A magyar betegek genocídiuma???

Mikor történik meg az, amikor az állam az állampolgárai ellen fordul akarattal vagy átgondolatlanul. Mikor következik be: amikor intézkedéseinek következményeként az emberek életét veszélyezteti, halált okoz, indokolatlan szenvedéseknek teszi ki őket?

Számtalan jele van annak, hogy ez az állapot már bekövetkezett. A magyar egészségügy ugyanúgy a végstádiumát éli, mint azok a betegek, akiktől a segítséget megtagadja. Az állam természetesen nem közvetlenül okozza ezt a katasztrófát, hanem intézkedésein, vagy intézményein keresztül. Elsősorban az OEP, ahol a legjobban fellelhetőek a magyar egészségügy betegségeinek tünetei. Azt, hogy az OEP mennyire képes megfelelni feladatának, azt most nem kell vizsgálni. Az csak egy kéz, amely végzi a rábízott munkát. Nyilván számtalan probléma miatt okolható a felsőbb döntések végrehajtásának legfőbb intézménye, a költségvetése határoz meg minden lépést.

Kik az OEP költségvetés legfőbb áldozatai?
Mondhatjuk azt, hogy az egész magyar társadalom, de vannak olyanok, akiknek az élete és az életminősége függ ennek a szervezetnek a munkájától. A Betegút Egyesülethez számtalan jelzés érkezett arról, hogy ez a hivatal egy adminisztrációs falanszerként működik.. Olyan jogszabályok születtek (talán nem leírva hanem csak belső iránymutatásként), amelyek nem a gyógyítást, nem a kezelések színvonalát, nem az életmentést, nem a szenvedések enyhítésének csökkentését szolgálják. Finanszírozás hiányában orvosi beavatkozások sora elmarad. Van kapacitás, van orvos, van idő, hely, de a létfontosságú beavatkozás, vizsgálat mégsem történik meg, mert az OEP nem finanszírozza, csak bizonyos keretekig. Nem számít, hogy a beteg számára létfontosságú, az sem számít, hogy a várakozás miatt a beteg állapota tovább romlik, aminek végeredménye jelentős szenvedés vagy éppen halál. A támogatási méltányossági kérelmek elhúzódó elbírálása kritikus, életveszélyben levő betegeknél, ahogy az a sajtóban is megjelent: a bürokrácia érzéketlensége, vagy szándékos magatartás következménye. Ott ahol minden nap számít, egy elhúzódó eljárás miatt embereket vesz el a családjuktól. Betegek a végtagjaikat veszítik el, mert a korszerűbb eljárás alkalmazására nincs pénz és ez így akár még olcsóbb is lehet. Az egyéb várólisták nem biztos, hogy közvetlen életveszélyt okoznak ( vagy okozhatnak is), de a hosszú várakozás miatti szenvedés a betegnek és a családjának igazolhatatlan és vétkes magaratásról tanúskodik. A pénzhiány erre indoklás nem lehet.

Ezt a rendszert emberek működtetik, hierarchia alapján. Az Egyesület kérdéseket tett fel az OEP-nek a szervezéssel és a tervezéssel kapcsolatos feladatairól. Két hónap alatt válasz nem érkezett. Mi az vajon, amit titkolni kell? Kik azok, akik nem vállalják a felelősséget és a személyes érintettségüket?

Ki adhat ki egy olyan utasítást, hogy egy életveszélyben levő beteg méltányossági kérelmét ne egy nap alatt, hanem egy vagy két hónap alatt intézzék el? Vajon orvos lehet az illető? Valószínűleg nem, hiszen az orvos esküt tett arra, hogy a betegek érdekében mindent megtesz legjobb tudása szerint. Köztisztviselő sem lehet, hiszen ő is esküt tett arra, hogy az emberek érdekében tevékenykedik. Politikus sem lehet az illető, hiszen a parlamentben esküt tett az ország Alaptörvényére. Persze az is lehet, hogy ezek az emberek az esküjüket elfelejtették, vagy kiváló indokot, vagy felmentést találtak arra, hogy azt ne kelljen betartaniuk.
Persze beszélhetünk arról is, hogy hol van az az alkalmazott, aki nem tagadja meg azt az utasítást, amit kapott, és azt mondja: „ennek az embernek azonnali, sürgős segítségre van szüksége és nem vagyok hajlandó az életét kockára tenni, és azonnal írja alá, amit kell, vagy büntető feljelentést teszek, hiszen a segítségnyújtás elmulasztása, amikor emberélet forog kockán, az bűncselekmény”. Ha egy gépjárművezető elüt valakit, még akkor is, ha nem okozott komolyabb kárt, és ott hagyja a segítségre szorulót, akár börtönbüntetésre is számíthat. Lehet, hogy a rákos beteg nem azonnal hal meg, de a segítségnyújtás elmulasztása közvetlenül, idejekorán a halálához vezet.
Az életben vannak olyan események, amelyek pénzhiánnyal nem indokolhatóak. Az emberek élete, halála, szenvedése abba a körbe tartozik, ahol az államnak elébe kell menni az eseményeknek, és nem szándékosan, mesterséges akadályokat felállítva okozni fájdalmat az embereknek. A pénz megvan az országban. Politikai demagógia nélkül azt is tudjuk, hogy hol van és azt is tudjuk, hogy hol lehet átcsoportosítani, nem fontos feladatokról lemondani, hiszen a magyar embernek kell az első helyen állnia. A felelősek, a homokba dughatják a fejüket, hiszen a szenvedéseket közvetlenül nem látják, akárcsak a pilóta, aki kioldja a bombáját és nem látja a magasból azoknak az arcát, akiket megöl.
Vajon azok a politikusok, akik kiemelt orvosi ellátásban részesülnek, minden lehetséges kezelést azonnal megkapnak, látják-e a problémát? Ha látják, akkor hogyan tudnak elszámolni a lelkiismeretükkel. Egyszer nézzen a szemébe egy súlyos betegnek, és kérjen tőle türelmet, mivel most éppen fontosabb ügyeket kell megoldania, ezért várjon még egy kicsit.
A Betegút Egyesület kéri, hogy a pártok a lehető leggyorsabban szakmai szervezetek bevonásával alakítsanak vizsgálóbizottságot és vizsgálja meg, hogy a magyar emberek élete és testi épsége hol van veszélyben az egészségügyi ellátórendszeren belül. Ezt az egész társadalom elvárja. Aki ebben nem vesz rész, az ugyanolyan bűnös, mint akik ezeket az embertelen szabályokat megalkották.

Forrás:Betegút Egyesület

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .