A következő kormány kezelje emberként a mozgássérülteket, becsülje meg a segítőiket!

Esetünkben az önálló életvitel igen komplex kérdés, mert magában foglalja az esélyegyenlőséget az oktatás és a munkavállalás terén, az önálló lakhatást, és az akadálymentes közlekedést. Jelenleg léteznek törvények, amelyek ezekkel a kérdéskörökkel foglalkoznak, ám ha egy kicsit is értő figyelemmel olvassuk ezeket a dokumentumokat, azzal kell szembesülnünk, hogy ezek alig valamivel többek, mint egy csokor kodifikált frappáns kinyilatkoztatás és ködös ígéret, hiszen konkrétumokat igen ritkán tartalmaznak. (Lásd például az akadálymentesítésre vonatkozó határidőket. Mi ezeket nagyon szívesen olvasnánk a jogszabályok szövegében kötelező érvénnyel, de az idők folyamán a vonatkozó törvényekből ezek a hatalom kényelmessége, nemtörődömsége miatt észrevétlenül „kikoptak”).

Vagy vegyük például a lakhatás kérdését: ez olyan kérdés, ami a mozgássérülteknek és tágabb értelemben a családjaiknak szinte kivétel nélkül komoly gondot okoz. Magyarországon alig épülnek akadálymentes bérlakások, emberek ezrei élnek úgy, hogy szinte sose hagyják el a lakásukat, vagy ha igen, akkor abba a családtagjaik rokkannak bele. Nagyon sok család ilyenkor adja fel, és kerülnek fiatal, vagy alig középkorú ép értelmű felnőttek idősotthonba, vagy értelmi sérülteknek fenntartott otthonba. Magyarországon ugyanis alig vannak mozgássérültek számára fenntartott lakóotthonok vagy egyéb lakhatási lehetőségek.

Üdvözöljük azt, hogy a kitagolási folyamat során a nagylétszámú, személytelen, sokszor emberhez nem méltó körülményeket biztosító létesítmények megszüntetésre kerülnek, de nem értjük, hogy a munkanélküliségtől sújtott apró zsákfalvakba telepített lakóegységekben élő mozgássérült emberek hol találnának munkát maguknak, hogy jutnának megfelelő orvosi ellátáshoz (extrákra még csak nem is merünk gondolni, csak mondjuk egy ülve történő tüdőröntgenre, vagy akadálymentesen megközelíthető fogorvosra). Vagy mondjuk, hogy jutnának el színházba?

Legyünk őszinték, ezek a kérdések még egy Budapesten élőnek is gondot okoznak. Ezért is tudtak aktivizálni az M3 metró akadálymentesítésével kapcsolatos rendezvényeink oly sok embert és szervezetet.

Tudjuk, hogy a rendelkezésre álló források szűkösek, de felháborít bennünket a hatalom arroganciája és cinikussága. Hogy – ahogyan Tarlós István korábban érvelt – azért nem akadálymentesítik a metrót, mert kevés mozgássérült használja, hogy nem épülnek akadálymentes bérlakások, mert nincs rá mozgássérült igénylő. Ezúton is jeleznénk a döntéshozók felé, hogy a babakocsit toló szülők, vagy az idős emberek szintén élveznék az akadálymentesítés előnyeit.

Bár az Önállóan lakni – közösségben élni csoport pártpolitikamentes szervezet, nagyon szeretnénk, hogyha a következő kormány érzékenyebb lenne a különböző csoportok problémáira. A nemzeti egységet pedig az elfogadáson, és nem egy ad hoc kijelölt csoporttal szembeni ellenséges fellépésen keresztül teremtené meg.

Jó lenne, ha a következő kormány nagykorúnak tekintené állampolgárait, bízna bennük és nem félne tőlük, odafigyelne az állampolgári kezdeményezésekre, hagyná, hogy demokratikus eszközökkel reflektáljanak a problémákra, összefogva tegyenek is saját, vagy mások érdekében, sőt még a tüntetések felszólalói is tudnának másnap félelem nélkül dolgozni menni. Akkor is, ha közalkalmazottak.

Szeretnénk ha az elkövetkező időszakban a stadionok és kisvasutak helyett inkább akadálymentes, azaz bárki számára használható bérlakások épülnének Magyarországon.

Kifejezetten kívánatos lenne, hogy az egészségügyi és szociális szféra dolgozóit, illetve a rendszerbe kerülő ellátottakat a következő kormány embernek tekintené, ahelyett, hogy a dolgozókat a végsőkig kizsigerelné, az eltartatottakat pedig felesleges selejtként, az állam pénzén élősködő páriaként kezelné.

Hiszünk abban, hogy ha az egyes csoportok életét érintő nagy horderejű döntések előtt – vonatkozzon az akár fogyatékkal élők ellátására, akár az oktatással kapcsolatos kérdésekre – a kormány megkérdezné a téma szakértőit, a civil -és szakmai szervezeteket, a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználása válna lehetővé.

Ha a közterületek akadálymentesítése során megkérdeztek volna tapasztalati- és rehabilitációs szakértőket, akkor használható akadálymentes megállók épültek volna, azon betonszörnyek helyett, amelyek most egyes megállókat csúfítják, és amelyeket az érintettek ugyan nem tudnak használni, viszont rengeteg pénzbe kerülnek és rendkívül rondák.

És mit teszünk annak érdekében, hogy mindezek a kívánságaink valóra váljanak?

Az egyes kérdésekben, úgymint akadálymentesítés és lakhatás, a problémáinkat és megoldási javaslatainakat igyekszünk eljuttatni a választáson induló képviselőjelöltekhez. Facebook-oldalunkon és blogunkon hamarosan tájékoztató cikkeket jelentetünk meg a szavazás fontosságáról, és arról, hogy miképpen kell mozgó urnát igényelni, illetve akadálymentes szavazókörbe átjelentkezni, illetve, hogy szavazáskor kitől, milyen segítséget igényelhet a szavazni kívánó állampolgár.

És természetesen mi is elmegyünk szavazni 2018. április 8-án, és mindenkit buzdítunk arra, hogy tegyen így!

Forrás:mérce.hu