A csend világában

IJEDTEN FORDULTAK a kislányok a tanítójukhoz, amikor a fotósunk jelnyelven köszönte meg a segítségüket. Csak akkor nyugodtak meg, mikor már biztosak voltak benne, hogy kollégánk csupán a „köszönöm” jelét ismeri, a beszélgetésükből egy árva szót nem értett.

Külső szemlélőként azt gondolhatnánk, a jelnyelv a világ legegyszerűbb nyelve, hiszen csak mutogatni kell. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, sőt: még ha alapszinten elsajátítjuk is a jelnyelvet, egyáltalán nem biztos, hogy meg tudjuk értetni magunkat – és viszont – egy siket emberrel.

A siketekről és kommunikációjukról még ma is rengeteg tévhit tartja magát. Sokan hiszik például, hogy a siketek és nagyothallók körében használt jelnyelv egységes, nemzetközi, vagyis a hallássérültek minden országban megértik egymást.

Pedig a jelnyelv ugyanúgy országonként különbözik, mint a beszélt nyelv, sőt különböző változatai léteznek, miként a hangzó nyelv esetében a nyelvjárások. A legtöbb országban a jelnyelv hivatalos nyelv – Magyarországon 2009-ben ismerték el –, tehát egy siket kisgyerek anyanyelve lehet a jelnyelv.

JELÖLŐ ÉS JELÖLT KAPCSOLATA

Ezt, a hallók számára különleges nyelvet megtanulni az utóbbi években szinte divat lett. Budapesten mind több iskolában nyílik mód a tanulására, vidéken is egyre szaporodik a jelnyelvi tanfolyamok száma.

– Nem volt a családban, közvetlen környezetemben hallássérült ember, viszont alkalmazott nyelvészként nagyon érdekelt a jelnyelv, s nem csak tanultam, de kutattam is ezt a területet, később jelnyelvi tolmács lettem – meséli Tempfli Kátya, a Jel Alapítvány alapítója.

A jelnyelv összetett, komplex rendszer, nyelvtana sok esetben eltér a beszélt magyartól. Az egyik legfőbb különbség például a jelölő és a jelölt közötti összefüggésben rejlik.

– Ha erre a tárgyra utalok, magyarul azt mondom, újság. Angolul newspapernek hívom, németül zeitungnak. A hangsor és a tárgy között nincs kapcsolat. Ezzel szemben a jelnyelvben a kapcsolat adott a jelek és a fogalmak között, próbáljuk úgy jelelni a tárgyakat, ahogyan azok kinéznek. Természetesen nem mindig lehet ezt alkalmazni: ha egy nevet, egy teljesen új fogalmat vagy idegen szót akarunk bevezetni, ujjábécét használunk. Az elvont fogalmaknak is van saját jele, ez esetben azonban nincs oksági kapcsolat a jelölő és a jelölt között. Ezek az úgynevezett „nem motivált jelek” – mondja beszélgetőpartnerünk.

További különbség a vizualitásban rejlik, ugyanis a jelnyelv inkorporáló vagy „bekebelező” nyelv.

Hogy ez mit jelent?

– Egy jelen belül több fogalom is megjelenhet, ez tetten érhető például a különféle mozgásokra vonatkozó jelek esetében. Hangzó nyelvben, ha azt mondom, szomorúan, fáradtan bandukol, három szót használok. A jelnyelvben ez egy jelben kifejezhető, a mimika és a testbeszéd is része magának a jelnek, ezekkel az eszközökkel is kifejezhetem, amit jelelni szeretnék – magyarázza Tempfli Kátya.

SZÁZ ÉV UTÁN IS VAN FELADAT

Az első magyar siket-érdekvédelmi társaságot 1907-ben alapította Cházár András. A több szervezetet összefogó egyesület a Cházár András Országos Siketnéma Otthon nevet viselte, ma így ismerjük: Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, vagyis Sinosz.

A Sinosz tehát a legrégebbi, a Jel Alapítvány pedig a legfiatalabb, siketekkel foglalkozó szervezet.

– 2016-ban egy volt kollégámmal és sok lelkes önkéntessel hoztuk létre a Jel Alapítványt. A szülőket és a gyerekeket szerettük volna elsősorban segíteni, hiszen azt tapasztaltuk: ha egy nem siket családba születik hallássérült gyerek, a szülő sokára jut el a jelelő közösséghez, csak később ismeri meg a jelnyelvet – emlékezik Tempfli Kátya. Pedig nagyon fontos lenne a gyerek fejlődése érdekében, hogy minél hamarabb úgy kommunikáljanak vele, amit ő is megért.

A halló csecsemő, ha beszélni nem is tud, már születése óta hangzó nyelvi környezetben él. A hallássérült gyerek ezzel szemben – ha szülei hallók – legkorábban az óvodában, iskolában találkozik először a jelnyelvvel.

– Egyetemistaként hospitáltunk egy siket gyerekek számára fenntartott iskolában. Öt gyerek jött halló famíliából, egy kislány siket családból. A jelnyelvet anyanyelvi szinten beszélő kislány hasonló fejlettségi szintre jutott, mint más elsős gyerek, míg a halló családból érkező, a jelnyelvet éppcsak tanuló kicsik nagy lemaradásban voltak – tudjuk meg beszélgetőpartnerünktől.

A Jel Alapítvány mellett a Sinosz és a többi érdekvédelmi szervezet is folyamatosan azon dolgozik, hogy a gyerekek minél korábban megtanulják a jelnyelvet, azonban még nagyon sok a munka. Nem csak az általános iskolában, a felsőoktatásban is hátrányban vannak a hallássérültek.

A szakembernek nincsenek jó tapasztalatai: – Egyetemi órákra jártunk be tolmácsként, hogy segítsük a siket hallgatókat. Nem csak a diákok, de több tanár is megkérdezte, minek járunk mi ide, mikor a siketek írásban megkapják a tananyagot, elolvashatják a tankönyvben is. Nem értették, hogy ha a hallónak joga van szóban is hallani a tananyagot, akkor a siketet is megilleti ez a bánásmód.

Ezen felül az olvasás okozhat nehézséget, hiszen a jelnyelv nyelvtana – amit megszokott és amiben gondolkodik – egészen más, mint a beszélt magyaré.

SEGÍT A TECHNIKA

A sok nehézség mellett azonban látható a fejlődés is: a jelnyelvet mind többen beszélik, a siketek egyre inkább számíthatnak társadalmi segítségre.

Több kormányzati, uniós, nemzetközi, civil, vállalati kezdeményezés, pályázat segíti a hallássérültek könnyebb boldogulását. Tempfli Kátyáék például megalakulásuk után nem sokkal – egy pályázatnak köszönhetően – hozhatták létre a siketeket segítő mobiltelefonos applikációjukat.

A JELEN! alkalmazás térképen mutatja meg, hogy a városban hol dolgozik vagy tartózkodik olyan halló ember, aki beszéli a jelnyelvet is. A programba önkéntesek regisztrációját várják, így a hallássérültek a telefonjukon látják, akad-e a közelükben olyan kávézó, bank, esetleg fodrász, ahol a saját anyanyelvén is megértik. Budapesten találni a legtöbb ilyen szolgáltatót, de vidéken is egyre nő az önkéntes regisztráltak száma. A Sinosz videotolmács- szolgálata is sokakat segít, nemrég pedig egy magyar fejlesztő csapat került be a hírekbe: tolmácsprogramot hoztak létre, amely egyelőre csak angol nyelven, de valós időben fordítja és alakítja szöveggé a jelnyelvet.

A technikai újítások mellett természetesen az emberi tényező is fontos.

– Ha a gyerek hallássérült, az orvosok, pszichológusok, audiológusok mellett nagyon sokat segíthet az olyan szülő, aki hasonló cipőben jár. Ezért indítottuk el szülői mentorprogramunkat. Az első képzésnek már vége, de újak indítását tervezzük – magyarázza Tempfli Kátya. – A középpontban a segítségnyújtás áll: hogyan kell kérni, miként kell adni, s mi módon lehet reagálni arra, ha valaki nem kér a segítségből. A mentorprogram mellett pedig – remélhetőleg már tavasszal – jelnyelvi játszóházat szeretnénk indítani.

Forrás:szabadfold.hu

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .