítása érdekében a fenti feladataikat; – kis részében webes felületeiken ún. magaskontrasztú (látássérültek számára adaptált) környezetet alakítottak ki; – az oktatók féléves terhelésébe beszámítják a speciális szükségletű hallgatóknak tartott külön konzultációkat – a látássérült hallgatók részére a hirdetményeket – igény esetén – nagyított másolatban, vagy Braille faliújságon biztosítják; – a Tanulmányi Osztálynak és a HÖK-nak hivatalos ügyfélfogadási időn kívül is rendelkezésre kell állni, a formanyomtatványok, indexek, NEPTUN/EHA kitöltésben segítséget kell nyújtaniuk; – akadálymentesített információs pontot hoztak létre. Példaértékű program folyik 2001. óta a Budapesti Műszaki Főiskolán (BMF), ahol első évben a KHVM támogatásával – azt követően saját forrás megteremtésével – folyik az érzékszervi sérültek számára szervezett informatikai oktatás. Az ombudsmani megkeresés teljesítésekor 31 látássérült és 44 hallássérült tanult a térítésmentes tanfolyamokon (Eddig 183 érzékszervi sérült vett részt a képzésben, többségük legalább egy ECDL modulból sikeres vizsgát is tett). A látássérült csoportokat, vak tanár, a siket és nagyothalló hallgatókat pedig a beszélt és jelnyelvet párhuzamosan használó, hallássérült tanítja. (Korábban az oktatásban az OM támogatásával egy hallássérült tanár is részt vett.) A tanfolyamokon nem kizárólag a BMF, sőt elsősorban más felsőoktatási intézmény hallgatói vesznek részt. Kiemelendő, hogy a laboratóriumi hátteret, valamint a szükséges anyagi forrásokat a BMF Neumann János Informatikai Kara és a Magyar Számítástechnika az Ifjúságért Alapítvány biztosítja. A program szakmai felügyeletét részben, továbbá a díjmentes ECDL kártyákkal kapcsolatos vizsgalehetőséget a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság biztosítja. A BMF az ügy jelentőségére tekintettel folytatni kívánja a tanfolyamokat, ezért folyamatosan keresik a növekvő költségek térítését biztosító finanszírozási formá(ka)t. Sajátos és egyúttal súlyos problémával szembesültek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem vak- és gyengénlátó hallgatói. A vakok számára olvasható Braille kotta nagyon nehezen szerezhető be, ezért tanulmányaikat csak kotta nélkül végezhetik. Ezt ellensúlyozandó a kiegészítő normatív támogatást arra fordítják, hogy megfelelő korrepetitor segítse a hallgatók felkészülését, emellett speciális eszközöket is vásárolnak. Sajnos a kiegészítő normatíva csak csekély részben fedezi a korrepetíciós foglalkozásokat. Több rektori válasz kitért arra, hogy a látássérült hallgatók tananyaghoz való akadálymentes hozzáférési lehetőségének biztosítása több, az egyes felsőoktatási intézmények kompetenciáját messze meghaladó kérdés komplex rendezésével lenne csak megnyugtatóan megoldható. Felhívták a figyelmemet arra, hogy a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 35. § (3) bekezdése szerint nem minősül szabad felhasználásnak – függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a műről más személlyel készíttetnek másolatot számítógépen, illetve elektronikus adathordozóra. Ennek megfelelően az egyes felsőoktatási intézmények a kizárólag papíralapú oktatási anyagok ilyen célú digitalizálását sem végezhetnék el látássérült hallgatóik részére. (Éppen ezért ebből a szempontból nem releváns, hogy az adott intézmény az oktatásban használt valamennyi irodalommal ténylegesen rendelkezik-e.) Több válasz tért ki arra, hogy a máshol (nem az intézmény kiadójánál) megjelent, illetve a külső (nem az intézménnyel jogviszonyban álló) szerzők által írt tananyagok elektronikus hozzáférésének biztosítása a kiadók és szerzők jóindulatától függ. (Sajnálatosan ismert azonban olyan eset is, amikor a szerzők kifejezett hozzájárulása ellenére, a kiadó – a visszaélés lehetőségére való hivatkozással – már aktualitását vesztett kiadványát sem bocsátotta a látássérült hallgató rendelkezésére!) Az ún. elektronikus tananyagok fejlesztésére – amelyek egyszerűen, képernyő-felolvasó programok segítségével hallhatóvá alakíthatóak – rendelkezésre álló források elégtelenek. Több intézmény vezetője hívta fel a figyelmemet arra, hogy a digitalizált tananyagok nem csak a látássérültek, hanem a tanulási zavarral küszködők számára is megkönnyíthetik a tanulást. A speciális tárgyi eszközök beszerzéshez, az egyéni szükségleteknek megfelelő eljárások, akadálymentes tananyagok biztosításához az intézmények nem rendelkeznek a szükséges fedezettel, azokat korábban jobbára különféle pályázati források felhasználásával tették elérhetővé, azonban az utóbbi időben a speciális szükségtelű hallgatók igényeinek kielégítéséhez – egyes felsőoktatási intézmények szerint – egyre kevesebb pályázatot írnak ki, elért eredményeik szinten tartása pedig jelentősen megterheli az intézményi költségvetését. Több felsőoktatási intézmény jelezte, hogy az oktatók és segítők számára a speciális tananyagok fejlesztéséhez kiírt ösztönző pályázatok hiányoznak. Érintett alkotmányos jogok – A jogállamiság elve, és az abból fakadó jogbiztonság követelménye (Alkotmány 2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.) – Az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettsége (Alkotmány 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.) – A hátrányos megkülönböztetés tilalma (Alkotmány 70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.) – A mindenki számára hozzáférhető felsőoktatással megvalósuló művelődéshez való jog (Alkotmány 70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. (2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.) A vizsgálat megállapításai 1. Az ombudsmanok a kezdetektől – az intézmények nagyfokú autonómiáját szem előtt tartva – közszolgáltatóként vizsgálták a felsőoktatási intézményeket.1 A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) rendelkezéseiből közvetve – az állami alapítás, illetve elismerés, állami finanszírozás, akkreditáció, oklevél-kibocsátás stb. – következtethetünk a felsőoktatási intézmények közszolgáltató jellegére. Tekintettel arra, hogy a hitéleti képzésre, a vallásszabadság, állam és egyház Alkotmányban rögzített elválasztott működése alapján sajátos szabályok vonatkoznak, a hitéleti képzés vizsgálatára csak korlátozottan, kizárólag a képzés tárgyi feltételeivel összefüggő kérdésekre terjedhet ki az ombudsman vizsgálati jogköre. 2. Megállapítottam, hogy a felsőoktatási intézményekben oktatott tananyag meghatározó része – annak ellenére, hogy az egyes intézmények folyamatosan törekednek az elektronikus tananyagok arányának bővítésére – kizárólag nyomtatásban érhetők el. Annak ellenére, hogy e nyomtatott – és egyúttal szerzői jogi védelem alatt is álló – művek elektronikus formában a speciális szükségletű hallgatók felkészülését nagymértékben előmozdíthatnák, azok digitális tananyaggá alakítása kizárólag az Szjt. rendelkezéseinek megsértésével valósítható meg. Nincs ugyanis olyan jogszabály, amely a dokumentáltan esélyegyenlőség előmozdítását célzó felhasználást szabad felhasználásként megengedné. A rendelkezésemre álló információk szerint az a (könyv)kiadói hozzáállás, amely vélt, vagy valós pénzügyi érdekekre hivatkozva, jogtulajdonosként zárkózik el attól, hogy a látássérült hallgatók számára segítséget nyújtson, nyíltan törvénysértő eljárásra kényszeríti mindazokat, akik a vizsgált csoportba tartozó hallgatók tananyaghoz való akadálymentes hozzáférésének biztosításán fáradoznának. Ilyen nyilvánvaló jogsértés lehet, ha harmadik személlyel készíttet a hallgató másolatot a szerzői műről, vagy azt – a terjedelmi korlátokra figyelemmel – hangoskönyvvé átdolgozza. (Arról nem is beszélve, hogy a felsőoktatási intézmény speciális szükségletű hallgatója végzettsége megszerzése érdekében, közvetetten pedig a jövedelemszerzést céljával szkenneli be a tananyagot, vagyis tevékenysége jelenleg nem minősül szabad felhasználásnak!) Indokolt felhívnom a figyelmet arra is, hogy a Hivatalunkhoz fordult hallgatók sem ingyen, hanem a szerzői mű kiskereskedelmi árának megfizetését felajánlva kérték a könyvek elektronikus változatát, vállalva egyúttal, hogy azt harmadik személynek nem teszik hozzáférhetővé. A rendelkezésemre álló iratokból nem állapítható meg egyértelműen, hogy a felsőoktatási intézmények pontosan milyen intézkedéseket tettek a kizárólag nyomtatásban hozzáférhető tananyag jogtulajdonosoktól elektronikus formában történő beszerzésére. Több rektori válasz utalt arra, hogy a nem saját kiadójuknál megjelent szerzői művek elektronikus példányának beszerzése iránt tett intézkedéseik nem vezettek eredményre, azokat a kiadók a jogsértő felhasználás veszélyére hivatkozva utasították el. Álláspontom szerint, a könyvkiadók, mint üzleti vállalkozások üzleti érdekeikre történő hivatkozását – a számítástechnika jelen fejlettségi szintjén – meglehetősen komoly fenntartásokkal kell(ene) a felsőoktatási intézményeknek fogadnia, ugyanis olcsón, bárki számára elérhetőek olyan technikai megoldások, amelyek az elektronikus formában létező könyvek többszörözését (a nyomtatott változathoz képest jóval nagyobb biztonsággal zárják ki. (Általánosan ismertek olyan, egyetemi oktatásban (fel)használt műveket kiadó könyvkiadók, amelyek kérésre a látássérült hallgatóknak elektronikus formában is átadják a tankönyveket, jegyzeteket, tansegédleteket.) Összefoglalva az előzőeket, megállapítható, hogy a látássérültek – általuk is használható – tananyaghoz való hozzáférése nem biztosított teljeskörűen. A feltárt állapot és megismert helyzet pedig – a felsőoktatási intézményeknek fel nem róhatóan -, a jogi szabályozás hiányosságára visszavezethetően a mindenki számára hozzáférhető felsőoktatással megvalósuló művelődéshez való joggal, valamint a jogállamiság elvével összefüggő visszásságot okoz. 3. Az egyenlő bánásmód követelménye a kötelezettektől azt kívánja meg, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely bizonyos tulajdonságaik alapján egyes személyek vagy személyek egyes csoportjaival szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést, megtorlást, zaklatást vagy jogellenes elkülönítést eredményez. Alapvetően tehát az egyenlő bánásmód követelménye az egyik oldalon negatív kötelezettséget jelent: a kötelezettek nem sérthetik meg mások egyenlő emberi méltóságát. Jogosulti oldalon ugyanakkor ez azt eredményezi, hogy mindenkinek jogosultságként kikényszeríthető igénye van arra, hogy őt egyenlő méltóságú személyként kezeljék. Ezért vizsgálatom arra terjedt ki, hogy a látássérültek tananyaghoz való hozzáférési lehetőségének hiánya, vagy korlátozott volta alkalmas-e arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben alkotmányos visszásságot okozzon. Ennek során előbb a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, majd pedig a közvetett diszkrimináció egyes elméleti és gyakorlati kérdéseit tekintettem át. Ki kell emelnem, hogy sem a közvetlen, sem pedig a közvetett diszkrimináció nem „célzatos” magatartás (nem szükséges, hogy az intézkedést hozó szervet a megkülönböztetés szándéka vezesse), hanem elsősorban ténykérdés. Álláspontom szerint a felsőoktatási intézmények hallgatói a tananyaghoz való hozzáférés egyenlő esélye tekintetében alapvetően homogén csoportot képeznek. Egészségi állapotuk miatt a látássérült hallgatók nem részesültek a homogén csoport többi tagjához képest kedvezőtlenebb bánásmódban a tananyaghoz való hozzáférés során, vagyis – a felsőoktatási intézményektől függetlenül – kialakult helyzet nem eredményezett közvetlen hátrányos megkülönböztetést. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 9. §-a szerint közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a meghatározott tulajdonságokkal2 rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz. A közvetett hátrányos megkülönböztetés lényege, hogy a megkülönböztetés látszólag semleges feltételen alapul (vagyis a könyv szabadon megvásárolható), mégis, egyes védett tulajdonságokkal rendelkező személyeket lényegesen nagyobb számban érint. Ebben az esetben a követelmény megsértése alóli mentesüléshez az adott rendelkezésnek a védett tulajdonsággal rendelkező személyek tekintetében is ki kell állnia az ésszerűségi tesztet. Vizsgálatom során az Alkotmánybíróság által is alkalmazott „önkényes megkülönböztetés tilalma”3 tesztjét – amely gyakorlatilag két elemből, az összehasonlíthatósági- és az indokolhatósági próbából áll – végeztem el. Az összehasonlíthatóság próba azt jelenti, hogy csak az azonos helyzetben lévők között merülhet fel a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése. Alkotmányos visszásságot okozó diszkriminációról pedig csak akkor lehet szó, ha valakit, vagy valamilyen csoportot más, azonos helyzetben lévő jogalannyal vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése rögzíti, hogy „a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül”. Az Alkotmány idézett rendelkezése – amint azt az Alkotmánybíróság 30/1997. (IV. 29.) AB határozatában is kifejtette – a jogegyenlőség követelményét rögzíti, ami azt jelenti, hogy az állam, mint közhatalom – mint jogalkotó és jogalkalmazó – a jogok és kötelezettségek megállapítása során köteles az azonos helyzetben levő jogalanyokat indokolatlan megkülönböztetés nélkül, egyenlőkként kezelni. A homogén csoport fogalmát az Alkotmánybíróság – eddigi gyakorlatában – szűken értelmezte. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az összehasonlíthatósági próba nem csak arra a helyzetre vonatkozik, amikor azonos helyzetben lévő jogalanyok között tesznek különbséget, hanem ennek ellenkezőjére is, vagyis amikor lényegesen eltérő helyzetben lévők esetén e körülményt figyelmen kívül hagyják. Az előzőekre tekintettel megállapítottam, hogy a – és ezt újra, hangsúlyosan rögzítem: a felsőoktatási intézmények eljárásától függetlenül, azoknak fel nem róhatóan – a jogi szabályozás hiányossága miatt kialakult helyzet, amelyben a látássérült hallatók tananyaghoz való hozzáférési lehetőségei korlátozottak, a közvetett hátrányos megkülönböztetés veszélyét hordozza. Fentiek pedig felvetik annak kérdését, hogy a fogyatékossággal élők tekintetében az állam eleget tesz-e objektív alapjogvédelmi kötelezettségének? 4. A munkatársaim által vizsgált felsőoktatási intézmények honlapjainak túlnyomó része nem rendelkezik látássérültek számára adaptált (ún.vakbarát) változattal, ennek eredményeként pedig nem biztosított a látássérült hallgatók számára az alapvető tanulmányi információkhoz, hallgatókat érintő hírekhez való – látó társaiknak rendelkezésére álló – korlátlan hozzáférés (Ismereteim szerint a felsőoktatási honlapok jelentős része képernyőolvasó programmal, ha nem is tökéletesen, de olvasható). Figyelemmel a 2-3. pontban leírtakra is, úgy vélem, hogy a számítástechnika jelenlegi fejlettségi – és általánosan is hozzáférhető technikai – szintjén a felsőoktatási intézmények eljárása a mindenki számára hozzáférhető felsőoktatással megvalósuló művelődéshez való joggal összefüggő visszásság, valamint a közvetett hátrányos megkülönböztetés veszélyét hordozza magában. 5. Az előbbiekben vázolt helyzet indít arra, hogy a felsőoktatásban tanuló, speciális szükségletű hallgatók helyzetével kapcsolatban, a következőkre hívjam fel a figyelmet: Az általam feltárt problémák nem ismeretlenek az Országgyűlés előtt sem. Amint arra az új Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006. (II. 16.) OGY határozat (a továbbiakban: Program) is rámutatott, a fogyatékossággal élők mindössze 5%-a rendelkezik egyetemi, főiskolai végzettséggel, amely messze elmarad a többségi társadalomban tapasztalható arányoktól. A Programban megfogalmazott célkitűzések a felsőoktatást illetően messze vannak a megvalósítástól. Az Ftv. 61. § (1) bekezdése szerint a fogyatékossággal élő hallgató részére biztosítani kell a fogyatékosságához igazodó felkészítést és vizsgáztatást, továbbá segítséget kell nyújtani részére ahhoz, hogy teljesíteni tudja a hallgatói jogviszonyából eredő kötelezettségeit. Indokolt esetben, mentesíteni kell egyes tantárgyak, tantárgyrészek tanulása vagy a beszámolás kötelezettsége alól. Szükség esetén mentesíteni kell a nyelvvizsga vagy annak egy része, illetőleg szintje alól. A vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni a segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló, szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását. A mindezek alapján nyújtott mentesítés kizárólag a mentesítés alapjául szolgáló körülménnyel összefüggésben biztosítható és nem vezethet alap- és mesterképzésben az oklevél által tanúsított szakképzettség, illetve felsőfokú szakképzésben a bizonyítvány által tanúsított szakképesítés megszerzéséhez szükséges alapvető tanulmányi követelmények alóli felmentéshez. Az Ftv.-ben nem, vagy csak részben jelennek meg azonban a Programban megfogalmazott elvek. A Hivatalunkhoz forduló hallgatók nem a kedvezmények, vagy mentességek biztosítását kérve éltek panasszal, hanem azért, hogy lehetőségük legyen a nem speciális szükségletű hallgatókkal azonos tudást elérni. Úgy vélem esetükben – és sokak esetében úgyszintén – sokkal inkább a tananyagok akadálymentesítése, mintsem a számonkérés során biztosított különféle kedvezmények és mentességek segítenék a tényleges esélyegyenlőséget, a mind teljesebb integrációt, az egyenlő hozzáférést, és a normalizációt. A Madridi Nyilatkozat 4 Preambulumának 2. pontja szerint a fogyatékos emberek nem jótékonykodást, hanem esélyegyenlőséget akarnak. „Hasonlóan a világ sok más régiójához, az Európai Unió az utóbbi évtizedek során hosszú utat tett meg a fogyatékos emberekkel szembeni paternalista filozófiától a számukra, a saját életük irányításához szükséges jogaik biztosításáig. A régi szemlélet, amely jórészt a szánalomra és a fogyatékos emberek vélt tehetetlenségére épül, ma már elfogadhatatlan. A hangsúly a fogyatékos emberek társadalmi beilleszkedését segítő rehabilitációról áttevődik a társadalom átalakításának globális filozófiájára, amely minden személy, beleértve a fogyatékos embereket is, szükségleteinek befogadására és ellátására irányul. A fogyatékos emberek esélyegyenlőséget, valamint egyenlő hozzáférést követelnek minden társadalmi erőforráshoz, azaz a befogadó oktatáshoz, az új technológiákhoz, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, a fogyasztási javakhoz, a termékekhez és a szolgáltatásokhoz.” Ismerve a hazai felsőoktatási intézmények saját lehetőségeit, vélelmezhető, hogy a valódi esélyegyenlőség biztosítása az intézmények és az információk hozzáférésének tényleges akadálymentesítésének, kizárólag saját forrásból történő megteremtésére, messze meghaladja teherbíró képességüket. Ráadásul mindez csak a tanulmányok folytatása idejére lenne elégséges, a fogyatékkal élők az élethosszig tartó önképzési lehetősége továbbra sem lenne biztosított. Az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettségéből fakadó komplex, a látássérültek tényleges esélyegyenlőségét biztosítani képes szabályozás szükségessége megelőzi a jogállamiság elvével, a művelődéshez való joggal összefüggő visszásságot, a (közvetett) hátrányos megkülönböztetést, egyúttal nem ró elviselhetetlen terheket az érintettekre. Intézkedések 1. Figyelemmel arra, hogy jelentésemben feltárt, a művelődéshez való joggal, a jogállamiság elvével, valamint a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságok – a tananyagok akadálymentes hozzáférési lehetőségével kapcsolatos – szabályozás hiányosságára vezethetőek vissza, az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az Országgyűlésnek, hogy a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény kiegészítésével, továbbá a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény kiegészítésével teremtse meg annak lehetőségét, hogy az érintettek, a megfelelően igazolt és az esélyegyenlőség biztosítására irányuló felhasználás során ne kényszerüljenek törvénysértésre. 2. A művelődéshez való joggal, a jogállamiság elvével, valamint a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságok, illetve ezek veszélyének megelőzése érdekében az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján kezdeményezem a Magyar Rektori Konferenciánál, hogy a. tekintse át a látássérült hallgatók tananyaghoz való akadálymentes hozzáférési lehetősége megvalósításához szükséges intézkedéseket; b. ezt követően, a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 114. § (1) bekezdése alapján nyilvánítson véleményt és tegyen javaslatot a hatáskörrel rendelkező döntéshozó, illetve a döntés előkészítője részére; c. az információkhoz való akadálymentes hozzáférés biztosítása érdekében segítse az egyes felsőoktatási intézmények e téren szerzett tapasztalatainak cseréjét. 3. A művelődéshez való joggal, a jogállamiság elvével, valamint a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságok, illetve ezek veszélyének megelőzése érdekében az Obtv. 20. § (1) bekezdése alapján felkérem a Kormányt, gondoskodjon arról, hogy – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében jóváhagyott operatív programokban foglaltakra tekintettel – mielőbb biztosítottá váljék a speciális szükségletű felsőoktatási hallgatók tananyaghoz való akadálymentes hozzáférését szolgáló intézményi/financiális háttér. 4. Amint arra utaltam már, a könyvkiadók eljárásának vizsgálatára – az egyetemi tankönyvkiadással összefüggésben – nincs jogi lehetőségem, így az Obtv.-ben, az országgyűlési biztos számára rendelkezésre álló eszköztár is alkalmazhatatlan. Azonban a társadalmi felelősségvállalásukban – egyúttal a nyilvánosság erejében – bízva, felkérem a hazai könyvkiadókat, általánosan tapasztalt, fentiekben ismertetett gyakorlatuk felülvizsgálata megfontolására. Meggyőződésem, hogy létezik olyan megoldás, amely nem veszélyezteti a jogi érdekeiket, egyúttal biztosítja a segítségre szoruló hallgatók tananyaghoz való akadálymentes hozzáférését. Budapest, 2007. október 18. Dr. Szabó Máté sk. Melléklet: Lábjegyzetek 1. Vö.: OBH 5811/1998.; OBH 4540/1999.; OBH 1258/2000.; OBH 2423/2000. 2. a) neme, b) faji hovatartozása, c) bőrszíne, d) nemzetisége, e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, f) anyanyelve, g) fogyatékossága, h) egészségi állapota, i) vallási vagy világnézeti meggyőződése, j) politikai vagy más véleménye, k) családi állapota, l) anyasága (terhessége) vagy apasága, m) szexuális irányultsága, n) nemi identitása, o) életkora, p) társadalmi származása, q) vagyoni helyzete, r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, s) érdekképviselethez való tartozása, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) 3. Más néven: „általános racionalitási teszt” vagy „ésszerű indok követelménye” 4. Az Európai Fogyatékosügyi Kongresszus Nyilatkozata 2002. (Madridi Nyilatkozat „A befogadó társadalom alapja a diszkrimináció-mentességgel párosuló pozitív cselekvés.” Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, 2005, 5. o.) Forrás: Fodor Ágnes

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .