A politika az értelmi sérülteket is érinti

Az Európai Önérvényesítő Platform (EPSA) Bercse Lászlót választotta meg elnöknek, június elején, Vilniusban. Az ÉFOÉSZ. társelnöke, a kinevezésnek köszönhetően, egyben az Inclusion Europe egyik alelnöke is lett. Az ÉFOÉSZ számára óriási büszkeség, hogy nemzetközi vezetőt delegálhatott, továbbá ez lehetőség is arra, hogy a szervezet – európai szinten – nagyobb hatást gyakoroljon fogyatékosságügyben.

Bercse Lászlót a politika fontosságáról, saját karrierjéről és az önérvényesítésről kérdeztük.

Azzal, hogy EPSA-elnök, és egyben az Inclusion Europe egyik alelnöke lettél, nemzetközi politikai karriert futottál be. Mindig is vágytál politikai karrierre?

Mondhatjuk, hogy igen. Méghozzá azért, hogy képviselni tudjam a magyarországi, értelmi fogyatékossággal élő társaim érdekeit, és erősítsem a nemzetközi önérvényesítő mozgalmat. Az elnöki posztnak köszönhetően lehetőségem lesz befolyásolni az európai uniós döntéshozókat, illetve az európai uniós fogyatékosságügyi politikát, annak érdekében, hogy jobbak legyenek az érintett emberek életkörülményei.

Mióta érdekel a politika?

Már nagyon régóta figyelemmel kísérem a politikai élet alakulását. Követem a híreket és mindig elmegyek szavazni is.

Miért tartod fontosnak, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek is foglalkozzanak politikával?

Mert a politika a közös ügyeinkről szól. A politikai döntések mindenki életét érintik, így az értelmi fogyatékossággal élő emberekét is. A saját életünkről, illetve saját érdekeinkről pedig mi tudunk a leghitelesebben nyilatkozni. Éppen erről szól a „Semmit Rólunk, Nélkülünk!” elv is – arról, hogy ne hozzanak döntéseket a fejünk fölött, a megkérdezésünk nélkül. 2006-ban jelent meg az ENSZ Fogyatékossággal Élő Emberek Jogairól Szóló Egyezménye, amely világosan kimondja, hogy minden fogyatékos embernek joga van aktívan részt venni a közéletben. Akár úgy, hogy elmegy szavazni, akár úgy, hogy mások rá szavaznak. Ezt az egyezményt Magyarország 2007-ben – az elsők közt – ratifikálta, de még mindig nem érvényesítette.

Mi az az EPSA és az Inclusion Europe, miért fontosak ezek a szervezetek.

Az Inclusion Europe egy brüsszeli székhelyű nemzetközi szervezet, amely az értelmi fogyatékossággal élő emberek és családjaik érdekeit védi, Európa-szerte. Ernyőszervezetként összesen 74 nemzeti illetékességű szervezetet tömörít, 39 országból – ezek közé tartozik az ÉFOÉSZ is. Az EPSA pedig – vagyis az Önérvényesítők Európai Platformja – az Inclusion Europe részeként működik. A platform célja, hogy az önérvényesítők, tehát az értelmi fogyatékossággal élő érdekvédők, hallatni tudják a hangjukat egész Európában. Az EPSA vezetői önérvényesítők, tagjai pedig olyan szervezetek, amelyeket érintettek vezetnek, illetve amelyek vezetésében érintettek is részt vesznek. A munkájuk azért fontos, mert hatással vannak az európai uniós intézményekre, így képesek tenni annak érdekében, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek számára kedvező döntések szülessenek. Ezen kívül konferenciákat szerveznek az érintett emberek, valamint családtagjaik, illetve segítőik számára, ahol a jelenlévők megoszthatják egymással a tapasztalataikat és tanulhatnak egymástól.

Mióta vagy tagja az ÉFOÉSZ-nek, és mióta az EPSA-nak? Hogyan kerültél be a szervezetekbe?

Az ÉFOÉSZ-nek 2008 óta vagyok a tagja, és a szervezet munkatársaként régóta járok az Inclusion Europe eseményeire, ahol megismerkedtem más tagszervezetek önérvényesítőivel. Az EPSA-ba úgy kerültem be, hogy 2017 januárjában meghívtak egy találkozóra, Brüsszelbe. Itt közvetlenül is együtt dolgoztam a vezetőkkel: közösen alakítottuk ki a szervezet prioritásait a következő évekre. Nagyon jól tudtunk együttműködni, a közgyűlés pedig még ennek az évnek a tavaszán, Prágában beválasztott a vezetőségbe. Az EPSA delegáltjaként az Inclusion Europe elnökségébe is bekerültem.

Milyen gyakran kell külföldre utaznod?

Évente három-négy alkalommal: elnökségi ülésekre, szakmai egyeztetésekre és konferenciákra.

Milyen fontos rendezvények alkalmával tartottál előadásokat?

Sok helyen képviseltem már társaim érdekeit, mind itthon, mind pedig külföldön. Csak, hogy néhányat említsek: 2008 novemberében részt vettem, és fel is szólaltam a Fogyatékossággal Élő Emberek Világnapján, a magyar parlamentben. 2011-ben az ÉFOÉSZ delegáltja voltam az Országos Fogyatékosságügyi Tanácsban (OFT). 2012-ben részt vettem Genfben az ENSZ Fogyatékossággal Élő Emberek Jogaival Foglalkozó Bizottságának ülésén, ahol felülvizsgálták a Fogyatékossággal Élő Emberek Jogairól Szóló Egyezmény hazai megvalósulását – és itt fel is szólaltam a bizottság előtt. 2018-ban meghívtak az Európai Bizottság és egy nemzetközi szakértői csoport közös megbeszélésére, Brüsszelbe. Itt arról kérték ki a véleményem, hogyan lenne érdemes szabályozni az Európai Unióban, a kiváltásra adható uniós forrásokat annak érdekében, hogy ezek a pénzek valóban a fogyatékossággal élő emberek önálló életvitelét és társadalmi befogadását segítsék elő.

Ilyenkor hogyan érkezik a felkérés? Hogyan szoktál felkészülni; van-e, aki segít ebben, akivel gyakorolsz és aki tolmácsol neked?

A felkéréseket e-mailben szoktam kapni: a munkatársaim az Inclusion Europe-ból megírják nekem, hogy hol és milyen témában lesz a következő konferencia vagy megbeszélés, majd a részleteket – hogy kinek mi lesz a feladata, milyen témában fog workshopot vagy előadást tartani – Skype-on beszéljük meg. Ilyenkor Czakó Tibor kollégám szokott nekem segíteni: együtt készítjük el a prezentációkat, együtt gyakorlunk, és ő szokott nekem tolmácsolni is.

Pár szóban, fejtsd ki, mit jelent az önérvényesítés, hogy azok is megértsék, akik még nem ismerik ezt a fogalmat.

Az önérvényesítés azt jelenti, hogy megtanuljuk, milyen jogaink és kötelességeink vannak. Ha pedig már tisztában vagyunk ezekkel, a társainknak is átadhatjuk a tudásunkat.

Miért fontos számodra az önérvényesítés, milyen célokat képviselsz és milyen változásokat szeretnél elérni?

Számomra az önérvényesítés azt jelenti, hogy tolmácsolom a döntéshozók felé a társaim problémáit és kérdéseit, valamint, hogy nemzetközi eseményeken beszámolok arról, milyen történések vannak Magyarországon a fogyatékosságügyben. Más országok önérvényesítőitől pedig igyekszem minél több új dolgot tanulni, és felhasználni ezeket a hazai munkám során. A fő célunk – amelyért itthon és külföldön egyaránt dolgozunk –, hogy minden fogyatékossággal élő ember tudjon önálló életet élni, saját döntéseket hozni, valamint, hogy mindannyian a társadalom teljes jogú tagjai lehessenek.

Ha meg kellene nevezned az öt legfontosabb ügyet, amelyek javíthatnának a Magyarországon élő értelmi fogyatékossággal élő személyek életén, mely lenne az az öt ügy? És miért pont ezeket emeled ki?

Az első, amit említenék, az önálló életvitel. Sokkal több támogatást kell nyújtani az értelmi fogyatékossággal élő emberek számára, hogy önállóan tudjanak élni, ne pedig nagy intézetekben, másoktól elzárva. A második a választójog – azt gondolom, hogy a gondnokság alatt álló emberek számára is lehetővé kell tenni, hogy szavazhassanak. Ezzel összefügg a harmadik: a támogatott döntéshozatal – ugyanis el kell érni, hogy az érintett emberek a gondnokság helyett, inkább a támogatott döntéshozatalt vegyék igénybe, hosszú távon pedig szűnjön meg a gondnokság. A negyedik az akadálymentesítés: sokkal több könnyen érthető információra van szükség, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek könnyebben tudjanak tájékozódni a világban. Az ötödik pedig a munkához való jog, hiszen fontos, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek is tudjanak munkát vállalni, és másokkal együtt dolgozni. Azért ezeket a területeket emeltem ki, mert az említett ENSZ Egyezmény is foglalkozik ezekkel a témákkal, és az EPSA legfontosabb céljai is ezek. Az ENSZ Egyezmény világosan és érthetően kimondja, hogy ezeket a jogokat és lehetőségeket biztosítani kell a fogyatékossággal élő emberek számára, annak érdekében, hogy aktív tagjai legyenek a társadalomnak.

Mit gondolsz, az új pozícióidnak köszönhetően nagyobb hatással tudsz majd lenni a politikai döntéshozókra, nemzeti és nemzetközi vezetőkre?

Bizakodó vagyok, remélem, hogy igen. Európában pozitív változás indult be például a választójog tekintetében: egyre több ország biztosítja a választójogot minden értelmi fogyatékossággal élő ember számára. Arra kell törekednünk, hogy ez előbb-utóbb az összes európai országban megvalósuljon.

Tudnál mondani egy példát arra, amikor valamely ügyben sikerült változtatásra bírni politikusokat, és egy olyan példát, amikor nem sikerült?

Pozitív példának a támogatott döntéshozatalt hoznám fel. Az ÉFOÉSZ-nek és más érdekvédő szervezeteknek kitartó munkával sikerült elérnie, hogy ez bekerüljön a Polgári Törvénykönyvbe. Azt viszont sajnos még nem tudtuk elérni, hogy kivétel nélkül, minden értelmi fogyatékossággal élő ember szavazhasson.

Ha valaki szeretne a nyomdokaidba lépni: ÉFOÉSZ-tag, önérvényesítő lenni, majd esetleg tisztségeket betölteni, mit kell tennie?

Aki szeretne önérvényesítő lenni, annak azt javaslom, hogy legyen határozott, céltudatos és ambiciózus. Csatlakozzon a lakóhelyéhez legközelebbi önérvényesítő csoporthoz, és tanuljon a jogairól – álljon ki önmagáért és a társaiért. Ha pedig szüksége van ehhez támogatásra, nyugodtan forduljon hozzánk.

Milyen külföldi megbízásod lesz legközelebb, hova kell utaznod?

Legközelebb az EPSA nemzetközi önérvényesítő konferenciáján fogok részt venni, ami szeptemberben lesz Grazban, Ausztriában. A konferencia szervezésében és előkészítésében is segítek, ott helyben pedig több műhelymunkát is fogok vezetni.