A benyújtott törvénytervezethez nem lehet módosító indítványokat benyújtani

Kedves Gergő!

Felhívásodra a következők szerint adom meg a MEOSZ véleményét az esélyegyenlőségi törvény benyújtott módosításával kapcsolatban.

I. A benyújtott módosító indítványnak alig van köze azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket az EMMI által létrehozott, civil szervezeti képviselőkből és kormányzati tisztviselőkből álló bizottságok tettek.

Így teljesen valótlan a módosító indítvány indoklásának az a része, hogy ezeket a módosító indítványokat a fogyatékos emberek szervezetei javasolták, vagy azokat jóváhagyták volna.

Néhány pozitívum van a tervezetben, amelyek támogathatók:

– A fogyatékos fogalom pontosítása, erre az ezzel foglalkozó bizottság is javaslatot tett (ennek a bizottságnak én is a tagja voltam.)- ezt a módosítást pozitívnak tartjuk. Ennek a fogalomnak a pontosítását az ENSZ Egyezmény betartását monitorozó ENSZ Bizottság is kérte Magyarországtól, ez jelen módosítási javaslattal megtörténik.

– A fogyatékossági támogatás és a vakok személyi járadéka összegének emelésére vonatkozó javaslat, amely szintén pozitív változtatásnak értékelhető és – bár a többéves elmaradáshoz képest viszonylag csekély összeggel történik a kiegészítés, de az éves nyugdíj emelés mértékével történő indexálás mindenképpen értékelhető és dicséretes.

– Pozitívumnak értékelem, hogy a törvény a fogyatékossággal kapcsolatos források feletti rendelkezés jogával a tervezet az FSZK-t ruházza fel, ettől javulhat a programok egységes koordinációja.

– A foglalkoztatással kapcsolatos módosító javaslat technikai jellegű, így annak jóváhagyása nem változtat lényegében a jelenlegi helyzeten, a fogalmakat pontosítja csupán.

Az összes többi módosítás, sajnos a jelenleg hatályos törvényben szereplő garanciák teljes kiiktatására vonatkozik:

1.) Az akadálymentesítési határidők megszüntetése: miután nem lesz törvényi határidő, így jogi lehetőség sem lesz arra, hogy bármely határidő elmulasztása miatt, bárki jogorvoslatot kérhessen. A jelenlegi törvény alapján létezik a bírósághoz fordulás lehetősége, amely ösztönzést jelentett a középületeket, illetve a közhasznú épületeket fenntartóknak, illetve a közösségi közlekedési rendszereket működtető szolgáltatóknak az akadálymentesítésre. Erre volt is példa, a MEOSZ által 2004 – 2005. években indított és megnyert próbapereket követően jelentősen felgyorsult az akadálymentesítés üteme, új források nyíltak meg és a kötelezettek is sokkal több gondot fordítottak erre a kérdésre, nyilvánvalóan a jogi fenyegetettség miatt is, mint bármikor korábban. A tervezetben szereplő Országgyűlési Határozat, vagy Kormányhatározat nem olyan jogi norma, amely kikényszeríthető, ez csupán a közigazgatás szereplői számára jelent feladat meghatározást, a teljesítés elmulasztásának nincs semmiféle jogi konzekvenciája, így természetesen a határozatok komolysága és az ösztönző ereje is e szerint fog alakulni – pl. a közszolgáltatásokat végző cégekre, közüzemi szolgáltatókra ezek a határozatok jogi szempontból nem is vonatkoznak, így az ő akadálymentesítési kötelezettségük gyakorlatilag megszűnik.

2.) Az Országos Fogyatékosügyi Program négyévente történő felülvizsgálatáról, valamint végrehajtásáról szóló két évente kötelező Parlamenti beszámolási kötelezettség eltörlése. Bár a beszámoltatás az utóbbi időben valójában nem történt meg megfelelő határidőben, de mégis csak volt egy Parlamenti garanciális elem, amely a mindenkori kormányok számára kötelezettségként jelent meg. Ezt a törvényben előírt Parlamenti kontrollt a tervezet teljesen megszünteti. Gyakorlatilag kizárólag a mindenkori Kormányok belátásától függ, hogy milyen programot alkotnak és azt hogyan tartják be, ehhez az Országgyűlésnek már semmi köze sem lesz – „nesze neked népképviselet elve”.

3.) Gyakorlatilag megszűnik az Országos Fogyatékosügyi Tanács törvényi legitimációja, így a társadalmi egyeztetési kötelezettség utolsó – egyébként a kormányváltás óta nem teljesített – jogi garanciája, így megszűnik a fejlett (és kevésbé fejlett) világban szinte mindenütt elfogadott és többnyire alkalmazott, „Semmit rólunk nélkülünk” elv törvényi garanciája Magyarországon.

A benyújtott törvénytervezettel Magyarország évtizedeket lép vissza az általánosan elfogadott európai és nemzetközi normákkal történő összehasonlításban is a fogyatékos emberek társadalmi befogadásával kapcsolatos jogi szabályozás terén, amely természetesen maga után vonja a hétköznapi történésekben megvalósuló visszalépést is.

Nyilván értelmetlen ma európai és nemzetközi normák betartásáról Magyarországon beszélni, de én mégis megemlítem, persze illúziók nélkül, inkább csak elkeseredve.

Ezzel a felelősséggel, amelyet ez a módosító javaslat tartalmaz, talán majd valamikor el kell számolniuk a döntéshozóknak a fogyatékos emberek és a társadalom felé.