A Fehérbot napjára ajánlja Nagy Vendel 16-odik elektronikus könyvét

A napokban jelent meg a Magyar elektronikus Könyvtárban(MEK) „Csak a dal : Összegyűjtött dalszövegeim” címmel a látássérült „Nyiba, költők imái” díjas író, költő újabb kötete.

Az 52 évesen megvakult szekszárdi férfi talán saját terápiáját is köszönheti a könyveknek, melyeket az olvasók örömére közkincsé is tesz.

Egy könyve – még látó korában – megjelent nyomtatásban Lila Madonna címmel, aztán immáron a 16-odikat jelenteti meg digitális formában.
Ezek az Országos Széchenyi Könyvtár korszerű gyűjteményében, a Magyar Elektronikus Könyvtárban érhetőek el, látássérültek számára is hozzáférhető módon.

Látóként meglehetősen zajos életet élt. Volt ifjúsági klubvezető, vállalkozó, szakoktató és írogatott is már tinédzserkora óta. De folyamatosan romlott a látása, és ötven fölött már a leszakadt retináját hét lézeres műtéttel sem sikerült megmenteni. Két év depresszió követte a látásvesztést. „Ültem a sarokban.” – mondja. Aztán megrázta magát, és írni kezdett. Megtanult vakon, tíz ujjal gépelni, számítógépet kezelni, kiadványt szerkeszteni.

A látássérült művész folyamatosan adja be pályázatokra műveit, amelyek közt a novellákon át a tudósításokig, a riportokig és a versekig mindenféle műfaj megtalálható. Nagy Vendel úgy van vele: a négy- és kétsoros versek az igazi kihívások. Novelláiban emberi sorsokról, családi, baráti történetekről szeret papírra vetni gondolatokat, amelyek közt nem egy megtörtént eset is van.

Írói munkássága mellett 2011. óta Megszólalok címmel művészeti Magazint szerkeszt, mely kitűzött célja, hogy más szerzők számára is publikációs lehetőséget adjon. A magazin itt érhető el:
http://megszolalok.blogspot.com/

A magazint eredetileg egyszemélyes lapnak szánta, aztán csatlakoztak hozzá sokan. Több mint száz alkotó írásai jelentek meg benne eddig, látóké és látássérülteké Moszkvától Wellingtonig egyaránt. Ugyanakkor az ő írásaiból is sokfelé idéznek – verseiből, prózáiból, receptjeiből (egy szakácskönyvet is összeállított) – a magyar lakta vidékek rádiósai, sajtósai: Kanadában Dancs Rózsa, Ausztráliában Ilosvay Gusztáv és Új-Zélandon Kaprinay Éva.

– Anyám kakasdi svábleány, apám faddi magyar – szólt a családjáról az ikertestvérét nemrég elvesztett költő. Az ötvenes években még konfliktus forrása volt a magyar-sváb vegyesházasság: kiderült, szülei a legelsők voltak, akik így esküdtek meg Kakasdon.
Az épületgépész-csőszerelő szakmában töltött éveket követően a művész tíz esztendőn át az I. Béla Gimnázium elődjében taníthatott, mígnem az iskola profilját átalakították. Két éven át a Magyar Bazár helyi szerkesztőjeként tevékenykedett, mellette pedig csaknem valamennyi szekszárdi lapban publikáltjó pár évig, de a Vöröskereszt titkáraként is munkálkodott.
– Kétféle embert ismerek: aki mindig álmodik és aki soha. Én minden éjjel álmodom, s mindig emlékszem az álmaimra – mondta. – Volt már, hogy
családtagjaimmal, halottaimmal beszélgettem, párbeszédszerűen – tette hozzá, majd arról is szólt: megoldásokat talál az álmaiban.
– Soha nem mondom azt, hogy megvakultam, csak azt, hogy nem látok – vallja a művész. – Nem látok, de nem vagyok vak, ugyanakkor a világra teljesen nyitott vagyok, s nagyon nagy energiával figyelem.
A művész elárulta, éjjel megalkot egy-egy verset, s reggel azonmód begépeli. Míg nem volt számítógépe, ceruzával nyilazva, javítva írt. Azóta megtanult tíz ujjal gépelni és kiválóan használja gépe beszélő programját. Vágyai vannak, amelyeket lehetőségeihez képest meg is valósít.
– A fél világot bejártam, sok mindent láttam, de nem mindent! Vakon azonban nem tudok elmenni a következő sarokig sem – jegyezte meg az alkotó, aki beszélt arról is, hogy amióta nem lát, bezártsági érzése van liftben, autóban, kisebb szobában is. „Gyerekkoromban féltem a sötétben: most állandóan sötétben vagyok. Ez olyan érzés, mintha egy ládában ülnél, aminek rád csukják a tetejét… Ki akarsz szabadulni, de nem nyílik, s olyan érzésed van, nem kapsz levegőt, meg fogsz fulladni” – beszélt élete nehéz pillanatairól a költő.
Nagy Vendel röntgenasszisztens feleségével 35 éve házas, három leányuk született; ma már két kislány és
egy kisfiú nagypapája. 2001 -ben jelent meg Század és ezredforduló küszöbén a lila madonna című verseskötete, amelyen kívül még 15-16 prózai gyűjteményben is napvilágot láttak gondolatai, de a megyei írók, költők Kézjegy antológiájába is sokáig publikált.

Nagy Vendel legkedvesebb költője József Attila, de Balassitól is „sokat eltanult”, sőt, a szépen ritmizáló görög drámák is hatottak költészetére.
A dallamos versek nyomán jöttek aztán Nagy Vendel számára az újabb kihívások, a dalszövegek. Irt a ’70-es évekbeli Szekszárd kultikus zenekarának, a Szinkronnak is szöveget. „Prózában nekem első, második, ötödik és tizedik Gárdonyi” – vallja. Véleménye szerint tőle lehet a legtöbbet tanulni magyar viszonylatban: már csak azért is, mivel verseket és dalokat is írt.

A legutóbbi „Csak a dal : Összegyűjtött dalszövegeim” műve itt érhető el:
http://mek.oszk.hu/18600/18670

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .