A 24 éves, alig látó énekesnő jelenleg szingli, és a vírushelyzet csak nehezíti, hogy párt találjon. De nem adja fel, karanténban is keresi az igazit.

A várvölgyi szülői házba ment önkéntes karanténba Agárdi Szilvia. Két hónapja élvezi az otthon melegét, de már visszavágyik a fővárosba.
– Kislány voltam, amikor tizenhét évesen bekerültem a The Voice-ba. Valaki meg is jegyezte: olyan vagy, mint egy rossz Szűz Mária – neveti el magát Szilvi.
– Jó szándék vezette, azt akarta elérni, hogy ne legyek annyira konzervatív, félénk. Vidékről jöttem, minden újdonság volt, akkor beszélgettem először férfiakkal, visszahúzódó voltam.
A Voice-ban volt rajta először tűsarkú cipő, ott sminkelték először, és kapott nőies ruhát. A belső nem követte a külső változásokat, ezért mondta neki mindenki: jaj, de cuki, de édes! Tizenkilenc éves korától kezdett nővé érni, akkor találkozott az első nagy szerelmével.
– Akkor úgy tűnt, hogy volt köztünk valami, ma már azt mondom, csak egy kis fellángolás. Olyan szerelmes voltam abba a fiúba, hogy az It is lőve című dalom neki szólt.
Szilvi azóta túl van már néhány furcsa randin, amiket tréfásan csak vak-randinak hív.

– Sűrűn előfordul, hogy nem ismernek meg. Például találkoztam egy fiúval baráti társaságban. Napszemüveg, piros ruha, tűsarkú volt rajtam, a fehér botom a sarokban. Elhívott randizni, és én szentül meg voltam róla győződve, tudja, hogy nem látok. Nem tudta, pedig látta a fotóimat is, amiken nem dugom el a fehér botot. Meglepődött, de nem mondta le. Találkoztunk, de csak egyszer, mert nem találtuk a közös hangot. Belülről élek, nem vonja el a figyelmemet a vizualitás. Megszoktam, hogy rövid idő alatt képet kell alkotnom valakiről. A kisugárzás fontos, ahogy megszólal, a hangja, az illata. Megadom az esélyt, de feleslegesen ne vesztegessük egymás idejét.

Szilvi tudja, hogy mit keres, a tapasztalataiból indul ki, azt mondja, voltak baklövései.
– Egyszer egy fiú azt kérte, segítsek neki ruhát vásárolni. Meglepődtem, de elkísértem. Kiadta a próbafülkéből az inget, és mondta, hogy hozzak nagyobb méretet. Nem hittem a fülemnek, de megoldottam. Sokan rám írnak, hogy szeretnének megismerni. Olyankor van bennem félelem, ha valaki nem tudja, hogy aliglátó vagyok. Hogy mondjam meg neki? Olyan társra vágyom, aki elfogadja a helyzetemet, természetesen kezeli, emiatt nem frusztrált.

(megjelent: Bors, 2020. 05. 05.)