A MEOSZ tiltakozik az OORI beolvasztása ellen – veszélyben a fogyatékos emberek minőségi rehabilitációja

Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke haladéktalanul prof. Dr. Kásler Miklós emberi erőforrások miniszteréhez fordult (a MEOSZ elnökének a miniszterhez írt levele itt olvasható) miután a Szövetség arról értesült, hogy ismét előkerült az az 1996-ban és 2007-ben már elvetett gondolat, miszerint összevonnák az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetet (OORI)  az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetet (ORFI) és a Sportkórház-Országos Sportegészségügyi Intézetet.Három olyan szakterületről van szó, amelyekben csak részben közös, hogy a mozgásszervekkel is foglalkoznak, ugyanis azt más-más esetekben, más célkitűzéssel, más módon teszik. A fogyatékos személyekkel elsődlegesen foglalkozó rehabilitációs terület országos intézete önállóságának megszüntetése azzal a veszéllyel járhat, hogy megnehezedik ennek a szakterületnek az utóbbi években látható örvendetes fejlődése, ismertségének és elismertségének növekedése. Egy nagy intézmény részeként nem tudja ugyanazzal a súllyal képviselni a fogyatékosság megelőzésének, csökkentésének feladatait, a fogyatékossá vált személyek segítését. Amikor az aktív ellátás „árnyékában” folyik a rehabilitációs tevékenység, mindig hátrányt szenved a sürgősséginek tekintett ellátási formákkal szemben. Nem véletlen, hogy a világban ott működik a legjobban a fogyatékossá vált személyek rehabilitációja, ahol egy-egy aktív ellátó mellett, de önálló intézményben folyik a rehabilitáció – mutatott rá a miniszternek írt levelében Kovács Ágnes.

A MEOSZ tiltakozik az OORI tervezett „beolvasztása“ ellen, és követeli az ott folyó orvosszakmai munka megerősítését és fejlesztését az intézet önállóságának biztosítása mellett. Felszólítják az egészségügyi szakpolitikáért felelős minisztert, hogy tegyen eleget a magyar kormány hazai jogszabályokban és nemzetközi egyezmények ratifikálásával vállalt kötelezettségének, miszerint megerősíti és garantálja a fogyatékos emberek rehabilitációs ellátását!

A MEOSZ elnöke rámutatott, hogy ennek a szakterületnek nem átgondolatlan ad-hoc intézkedésekre van szüksége, hanem egy nagyon szigorú, következetes szakpolitikai tervezés nyomán megszületett építkező stratégiai döntésekre! Mindennek pedig a minisztérium, az orvostársadalom és az érdekvédelem  közös, régóta várt szakmai tervezésében kell megvalósuljon. A tervezésre – melybe a MEOSZ azonnali bevonását kérik – több időt kell szánni lényegesen szélesebb és interdiszciplináris szakmai konzultáció keretében. Elő kell készíteni egy valós stratégiai tervezési folyamatot. Felelős és hosszú távú feladat ez, az interdiszciplináris munkacsoportokba rendezve feldolgozni a különböző betegségcsoportokra vonatkozó stratégiai tervezést: problémafeltárást, szükséglet meghatározás, fejlesztési szükségletek és irányokat, rövid és hosszú távú feladatok meghatározása, felelős kijelölés, határidők tervezése és szükséges források meghatározása tekintetében. Ezt követően a munkacsoportokban elkészült szakmai anyagok  egységes stratégiába történő rendezése lenne a feladat, amely után széleskörű társadalmi és szakmai egyeztetést kell folytatni – hangsúlyozta Kovács Ágnes, választ várva a minisztertől a tervezett intézkedésekről.