A látássérültek kulcsfontosságú szerepe októberben

Ez az időszak különösen alkalmas arra, hogy ráfókuszáljon a figyelem a látásmegőrzésre, a megelőzés fontosságára és a látássérült emberek helyzetére. Vizuális világban élünk: az információk mintegy 80 százalékát látás útján szerezzük, ezért annak súlyos romlása az önálló életvitel, a tanulás, a munkavállalás és a társadalmi részvétel alapjait rendíti meg.

A nemzetközi statisztikák szerint világszerte több mint 2 milliárd embert érint a rövidlátás, és az előrejelzések alapján 2050-re a Föld várhatóan 10 milliárdos népességének közel fele, mintegy 5 milliárd ember lesz myopiás. Közép-Európában a rövidlátás előfordulása 2000 és 2020 között 20,5 százalékról 34,6 százalékra nőtt, és 2050-re várhatóan eléri az 54,1 százalékot. A cukorbetegség terjedése tovább súlyosbítja a helyzetet: a becslések szerint 2025-ben világszerte 589 millió, 20–79 év közötti felnőtt él diabétesszel, számuk 2050-re várhatóan 853 millióra nő. Közülük több tízmilliónál alakul ki diabéteszes retinopátia, amely kezeletlenül súlyos látásromláshoz, akár vaksághoz vezethet.

Magyarországon a helyzet ugyancsak aggodalomra ad okot. A rövidlátás a 18–35 éves fiatal felnőttek 58,7 százalékát érinti, a 7–10 éves gyerekek körében pedig jelenleg a legnagyobb a myopia kialakulásának aránya. A zöldhályog a 40 év feletti népesség mintegy 3 százalékát, hozzávetőleg 150–200 ezer embert érint, miközben a glaukómások több mint fele nem tud betegségéről. A KSH 2021-es becslése szerint több mint 1,4 millió felnőtt él hazánkban cukorbetegséggel, az 50 év felettiek mintegy 20 százaléka érintett. Minden ötödik cukorbetegnél – körülbelül 280 ezer polgárnál – kimutathatók a diabéteszes retinopátia jelei, amely évente mintegy 1000 ember megvakulásához járul hozzá a késői felismerés és a hiányos kezelés miatt. A 2021-es népszámlálás szerint a látássérültek száma a 2011-es adatokhoz képest megduplázódott, ami jól mutatja, hogy otthonunk is egyre súlyosabb, népegészségügyi léptékű látásromlási hullámmal néz szembe.

Miközben a számok a kockázatok növekedésére figyelmeztetnek, a szemészeti ellátórendszer és a kapcsolódó szolgáltatások ma még nem képesek a látásromlással élő és a látássérült embereket időben, szervezetten és komplex módon elérni. Egyre kevesebb szemész és gyermekszemész dolgozik a rendszerben, több térségben reális veszély, hogy a szakorvosi ellátás elérhetősége tovább romlik. Sok esetben a betegút a diagnózis kimondásánál véget ér: nincs egységes, átlátható átirányítás a rehabilitáció, a segédeszköz-ellátás, a szociális-jogi támogatás és az oktatási rendszer irányába. Különösen sérülékeny csoportot jelentenek a gyermekek és családjaik, akik számára a eme probléma felismerése, a vizsgálatok, a szakértői bizottságok és a megfelelő oktatási forma elérése gyakran hosszadalmas folyamat, miközben a korai beavatkozás sikerének kulcsa az idő.

A látásvesztés nem csupán orvosi esemény, hanem súlyos pszichés gondokat is hordozhat magával: sokaknál gyászfolyamat, amelynek feldolgozása támogatás nélkül rendkívül nehéz. A mindennapi élet újratanulása, a fehér botos közlekedés és az alternatív információszerzés elsajátítása csak szervezett rehabilitációval, felkészült szakemberek segítségével lehetséges.

Ezekre a rendszeresen fennálló problémákra és esetleges megoldásokra fókuszál az Útjelző – Látássérült Embereket Segítő Szervezetek Országos Hálózata frissen elkészült szakmai anyaga Hol akad el az út? – A látássérülés felismerésétől az ellátórendszerig vezető út problémái a szemészeti ellátásban címmel. Az anyag 40 szervezet jóváhagyásával valósult meg, és szakmailag ellenőrizte dr. Földiné Angyalossy Zsuzsanna gyógypedagógus, tiflopedagógus, speciális pedagógia szakos tanár és szakpedagógus, közoktatási vezető. A dokumentum bemutatja a látásvesztés folyamatát, feltárja a jelenlegi rendszer gyenge pontjait, és rövid, illetve hosszú távú javaslatokat fogalmaz meg az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás és a rehabilitáció számára.

Az Útjelző Hálózat 42 csatlakozott szervezete örömmel áll a szerkesztőségek rendelkezésére a látás hónapja és a Fehér Bot napja kapcsán. A szervezetek évtizedek óta foglalkoznak látássérült emberekkel, így valós, hiteles és sokrétű képet képesek adni a látásromlás mindennapi következményeiről, az ellátórendszer felépítéséről, a jó gyakorlatokról és a hiányosságokról. Vállalják szakértők és érintett interjúalanyok biztosítását, háttérbeszélgetéseket, valamint segítséget abban, hogy a sajtóban megjelenő tartalmak egyszerre legyenek tárgyilagosak, közérthetőek és érzékenyek a témára.

Kérik a szerkesztőségeket, hogy októberben kiemelten foglalkozzanak a látásmegőrzéssel, a szemészeti szűrések fontosságával, a prevencióra épülő egészségkultúrával és a látássérült emberek valós helyzetének bemutatásával. A látássérülés nem kizárólag szemészeti kérdés, hanem ismétlődő társadalmi ügy, amelyben a média kulcsszerepet játszik: segíthet abban, hogy a mizéria  láthatóvá váljon, és közösen keressünk rá szakmai és emberi válaszokat.

További információ: Fodor Ágnes, a VGYKE elnöke, +36 70 387 5260 Berke Mónika hálózatkoordinátor, +36 30 213 0050; email: halozat@vgyke.com

További információ az Útjelző Hálózatról és az elkészült szakmai anyagokról az alábbi linken olvasható:
http://utjelzo.vgyke.com/szakmai-anyagok.html