A Veszekedés a vakokat megosztja, a szereplőknek szakmai siker

– beszélgetés a reklámfilm szereplőivel „Előre legenerált hisztériának tűnik” a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) reakciója a Veszekedés című reklámfilmre, mely a látássérültek társadalmi elfogadását igyekezett elősegíteni az elmúlt hetekben – vélik a reklámszpotban szereplő házaspárt alakító látássérült szereplők. Páll Zsolt „Pille” és Máj Kriszta mindenekelőtt szakmai kihívásnak értékeli a filmet és úgy érzik, sikeresen megoldották a feladatot.

Egy ideje már nem sikerült megfelelő látássérült szereplőt találni a Miniszterelnöki Hivatal által indított kampány reklámfilmjéhez, ezt követően hívta fel a valóságban is együtt élő Máj Krisztinát és Páll Zsoltot az egyik látássérülteket tömörítő egyesület elnöke – mondják a filmben szereplő fiatalok. A film alkotói – a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesületénél, az Ability Parknál próbálkoztak megfelelő szereplőket találni, a kutatáshoz igénybe vették a Református Egyház Vakmissziójának segítségét is. Hogy végül rájuk esett a választás, abban Máj Kriszta szerint döntő szerepe van annak, hogy mindketten hosszú évek óta szerepelnek a Vakrepülés Színtársulat több előadásában. Bár a színész mesterséget iskolában egyikük sem tanulta, – Zsolt informatikusként és egy internetes rádió főszerkesztőjeként, a gyógypedagógus végzettséggel is rendelkező Kriszta angol tanárként dolgozik, a Vakrepüléssel jó néhány éve szerepelnek több színdarabban, az előadások pedig sikeresek. Máj Kriszta egyébként a társulat művészeti vezetője is. Krisztáék fontosnak tartják világossá tenni: ők csupán szereplői a filmnek. A forgatókönyvet nem ők írták, a film elkészítésébe nemigen volt beleszólásuk. A castingot végző cég meghallgatásán improvizálniuk kellett, társaikkal ellentétben nem ismerték a jelenetet, nem készültek föl rá előre, az alkotók mégis mellettük voksoltak. Miután hivatalosan is megtudták, hogy őket választották, a ruhapróba következett – mesélik Zsolték. Ez mintegy két órát tartott, és a papucstól a pólóig mindent kiválasztottak a forgatásra. Bár a ruházat dolgában is a film készítői döntöttek, nagyon kényelmetlen ruhadarabot azért nem tukmáltak rájuk a szakemberek – emlékszik vissza Máj Kriszta. A jelenet szövegét mindössze néhány nappal a forgatás előtt kapták kézhez, de a felvételek során még némileg változott a forgatókönyv. A forgatásra egy óriási filmstúdióban került sor, melynek egy részét rendezték be a szakemberek konyhának – mesélik az amatőr színjátszók. A felvételek előtt fél órájuk volt, hogy megbarátkozzanak a tereppel. Az alkotók még a gázt is „bevezették” a főzést megörökítő filmkockákhoz. Gipszből falakat állítottak, a konyhaszekrényen pezsgőtabbletta figyelt, a hűtőt alaposan feltöltötték élelmiszerekkel, a konyha teljesen élethűen jelent meg a filmben – mesélik a szereplők. A felvételre az alkotók 12 órát szántak, de a film pár órával hamarabb elkészült. A pár másodperces reklámszpot felvétele így is bő egy napig tartott – persze ebben már a smink, a fodrász is benne van. Mindent több kameraszögből rögzítettek, a beállásokat többször felvették. Zsolt úgy emlékszik, ők csak kétszer rontottak, a többi ismétlésre a filmfelvételek sajátosságai miatt volt szükség. Kriszta számára a legnagyobb szakmai kihívás az volt, amikor az őszinte aggodalmat kellett eljátszania a tányérdobás után: „Ugye nem talált el?”. A megfelelő hangsúly megtalálása könnyen ment, ám a riadt arckifejezés hiteles eljátszása fejtörést okozott a semmit sem látó tanárnőnek. Kriszta úgy érzi, itt dőlt el, hogy valóban meg tudja-e formálni a reklámfilm szereplőjét, vagy megmarad a dolog „fogyatékos” szinten. Végül az alkotók elégedettek voltak a teljesítményével – mondja Máj Kriszta. Zsolt számára a tányérdobás volt a legérdekesebb – tudniillik amikor filmbeli felesége a fejéhez igyekezik vágni egy porcelántányért de az a falon landol. Ezt a jelenetet is jó párszor felvették, és nem lett volna célszerű ugyanennyi tányért összetörni. Ezért az első hajítás után a szereplők meglepetve konstatálták, hogy nem hallatszik csörrenés. Mint utólag kiderült számukra, a tányért mindannyiszor két, a megfelelő helyen álló segítő kapta el egy kifeszített vászonnal. Zsolt ellenben nem tartózkodott a „tűzvonalban”. A felvétel során valójában egyetlen tányér tört össze, azt is csak a hang rögzítése miatt ejtették a földre a szakemberek. Kriszta és Zsolt a film sugárzása óta az utcai járókelőktől csak pozitív visszajelzést kapott. Azóta többen megismerik őket az utcán, megállóban, és meg-megkérdezik: „Van még otthon épp porcelántányér?”. Ugyanakkor a szereplők sorstársaik irányából ingerült kritikákkal is szembesültek. Többen azt mondták Krisztinának, ő ezzel a magatartással nem képviseli sorstársait. A szereplők szerint elgondolkodtató, hogy a látóknak tetszett a film, a látássérülteket azonban megosztotta. Emlékezetes, az MVGYOSZ elnöke is felháborodott levéllel fordult a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Kriszta úgy emlékszik, a látássérült érdekvédőknél például a szereplők testsúlyára tett utalás csapta ki a biztosítékot, később egyébként ez ki is került a forgatókönyvből. Zsolt úgy véli, ez csak a kritikusok szellemi színvonalát mutatja. Hiszen a „fogyózol?” szövegrész az alkotók elképzelése szerint még csak nem is filmbeli felesége testsúlyára vonatkozott volna, csupán bosszantani próbálta vele a filmen szereplő férj élete párját. Az, hogy a reklámfilmről beszéltek, igenis átütötte a tévé előtt ülő nézők ingerküszöbét, mindenképp a szpot sikerét mutatja – mondja Páll Zsolt. Dr. Szőke László azon felvetésére, mely szerint sok az életben sikeres látássérültet is be lehetett volna mutatni a filmben Kriszta megjegyezte: valóban, meg lehetett volna mutatni az ismert vak zongoraművészt, igaz, utóbbinak az ingjét édesanyja szokta begombolni. Kriszta szerint a film üzenetei közé tartozik az is, hogy egy vak háziasszony gond nélkül elboldogul a konyhában. A stresszhelyzetet mindenki másként reagálja le, így a látássérültek is. Nem minden vak dobál tányért, mint ahogy nem minden látássérült sem, – természetesen mondja Páll Zsolt. Ha valaki annyit szűr le az egészből, hogy a „vakok veszekedősek”, önmagáról állít ki bizonyítványt – teszi hozzá az informatika tanár. Ezen felül a szereplők azt sem értik, miért beszélt Dr. Szőke László és az elnökségben ülő néhány társa más, sikeres látássérültekről. Hiszen Zsolték színtársulata évek óta sikerrel lép fel országszerte, majd minden hétvégére akad meghívásuk. Sőt, jártak már külföldön is a sötétben játszódó darabokkal. Néhány éve Máj Kriszta a Pannon GSM Távközlési ZRt-től vehette át egyedüli látássérültként a Példakép díjat. Az MVGYOSZ sajtóorgánumai nem tartották szükségesnek megemlékezni az eseményről. Zsolt 2004-ben a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által oda ítélt Dr. Szegő Tamás díjban részesült. Az elismerést 30 alatti, az elesettekkel, a társadalmi periférián lévőkkel foglalkozó újságírók kaphatják. A szereplők a vakok szövetsége magatartásából azt olvassák ki: aki nincs velünk, az ellenünk van. Zsolt úgy érzi, hiába csípi a szemüket a hazai látássérült érdekvédelmi vezetőknek a film sikere, azt a szereplők kizárólag maguknak köszönhetik és büszkék a munkájukra. Úgy tűnik, a szakma szerint erre van is okuk, az Addict elnevezésű szakmai blog az Arany Ceruzahegyező díj második fokozatával ismerte el a Veszekedést. Kriszta elmondta, mindenki előtt ott volt a lehetőség, hogy szerepeljen, hiszen a szereplőválogatást több helyen hirdették. Szerinte elgondolkodtató, hogy a szövetség sem a castingon, sem a forgatáson nem képviseltette magát, ellentétben a MeH munkatársával. Ha a szövetség meg tudta szerezni a forgatókönyvet még jóval a forgatás előtt, akkor nehezen hihető, hogy a konkrét munkálatokról ne tudtak volna. A szereplők úgy érzékelik, amiben a vakok szövetsége nincs benne, az utóbbi szerint már csak rossz lehet. (Páll Zsolt a Hobby Rádió főszerkesztője.) T. Péter

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Eddigi hozzászólások

• 47 szerint:

  2009-01-29 22:18

  Üdv Mindenkinek!
  Jó volna, ha az elnökség nem szőkén gondolkozna,
  hanem átgondoltan. Számomra, aki belelátok a
  vak ügyekbe, felháborító, hogy kegyelmi pénzből
  élő vezetőség az egeket karcolja taknyos orrával.
  Ezért is távoznak tehetségesebb vezetők, akik nem
  értenek egyet ezzel a stílussal.
  Jó volna, ha elgondolkoznának a maradt vezetők,
  hogy mit és miért nem tettek meg eddig a vak
  ügyekért. Sokan ezért is lépnek ki és már most
  megjósolom, hogy az idejét lejárt ( a múltból örökölt)
  stílus miatt nem sokáig élvezhetik a társadalom
  béketűrését. Ha valakinek a fent leírt sorok nem
  tetszenek, várom írásukat.
  Üdv
  Termostat

  Válasz
• 47 szerint:

  2009-01-29 22:19

  Üdv mindenkinek!
  Ha párbeszéd kell, akkor legyen, még ha ismerve
  az ellenfelet, egyoldalú is. A reklámfilm nagyon
  is jól sikerült, hiába harapdálja kenyéradó gazda
  kezét az ez idők legfőbb mindenható vakja. Sajnos
  volt már ilyen legvakabb vak vezető a szöviben,
  úgy látszik maradvány tanítványai most sem nyugszanak. Jó volna, ha az illető távozna a vezetői zsíros székből, ne szennyezze tovább az
  igaz vakok lelki világát állami pénzből.
  Termostat

  Válasz