A megélhetés, mint betegség

A megélhetés cudarságát az is fokozza, hogy sosem jár egyedül, pontosabban szövődmények nélkül. Legtöbb ember az ún. munka alapú megélhetésben szenved, bár a második számú mutáció, a megélhetési bűnözés sem ritkaság. Szerencsémre ? már ha ebben az istencsapásában egyáltalán létezik ilyen ? az én kórságom munka alapú, ami viszont élethosszig tart és gyógyíthatatlan.

Ha valaki nem biztos benne, hogy van-e ilyen nyavalyája, végezze el magán a megélhetési gyorstesztet. Első lépésként vizsgálja meg, milyen járművet birtokol. Ha drága luxusterepjáró pöffeszkedik a garázsában, egészen biztos, hogy nem szenved megélhetésben, de ha egy ócska csotrogányt néz vele farkasszemet, joggal aggódhat.

Az életviteli szokásokat sem árt szemügyre venni. Aki reggel a tyúkokkal, vagy ne adj? isten a kakasokkal ébred, és egy rövid, félkómában végzett higiéniai rituálé után valamilyen munkahelynek nevezett bizarr kínzóhely felé veszi az irányt, jobb, ha tudja: előrehaladott állapotú megélhetésben szenved.

Árulkodó tünet az is, ha vásárláskor mindig felszereli magát az akciós árucikkeket hirdető szórólap újsággal, de a helyzet akkor igazán súlyos, ha a pultok között is ezt böngészi. A megélhetés talán legbrutálisabb, legelvetemültebb formája az, amikor az ember a parkban lévő nyilvános kútról hordja haza a virágai locsolására szánt vizet.

Arról már szinte nem is érdemes beszélni, hogy a megélhetés legfélelmetesebb megnyilvánulása a hónap végi aprópénz keresgélés. Ebben a stádiumban a megélhetésbeteg nem átallja kiforgatni a régi, kihízott öltönye zsebeit, hátha egy hajdani, egészségesebb korszakában bennük felejtett valami suskát. A megélhetéssel fertőződött beteg kilátásait a végletekig lerontja az, hogy életvitelszerűen vesz magához bolti eredetű enni- és innivalót és szinte habzsolja az egyelőre még ingyen kapható, de másodlagos hatását tekintve erősen étvágygerjesztő levegőt.

Végkövetkeztetésként tehát elmondható, hogy ezek a minden porcikájukban fertőzött egyedek nincsenek tisztában betegségük súlyosságával, ami abban nyilvánul meg, hogy ugyanúgy járnak, kelnek, öltözködnek és viselkednek, mintha közük sem lenne a megélhetéshez. Hajlamosak a kölcsönfelvételre is, ami a megélhetés viszonylatában olyan, mintha alkoholt kevernének össze ipari hígítóval és a kapott állagot egy laza mozdulattal a gallérjuk mögé hajítanák. A kölcsönnel súlyosbított megélhetés maga a papírra vetett reménytelenség, és mint olyan, a globális megélhetési lobbi egyik fontos eszköze abban, hogy ebből az alapjáraton örökletes bajból világszintű függőség váljon.

Csak remélni tudom, hogy én azért még nem tartok itt. És önök?

Adta hírül a regenytar.hu