A toleranciát is tanulni kell – roma származású melegjogi aktivista

Ha a Nyírségben maszatos arcú kisgyerekeket tanítanék, azzal nem lenne semmi gond, de össztársadalmi kérdésekben ne legyen véleményem – fejtette ki lapunknak Joci Márton. A roma származású melegjogi aktivistát kérdeztük. -Nem általános jelenség, hogy valaki kiáll őt nem érintő kérdésekben is diszkriminált kisebbségi csoportok mellett. Ön viszont igen. Honnan ez az érzékenység? -Az érintettségnek ehhez […]

Ha a Nyírségben maszatos arcú kisgyerekeket tanítanék, azzal nem lenne semmi gond, de össztársadalmi kérdésekben ne legyen véleményem – fejtette ki lapunknak Joci Márton. A roma származású melegjogi aktivistát kérdeztük.

-Nem általános jelenség, hogy valaki kiáll őt nem érintő kérdésekben is diszkriminált kisebbségi csoportok mellett. Ön viszont igen. Honnan ez az érzékenység?

-Az érintettségnek ehhez nagyon kevés köze van. Ez inkább egy tanulási folyamat. A többség-kisebbség, az elnyomott és elnyomó viszonya mindig ugyanarra fog kifutni – hogy kinek mennyit szabad, hogy legitimálja-e a többség, amit a kisebbség gondol. Az, hogy én többszörösen kisebbségi vagyok, segíthet ebben. Az ember társadalomban betöltött szerepe annyira sokrétű, senki sem csak elnyomó vagy csak elnyomott, és én próbálok azokra a szerepeimre is reflektálni, amikor én vagyok a többségi, netalán az elnyomó.

-És van ilyen is?

-Hogyne lenne. Férfi vagyok, és ez önmagában is egy elég elnyomó szerep. Keresztény gyökerű vagyok egy keresztény országban. Itt születtem, nem vagyok bevándorló. Családban születtem, ez is egy privilégium, nem vagyok állami gondozott, és még van egy csomó dolog, amiben ez a társadalom nekem kedvez.
Én azt tapasztalom, nemigen működik az, hogy saját diszkriminált helyzetéből adódóan az ember más kirekesztett csoportok problémájára is automatikusan érzékennyé válik.

-Önmagában attól, hogy valaki egy kérdésben érintett, még nem lesz más kisebbségek irányába szolidáris.

-Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehetnek például a cigányok homofóbok? Hiszen maguk is érintettek diszkriminációban. Vagy a melegek hogy lehetnek rasszisták? Azért, mert annyira sokrétű az ember identitása, a támadások különböző gyökerűek. A homofóbia a heteró normalitásból jön, így egy roma is lehet homofób. A rasszizmus a fehér felsőbbrendűségből fakad, egy fehér meleg fiú lehet rasszista is.

-Ön inkább a balliberális oldallal vitázik. Miért nem szólal meg szélsőjobbról érkező megnyilvánulások kapcsán?

-Egyrészt azért, mert én is baloldali vagyok, és úgy vélem, az én felelősségem is, hogy a közösségünk milyen irányba megy. Szerintem nem jó az az irány, ami felé haladunk. A szélsőjobbal, de a kormánnyal sem szeretek vitázni, mert ki van forgatva jelentéséből a párbeszéd. A másik az, hogy egy párbeszédhez kell egy minimum. Az én minimumom az emberi méltósággal kezdődik. Nem fogok egy szélsőjobboldalival leülni vitázni, amikor ő a léthez való jogomat sem ismeri el.

-Magyarországon nem szokványos, hogy egy politikai-ideológiai oldalhoz tartozó személy bírálja saját tábora baklövéseit. Emiatt érte-e kellemetlenség? Nyáron, a Gulyás Mártonnal folytatott elhíresült vitájában, kapott hideget-meleget.

-Beragadtam a romboló, megmondó ember szerepébe, holott én csak azt szeretném, hogy egy ütőképes baloldal álljon fel. Ennek viszont egyik akadálya az, hogy a baloldal is diszkriminál embereket.

-A Momentum elnökével való vitájából az jött le, jó szándékú, de lehet, hogy nem tökéletes megnyilvánulásokat is támad, és az ön álláspontja szerint nem érintett személy diszkriminációs kérdésekben ne szólaljon meg. Ezt tényleg így is gondolja?

-Nem, dehogy. De ha J. K. Rowling megnyilvánulása kapcsán nemzetközi jogvédő szervezetek és érintettek sokasága jelezte: az írónő szavai sértik a transzneműeket, akkor egy középosztálybeli cisz fehér férfinak milyen jogon jut eszébe, hogy óh, ezen nem kell megsértődni? Nem arról van szó, hogy kívülálló nem beszélhet bizonyos kérdéskörről, a probléma ott kezdődik, ha ő akarja kijelölni, milyen méltósága lehet egyeseknek; megkaphatják-e az A kategóriást, vagy csak B-re jogosultak. Miért nem hagyjuk meg az érintetteknek, hogy ezt ők döntsék el?

-Nemrég Vidnyánszky Attila mellett is kiállt, azt kifogásolva, hogy a progresszív baloldalon olyan hangok jelentek meg, amelyek határontúlisága miatt támadják a rendezőt. Miért?

-Azért tettem szóvá, mert sokakat érint és sért ez a fajta megközelítés, amikor valakinek a szakmai hozzáértése, megfelelősége helyett a származását tekintik mérvadónak.

-El tudja képzelni, hogy a többség-kisebbség párbeszéd révén az érintettekkel keressünk megoldást a diszkriminációs kérdésekre itthon is?

-Ez lenne az ideális. Számos jó amerikai példát láthatunk erre -például a fehér aktivisták szerepe a Black Lives Matter (BLM) mozgalomban. Ott színészek, sportolók, ismert közéleti szereplők állnak ki diszkriminált csoportok mellett, akikhez semmiféle kötődésük nincs. Az érintettek bevonása itthon viszont nem természetes követelmény.

-Az empátiát is tanulni kell, mint a demokráciát?

-Valószínűleg igen. Egy olyan progresszív elittel, amely túlnyomó többségben fehér férfiakból áll Magyarországon, nem lehet diverzitásról beszélni. A stúdióbeszélgetésekben például a rendszerváltás óta ugyanazokat az öregedő férfiakat kérdezik. Hol vannak a fiatalok? Hol vannak a nők? A romák? Miért minden egyes kérdésben az idősebb fehér férfiak véleménye a mérvadó?

-A tragikusan elhunyt cserdi polgármester, Bogdán László tevékenységének megítélése kapcsán is szembement a közvélekedéssel. Úgy fogalmazott, a magyar progresszív elit egy öngyűlölő cigányt ajnároz…

– Bogdán László munkáját a legtöbb véleményformáló annyira felmagasztalta, hogy ezek után nem lehetett érdemi vitát folytatni az általa gyakorlatba ültetett felzárkóztatási modellről. Mi, értelmiségi romák láttuk, rossz irányba ment ez az egész, de tudtuk, ebben nem lehet megszólalni, és főképp nem egy ilyen szörnyű tragédia kapcsán.

-Mi a baj a cserdi modellel?

-Bogdán Lászlónak kettős szerepe volt – egy faluvezetői és egy véleményformáló -, és ezeket el kellene választani egymástól. Nem is azzal volt baj, hogy öngyűlölő. Azt hiszem, minden kisebbségi átmegy olyan perióduson életében, amikor nem fogadja el magát. Bodán László egy karizmatikus, intelligens, okos ember volt, aki nagyon jól felismerte, hogy ha úgy fogalmaz a romákról, ahogy azt a többség elvárja, akkor az sikerrel jár. Nem azt kifogásolom, hogy romaként más álláspontja volt, mint nekem. Amikor egy faluban élsz, és látod magad körül, ahogyan a többségi sztereotípiák megnyilvánulnak, és nem vagy képes felülről nézni ezt a nagy képet, vagy azért, mert nem érted a társadalmi folyamatokat, vagy más okból, akkor tényleg azt hiszed, hogy ezek a sztereotípiák igazak. A baloldali véleményformálók is azért szerették hallgatni Bogdán Lászlót, mert felmentette őket. Minden, amit mondott, azt igazolta, hogy itt egy erőskezű vezető cigányemberre van szükség, aki majd megoldja az egész ország helyett ezt a problémát.

-Véleménye szerint mi lenne egy helyes felzárkóztatási modell? A tanulást Bogdán László is pártolta.

-Annak, amit ő mondott és képviselt, nyilván voltak jó elemei is. De ha az egészet nézzük, akkor mégiscsak az van, hogy ő visszaigazolta a többség, így a baloldali emberek rasszizmusát is. Azt mondta, ezek az emberek nem dolgoznak, csak várnak a kilátástalanságban, kell valaki, aki belenéz a kukájukba is, hogy mire költötték azt az egyébként kis összeget, amit keresnek. Tegyük hozzá, azért ez egy közmunkaprogram volt, nem valami hatalmas keresetekről beszélünk. Bogdánt azért is imádták, mert ő nem veszélyeztette a többségiek pozícióit. Ő dolgozott a földeken a sajátjaival, nem követelt helyet a közös munkában. Én és a hozzám hasonlóan gondolkodók viszont nem csak a romakérdéssel akarunk foglalkozni, úgy gondoljuk, ugyanolyan joggal lehet beleszólásunk a teljes társadalom alakításába, mint a többségi értelmiségnek

-Mi kellene ehhez Magyarországon?
– Az Egyesült Államokban az afroamerikai közösség felismerte: már nem egyetlen vezetőre, egy Martin Luther Kingre kell összpontosítani, arra hogy majd jön egy messiás, aki mindent megold helyettünk, hanem mindenkit aktivizálni kell. A BLM mozgalom erre jó bizonyíték – nincsenek centralizált vezetők, mindenki hozzátesz egy kicsit. Magyarországon is valami hasonlóra lenne szükség. A romákban is annak kellene tudatosodnia, hogy nem egy vezetőre van szükségük, hanem arra, hogy ők is teljes jogú állampolgárai legyenek az országnak, hogy ők is követelhetnek dolgokat, mint bármely más állampolgár – minőségi oktatást, egészségügyi ellátást, lebetonozott utakat, infrastruktúrát. Ilyen változásra lenne szükség, nem arra, hogy jön majd Bogdán után egy újabb cigány vezető, aki folytatja ugyanazt a paternalista modellt.

-43 ország varsói nagykövetsége tiltakozott az ellen, hogy Lengyelországban LMBTQ-mentes zónákat hoztak létre. A magyar nagykövet nem volt az aláírók között. Beszélhetünk nálunk is állami homofóbiáról, vagy azért itt ennél jobb a helyzet?

-Amikor a transzneműektől jogszabály-módosítással elveszik a jogot, hogy egyenértékű állampolgárok legyenek, akkor nagyon is beszélhetünk. Amikor a miniszterelnök olyanokat mond, hogy a magyarok „türelmesek” a homoszexuálisokkal szemben, és ez a megtűrés dolog nem először fordul elő az ő retorikájában, akkor egyértelmű, hogy állami homofóbia van, ami arról szól, hogy elégedjünk meg a B kategóriás emberi méltósággal.

-Milyen Magyarországon élni roma származású melegjogi aktivistaként?

-Az a baj, hogy én romaként nem valahol a Nyírségben tanítom a szorzótáblát maszatos arcú kisgyerekeknek. Az általános elvárás szerint a roma közösségnek nem kellenek gondolkodó szellemi vezetők, csak szakmunkások, szociális munkások. Kétségbe vonják, hogy állást foglalhatok általános társadalmi kérdésekben ahelyett, hogy szociális munkás lennék.

-Egy az Elle-ben megjelent fotóját Soros György is tweetelte azzal a megjegyzéssel: fontos, hogy marginalizált személyek is elmondhassák saját történeteiket. Minek köszönheti ezt, persze azon túlmenően, hogy tipikus „Soros-bérenc”?

– Nem vagyok Soros-bérenc. Vannak elveim, amelyek alapján gondolkodom, dolgozom, és ennek semmi köze sincs Soros Györgyhöz, vagy ahhoz, hogy gratulált egy fotómhoz a Facebookon.

(megjelent: 2020. október 20.)

A rádiót önkéntes formában, nonprofit módon üzemeltetjük. Azonban a működtetés költségeit már nem tudjuk kitermelni saját pénzből (szerverek üzemeltetése, karbantartása). Amennyiben lehetősége van, kérjük támogassa a Hobby Rádió éves 120000 Ft-os működési díját!
Net-média Alapítvány (Magnet Bank): 16200113-18516177-00000000
Utalás közleménye: támogatás
Köszönjük, ha nekünk adja adója 1 %-át!
Adószám: 18129982-1-41

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .