A síelés szabaddá tesz – látás nélkül is

Akár kevés látással, akár semennyivel, hogy megízleljék, milyen felemelő érzés szabadnak lenni.

Egy sportszervezővel beszélgetve tudtuk meg, hogy kevés olyan sport van a látássérült emberek számára, amely esetében az edzőn kívül nincs szükség segítőre, az egyik ilyen a síelés. Örvendetes, hogy egyre több látássérült személy próbálkozik meg ezzel és szeret bele. Lengyel Zsófival székesfehérvári otthonában találkoztunk, és egy kávé után készülődni kezdtünk, megvártuk, amíg gyorsan felöltözteti Mokkát, vagyis ráteszi a vakvezető hámot, majd útnak indultunk. Zsófi egész életében törekedett a teljes önállóágra, amiben már 6 éve segíti a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskolától érkezett vakvezető kutyája. „Mokka életem legnagyobb szerelme, olyan fontos nekem, mint a családom és a vőlegényem” – mondta.

Gyerekek várták Zsófit és Mokkát

A sípályához érve vidám, hangos gyerekcsapat fogadott minket. Megtudták, hogy egy vakvezető kutya fog érkezni nemsokára, és a kíváncsiság tartotta őket itt az edzésük után. Zsófi minden helyzetben, mindenkivel közvetlenül viselkedik. Ehhez a nyílt személyiséghez kiváló beszédérzék és humor társul, nem véletlenül kapott eddig olyan feladatot a munkahelyein, hogy a közvetítésével minél többen megértsék, elfogadják a látássérült embereket. Elmondta, hogy az iskolai, munkahelyi érzékenyítéséken sokkal könnyebben épít kapcsolatot Mokkával az oldalán, és ez igaz minden együtt töltött napjukra is. Most azonban másfél órán át nem lesz dolga a fekete labradornak, ezt tudja jól, ezért egyből kényelmesen elhelyezkedik az öltözőben. Zsófi pedig síbakancsot húz, és elmondja, hogy mi vonzotta a síeléshez.

A test szabadon repül

„Ha elképzeljük, egy látássérült úgy tud futni, hogy mindig össze van kötve a keze egy jól látóéval, tandemben kerékpározva pedig a váz köti össze őket. A síelés az egyetlen sport, ami elég adrenalindús, nagyon gyors, pörgős, és közben mégis szabad lehetek, mert fizikailag nem vagyok hozzákötve a jól látókhoz. Vagy előttem, vagy mögöttem síelnek, szóban irányítanak, és azt élem meg minden csúszásban, legyen az műanyagon vagy havon, hogy a testem látássérült emberként repül és szárnyal és önmaga. Én irányítom, hogyan mozogjon. Eszméletlenül jó érzés.”

Jöjjenek síelni a látássérültek is!

Zsófi persze nem azzal a csekély, egy százalékos látásával oldja meg a lesiklásokat, hanem sok gyakorlással, egyre csiszolódó technikával és egy látó edző segítővel az Apex Sport Klub műanyag pályáján. Fejérvári Dóra és Zsófi jókedvűen, mosolyogva beszélte meg a napi edzéstervet, azután elindult a felvonó. Dóra minden gyakorlás alkalmával ott siklott a tanítványa mögött, és szóban segítette, amikor szükség volt rá, elsősorban az irányok tartása miatt. A közös munka sikere már az eredményekben is látszik, Zsófi rendszeresen jár külföldre síelni, magabiztosan lejön a pályákon, sőt, idén a magyar bajnokságban első és második helyezést ért el két számban. Fontos megjegyeznünk, hogy a látássérült sport legfontosabb szervezője, a LÁSS Sportegyesület. Zsófi korábban részt vett az általuk szervezett egyik külföldi sítáborban is.

Dóra a pályafutása elejétől foglalkozik olyan látássérült személyekkel, akik szeretnének megtanulni síelni. „Amíg nem tapasztalják meg a látássérült emberek, hogy milyen sport a síelés, addig általában van bennük némi félelem, mi igyekszünk ezt megszüntetni a biztonságérzet megteremtésével. Az alapok megszerzése után már biztonságban érzik magukat. Budapesten egyre többen vannak, akik már gyerekkorban elkezdik műanyag pályán, és mi is folyamatosan népszerűsítjük, hogy jöjjenek sportolni a látássérültek is.”

„A síelés az i-re a pont, a sportéletem koronája. Sok sportot űztem versenyszerűen és hobbiból látássérültként: triatlon, kerékpár, sportrúdtánc, RSG, sok mindent lehetne idesorolni, mégis síelés immár három éve a szerelemsportágam. Tényleg azt adja meg számomra, hogy szabad lehetek” – mondta Lengyel Zsófi.

Dóra hozzátette, hogy nagyon büszke mindenkire, aki belevág a síelésbe, és megtapasztalja ezt a szabadság érzést, amiről Zsófi is beszélt.

Az edzés után Zsófi megsimogatta az ügyesen várakozó Mokkát, és elindul vele a zöldbe, hogy a négylábú társ is mozogjon egy jót. Nemsokára csatlakozott hozzájuk a vőlegénye, Tamás. Amikor aztán előkerült a labda és mentek a sprintek, Zsófi annyit mondott: „Látjátok, neki ugyanúgy szüksége van a szabadságra, mint nekem.”