Akadálymentes közlekedés Prágában – Szakmai tanulmányúton járt az MVGYOSZ csapata

2025. június 3. és 5. között szakmai tanulmányúton jártak a Vakok szövetségének munkatársai Prágában. Az MVGYOSZ vezetői és szakemberei a Cseh Vakok Szövetségét (SONS) látogatták meg. Hogyan működik a cseh társszervezet? Milyen taktilis burkolati jelzések és egyéb technológiák segítik a cseh látássérült emberek közlekedését? Hogyan és milyen eredménnyel gyűjti a szervezet az adományokat? Ollé-Németh Orsolya szakmai vezető részletes beszámolójából mindez kiderül.

A 2000-es évek elején történt, hogy az akkor még egyetlen, Vaklista néven közismert, látássérült személyek számára online fórumot biztosító e-mailes levelezőlistán megjelent egy Csehországban élő magyar látássérült úriember levele, amelyben Prága városnak a cseh vak emberek közlekedését segítő távirányítós rendszeréről adott rövid ismertetést. Amikor Magyarországon még éppencsak működésbe léptek az első távirányítóval vezérelhető beszélő jelzőlámpák Csepelen és Szombathelyen, a cseh vak személyeknek már olyan komplex, egyetlen távirányítóval működtethető információs rendszerük volt, amin mi, magyar látássérült közlekedők csak ámultunk. Azóta is többször, többektől hallottam a rendszer létezéséről, egyszer még egy általunk szervezett nemzetközi konferenciára vendégelőadóként érkezett cseh szakember is mesélt nekünk róla. Arra viszont, hogy személyesen is meggyőződhessek az eszköz működéséről és a rendszer hasznosságáról, több mint húsz évet kellett várnom.

A Belügyminisztérium támogatásával, a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT) közreműködésével 2025 júniusában a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége hét fős delegációja szakmai látogatást tett a Cseh Vakok Szövetségénél (SONS). Az MVGYOSZ-t dr. Nagy Sándor elnök, Ollé-Németh Orsolya szakmai vezető, Fekete Zoltán kommunikációs vezető, Babits Bernadett rehabilitációs környezettervező szakmérnök, Erhart Péter akadálymentesítési szakértő, Benedek Zoltán akadálymentesítési referens és Ollé Attila nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatárs képviselte. A tanulmányút kiemelt témája az akadálymentesítés volt, elsősorban a vak és gyengénlátó közlekedőkre tekintettel. Ezen felül célunk volt a két szervezet közötti kapcsolatépítés, a nemzetközi téren már kialakult felületes ismeretségek szorosabbra fűzése akár egy későbbi partneri együttműködés kialakításának reményében, aminek elengedhetetlen feltétele egymás tevékenységének és szolgáltatásainak megismerése. A látogatás alkalmával részletes képet kaptunk a SONS tevékenységéről, így többek között a szervezet felépítéséről, szolgáltatásairól, a cseh látássérült személyek pénzbeni ellátásairól, illetve az elemi rehabilitáció működéséről. Az ezekkel kapcsolatos információkat Luboš Zajíc, a SONS elnöke, Jan Šnyrych alelnök és Veronika Pokorná, a szervezet ügyvezetője osztotta meg velünk.

A SONS önálló székházban működik Prága történelmi belvárosában, kiváló közlekedési adottságok mellett. Itt találhatóak a szövetség központi irodái, a segédeszközbolt, a Távszemhez hasonló, többek között a közlekedés során a navigációban is támogatást nyújtó távsegítő szolgáltatás központja, saját folyóirataik szerkesztőségi irodája, emellett pedig klubterem, számítógépes oktatóterem és edzőterem is helyet kapott a létesítményben. Ugyanitt, de önálló szervezetként működik a cseh látássérült személyek elemi rehabilitációját biztosító Tyfloservis központja is. A SONS is képez vakvezetőkutyákat, ez a tevékenység azonban egy másik telephelyen zajlik, amelynek meglátogatása sajnos nem fért bele a zsúfolt programba.

A SONS nem ernyőszervezetként működik, hanem magánszemélyek a tagjai, akik területi fiókirodákhoz tartoznak. A Cseh Vakok Szövetségének ép látású emberek is a tagjai lehetnek, azonban a tagság legalább 50%-ának látássérültnek kell lennie. A SONS számos speciálisan vak vagy gyengénlátó személyeknek szóló szolgáltatást nyújt, azonban ezek egy részét, például a könyvtárakat és a Braille-nyomtatást külön szervezet működteti. A SONS hivatalos folyóirata, a Zora, 1917 óta jelenik meg, kétheti rendszerességgel. Emellett még közel egy tucat különféle kiadványt adnak ki látássérült nők, gyermekek, vakvezetőkutyával közlekedő és irodalmat vagy zenét kedvelő olvasók részére.

A cseh szövetség finanszírozásának nagy szeletét teszik ki az adományok, amelyek gyűjtésére nagy hagyománnyal rendelkező kampányokat folytatnak. A székházukba belépve az egyik első dolog, amit az ember megpillanthat, egy nagyjából életnagyságú plüss vakvezetőkutya, ami valójában egy adománygyűjtő persely. Ilyen kutyák országszerte gyűjtenek hozzájárulásokat a SONS működéséhez, elsősorban üzletekben. Emellett évente három napon át egyenpólót viselő önkéntesek ezrei járják országszerte az utcákat, akik a fehérbotot szimbolizáló fehér ceruzák árusításával kérnek támogatásokat a járókelőktől; maga a kampány is a „Fehér ceruza” címet kapta.

A tanulmányút résztvevőinek többsége természetesen leginkább az akadálymentesítési sétát várta, amire Prága belvárosában, a SONS székházának környékén került sor. A távirányítós rendszert és a taktilis burkolati jelzések kialakításának gyakorlatát Jan Urbánek és František Brašna, a SONS akadálymentesítéssel foglalkozó munkatársai mutatták be.

A taktilis burkolati jelzéseket Csehországban nem a nemzetközi szabványokban foglaltaknak megfelelően, hanem egy saját maguk által kialakított rendszer szerint alkalmazzák. Az általában veszélyre figyelmeztető taktilis jelzésként ismert ún. „pöttyös” kő náluk a vezetősáv és egyben a figyelmeztető jelzés is, amit műemléki környezetben egy sajátos textúrájú burkolattal helyettesítenek. Ugyanakkor az itthon is közismert, bordás vezetősávokkal is találkoztunk, méghozzá olyan helyen, ahol nálunk vezetősáv egyáltalán nincs: a gyalogátkelőkön. A cseh szakemberek elmondták, hogy az úttesteken elhelyezett taktilis jelek tartósságával vannak problémák, azok rendszeres karbantartást igényelnek. Ugyanakkor fontosnak tartják, hogy az úttesten a látássérült ember keze ne legyen elengedve és a legrövidebb úton, a lehető legbiztonságosabban átkelhessen. A zebrán és a járdán található vezetősáv mintázata éppen azért különböző, hogy a felhasználók számára egyértelmű legyen, hogy a biztonságos járdán, vagy a veszélyes úttesten tartózkodnak-e.

A cseh látássérült közlekedőket évtizedek óta egy dedikált rádiófrekvenciás jelet kibocsátó távirányító segíti a különféle információk megszerzésében. Az ő eszközük a nálunk forgalomban lévőnél jóval drágább, nagyjából 150 euróba, azaz több mint 60.000 forintba kerül. A távirányítón a hat gomb a Braille-cellával megegyezően helyezkedik el, a számozásuk azonban nem a Braille logikáját követi.

A távirányító egyes gombjai különféle funkciókat töltenek be. Az 1-essel statikus információt kérhetünk le, pl. egy metróaluljáró vagy közintézmény bejáratánál, a 2-essel pedig a helyszínhez kapcsolódó további részletes útmutatást kaphatunk, pl. akár egy hangostérképet is meghallgathatunk. Ezek az információk a létesítmény bejáratánál, illetve annak előterében elhelyezett hangszórókból hallhatóak, amelyek így egyben auditív támpontként is szolgálnak, segítve például az önkormányzat épületének vagy a metró lejárójának megtalálását. A 3-as gomb megnyomásával a megállóba érkező busz vagy villamos számáról és útirányáról kaphatunk információt. A 4-essel a felszíni közlekedési eszközökön a le- vagy felszállási szándékunkat jelezhetjük, a metrón pedig a vezetőnek adott jelzés útján az összes ajtó kinyílik. Szintén a 4-es gombbal hívhatunk segítséget bizonyos üzletekben. Az 5-ös gomb szolgál a nem folyamatos hangjelzést adó jelzőlámpák aktiválására. A 6-os gombnak egészen a közelmúltig nem volt funkciója, jelenleg a forgalmasabb közlekedési csomópontokban található információs kijelzőket lehet vele megszólaltatni. A távirányítónak létezik a cseh Svarovsky-botba integrált változata is, ám azon csak három gomb van, amelyek röviden vagy hosszan történő megnyomásával adható ki a hat különféle jel.

A járművek fedélzetén működő, a távirányítóval aktiválható rendszer nincs összeköttetésben a járművek saját rendszereivel, pl. a hangos utastájékoztatással, hanem azok a járművezetőnek adnak jelzést, aki aktiválja az adott funkciót, pl. kinyitja az ajtókat. A megállóba érkező járat számát és útirányát a cseh szövetség munkatársainak elmondása szerint nagyjából 90%-ban van lehetőség lekérdezni, egyes régi típusú járműveken a funkció nem mindig működik. Természetesen a prágai tömegközlekedési eszközökön is van hangos utastájékoztatás, ami abban különbözik a budapestitől, hogy a villamos a megállóba érkezve nemcsak az aktuális megálló nevéről tájékoztat, hanem már ott figyelmeztet arra is, hogy melyik lesz a következő megálló.

A jelzőlámpák Csehországban egységesen kattognak, ahogy például Ausztriában, illetve néhány városban Magyarországon is. A kattogó lámpák egy része folyamatosan működik, de egyre több esetben alkalmazzák a távirányítóval való aktiválás lehetőségét a környezeti zajterhelés csökkentése érdekében.

És ha már közlekedés: Csehországban is ingyen vehetnek részt a látássérült személyek a helyi és távolsági közlekedésben. Különbség ugyanakkor, hogy a vakvezetőkutyával közlekedő látássérült személynek el kell döntenie, hogy vakvezetőkutyája, vagy látó kísérője utazzon-e ingyen, az utazási kedvezmény egyszerre mindkettőjükre ugyanis nem érvényesíthető.

„Ahány ház, annyi szokás” – Mondhatjuk, amikor a tanulmányút tapasztalatait értékeljük. Bár a cseh fővárosban számos olyan megoldást láttunk, ami nálunk nem állná meg a helyét az érdekképviselet és az akadálymentesítés némileg eltérő fejlődéstörténete miatt, de kétségtelen, hogy tőlünk különböző emberekkel, kultúrákkal találkozni, más országokban tapasztalatot gyűjteni és azokból az itthon hasznosíthatóakat kimazsolázni mindig hasznos és egyben inspiráló esemény. Mi biztosan sokat gazdagodtunk a SONS munkájának megismerésével, és csak remélni tudjuk, hogy a mi látogatásunk az ő munkájukhoz is új impulzusokkal szolgált.

(Ollé-Németh Orsolya – MVGYOSZ. szakmai vezető)

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.