A tiflopedagógia múltja és jövője – Beszámoló a Bárczi Gyógyteáról

Perlusz Andrea, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar dékánhelyettese nyitotta meg a február 6-án tartott szakmai délutánt, aki köszöntőjében elmondta, hogy 2020-ban a múlt és a jövő fényében szervezik meg a szakmai sorozatot, melynek jelen alkalma a tiflopedagógiát, azaz a látássérült személyek pedagógiáját járja körül.

Dr. Csocsán Emmy, az ELTE professzora, a Dortmundi Egyetem és más egyetemek vendégprofesszora, valamint a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége A Jövő Kilátásai program aktív munkatársa. A professzor asszony mindig nagy hangsúlyt fektet a közös gondolkodásra, és ez most is így történt, miközben pályafutása fényében bemutatta a tiflopedagógia általa felosztott korszakait Az Ophthalmodefektologiától a Távszemig címmel.

A dr. Méhes József által az 1950-es években írt Ophthalmodefektologia alapműnek számít, és fontos szerepet tölt be a tiflopedagógusok életében. A könyv az aliglátó és gyengénlátó gyerekek tipizálását fektette le, akkoriban egyedülálló módon. Méhes József a Vakok Iskolájának és Gyermekotthonának vezetője, valamint később a Tiflopedagógia tanszék vezetője volt. Szemlélete szerint a gyógypedagógia gyógyító nevelés. Bár abban az időben a szemléletet keményen bírálták, megvédte álláspontját. Tovább folytatta munkáját ebben az irányban, segítve a szakma kibontakoztatását. Méhes József támogatta a továbbtanulást és a szakmai napokon való részvételt, a kutatómunkát, a nyílt szakmai vitákat.

A folytatás vagy megújulás időszakát dr. Csocsán Emmy 1963-ra datálja, amikor is az osztatlan képzést felváltja a többszakos képzés. Ebben a korszakban jelentek meg a vak személyeket segítő digitális eszközök. Az Optacon (OPtical to Tactile CONverter – optikai és tapintható átalakító) az első eszköz volt az 1970-es években, melyet több vak személy még a mai napig használ. Ez a fajta fejlődés az „intellektuális éhhaláltól való megmenekülést jelentette” a látássérült személyek számára.
1972-ben létrejött a Debreceni Gyengénlátók Iskolája, ahol fogadták a gyógypedagógusokat, így Budapest mellett már Debrecenben is szerezhettek gyakorlatot. 1978-ban a budapesti Gyengénlátók Iskolájában elindult az utazótanári megsegítés, melyet Debrecen is követ. Ezt a folyamatot a Gyógypedagógusok Egyesülete folyamatosan segíti.

A következő korszak a Látássérültek Pedagógiája Tanszék 1986-2000 közötti időszaka volt. 1986-tól dr. Csocsán Emmy vette át a tanszék vezetését. Ebben a korszakban nagy hangsúlyt kaptak a tudományos területek eredményei a digitális technika terjedésének köszönhetően. Az időszakban kezdetét vette a halmozottan sérült vak gyermekek nevelése és a felnőtt látássérültek elemi rehabilitációja. A professzor felhívta a figyelmet arra, hogy a szakma számára fontos információkat tartalmaz a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének 1998-ban megjelent jubileumi kötete.

2000-től megjelenik a látássérültek pedagógiája szakirány, ezt az időszakot az útkeresés jellemzi. Hiányoznak a gyakorlatban megjelenő tapasztalatok tudományos leírásai, rendszerezése, mely a jövőt jelentheti.

A kutatók és hallgatók segítésével létrejött az ISAR, mely egy tudástár a tiflopedagógiában. Így a megjelent tapasztalatok terjedni kezdenek, főleg a német nyelvterületen. A jövő kilátásai program is hasonló célokkal jött létre. A digitalizáció domináns jelenléte miatt szintén egy online vetületben valósult meg a tapasztalatok, információk terjesztése (https://jovokilatasai.mvgyosz.hu/), ami szükséges volt az integrációban megjelenő látássérült diákok egyre nagyobb száma miatt.

A kronológiai sorrendet az MVGYOSZ által létrehozott Távszem (https://www.mvgyosz.hu/tavszem)
applikációval zárta a professzor, mely nagy lehetőséget hordoz magában a képzésben résztvevők számára is.

Rozemberczki Zoltán, okleveles közgazdász és szoftverfejlesztő informatikus, az ELTE SHÜTI munkatársa és az MVGYOSZ Braille bizottságának elnöke előadásában a digitális eszközök jelentőségére hívta fel a figyelmet. A Brailab számítógép az 1980-as évek elején az információhiány leküzdését segítette elő, s egyben a látássérült személyek közötti kommunikáció eszköze volt. Jelenleg a matematikában tölthet be hasonló szerepet a LaTex szoftver. A LaTex sorfolytonos programozói nyelv, melyről az InfoAlap által kidolgozott tananyagban lehet bővebben tájékozódni (http://infoalap.hu/letoltesek/tananyagok/). Fontos kiemelni, hogy a LaTex segítségével egy látássérült egyetemista sikeresen el tudja végezni a statisztikát az egyetemeken, nem kell felmentést kérnie.

Dr. Nagyné Schiffer Csilla gyógypedagógus, középiskolai tanár, egyetemi adjunktus tartotta a záró előadást Perspektívák címmel. Elmondta, hogy az integráció kulcsszereplői a pedagógusok, de a tanárképzés nem old meg mindent. Nagyon fontos a háttérmunka. A különböző tapasztalatok, kutatások, interjúk azt mutatják, hogy a gyógypedagógiai munka során a tanárokkal és a szülőkkel kiemelkedően fontos az együttműködés, és ezt figyelembe kell venni a szakma jövőtervezésében.
A gyors reagálás és könnyű elérhetőség nehézségekbe ütközik a jelenlegi utazótanári szolgáltatásban. Fontos lenne egy virtuális tudásközpont kialakítása, mely lehetővé teszi, hogy egy belső digitális rendszeren keresztül a gyógypedagógus átnézhesse és adaptálhassa a látássérült diák számára a tanár által elkészített feladatot.

A tartalmas előadások után felhívták a jelenlévők figyelmét, hogy a közös gondolkozást A jövő kilátásai eseményein folytathatják az érintettek. (Puskás Anett)