Tanítsd meg még a legapróbb dolgokat is.
A My Lam Mozgássérültek Iskolájában a reggelek mindig egyedi hangokkal vannak tele. Ott vannak a beszédkésett diákok tétovázó kiáltásai, a hallássérült gyerekek kézmozdulatai, némelyek odaszaladnak, hogy megöleljék tanáraikat, mások pedig csendben ülnek a tanterem sarkában, és sokáig kell várni, amíg ráveszik őket a tanulásra.
Ebben az iskolában 15 tanár nemcsak osztálytermi oktatóként, hanem különleges „anyákként” is tevékenykedik. Minden nap azzal kezdődik, hogy betereljük a diákokat az osztályterembe, megigazítjuk a ruhájukat, segítünk nekik helyesen ülni, vagy türelmesen ismételgetünk egy egyszerű leckét újra és újra.
A Vinh Thong kerületben élő 32 éves Le Thi Anh Nhung tanárnő több mint 10 éve szinte teljes egészében a speciális igényű tanulók tanításának szenteli fiatalkorát. Miután elvégezte az általános iskolai tanári pályát, folytatta tanulmányait, hogy további speciális pedagógiai képesítéseket szerezzen, hogy jobban megfeleljen munkájának. 2015-ben, a diploma megszerzése után azzal a szándékkal jött az iskolába, hogy hátrányos helyzetű gyerekeket tanítson. De minél tovább dolgozott ott, annál inkább megértette, hogy a diákoknak többre van szükségük, mint pusztán írás-olvasási készségre. „Vannak gyerekek, akik már 10 évesek, de nem tudják, hogyan kell fogat mosni vagy WC-t használni. Ezért az írás-olvasás tanítása mellett a legapróbb készségeket is meg kell tanítanunk nekik, hogy önállóvá válhassanak” – osztotta meg Nhung asszony.
A kezdeti években Ms. Nhung a hallássérültek osztályát vezette. Amikor az iskolába több értelmi fogyatékossággal élő, autista és ADHD-s gyermek érkezett, áttért a speciális igényűek osztályának tanítására. Jelenleg a 2A osztály osztályfőnöke, ahol 12, 6-15 éves tanuló jár. Osztályában egyes gyerekek az ábécét tanulják, míg mások csak a tollfogást tanulják. Néha egy egész héten át kell tanítania egy-egy betűt. Vannak diákok, akik egy egész évet tanulnak, és még mindig nem jegyezték meg a teljes ábécét.
Mivel minden diák más tempóban tanul, Ms. Nhungnak az egész osztályt tanítania és egyéni korrepetálást is kell nyújtania. Néhány diák hirtelen kirohan az órán, míg mások csak néhány percig koncentrálnak, mielőtt elfelejtik, amit éppen tanultak. „Ez a munka igazi türelmet igényel. Néha tucatszor elmagyarázom a dolgokat, és akkor is elfelejtik, aztán másnap elölről kell kezdenem. Örülök, ha egy diák akár csak egy szóra is emlékszik, vagy tudja, hogyan kell megköszönni” – mondta Ms. Nhung gyengéd mosollyal.
A fiatal tanárnő öröme nem az eredményekből vagy a jegyekből fakad, hanem a diákjaiban bekövetkező apró változásokból. Ez lehet az első alkalom, hogy egy gyerek megtanul önállóan enni, keresztbe tett kézzel üdvözölni a vendégeket, vagy néhány percig csendben ülve tanulni. A szakma iránti szeretete mögött azonban jelentős mindennapi nyomás húzódik meg. Nhung asszony szerződéses tanárként havonta körülbelül 8 millió vietnami dongot keres a biztosítási levonások után. A jövedelem nem magas, és az ingázás hosszú, de Nhung asszony mégis úgy dönt, hogy a pályán marad. „Néha irigységet érzek, amikor a társaim anyagilag stabilabbak. De a diákjaimra gondolva nem tudom rávenni magam, hogy otthagyjam” – bizalmaskodott Nhung asszony.
Szerelem kötelékében
A Hon Dat községben élő 33 éves Vu Phuong Lieu asszony több mint 11 éve csatlakozik a My Lam Mozgáskorlátozottak Iskolájához egy véletlen találkozásnak köszönhetően. 2014-ben, miután elvégezte az általános iskolai tanárképző főiskolát, egy szülővárosában élő apáca ajánlására érkezett az iskolába, abban a hitben, hogy ez egy olyan hely, ahol hátrányos helyzetű gyermekeket lehet oktatni. Az első tanítási napon azonban szinte „sokkolta”, hogy a diákok nem beszélnek, hanem kézmozdulatokkal kommunikálnak. „Abban az időben zavarban voltam, mert nem értettem, mit mondanak a gyerekek. Később, az apácák és az idősebb tanárok útmutatásával fokozatosan megtanultam a jelnyelvet, és észrevétlenül megszoktam” – emlékezett vissza Lieu asszony.
Lieu tanárnő jelenleg egy 4. osztályos, hallássérültek számára létrehozott osztályfőnök, ahol 12, 15-16 éves tanuló jár. Hallássérült tanulói számára jelnyelvet és szájról olvasást is használ a tananyag megértésének elősegítésére. A tanulók az általános iskolai tantervet követik, de egyszerűsített részekkel. A tanár nemcsak ismereteket ad át, hanem a közösségi integrációhoz szükséges készségek fejlesztésében is segíti a diákokat. Sok diák, miután elvégezte az iskolai programot, más szakintézményekben tanult tovább. Lieu tanárnő számára ez a legnagyobb eredmény a sokéves elkötelezettség után.
Az otthontól az iskoláig tartó távolság több mint 20 km, a jövedelem nem sok, és az élet továbbra is nehéz, de Ms. Lieu soha nem gondolt arra, hogy elhagyja ezt a helyet. Ms. Lieu megosztotta: „Vannak helyek odakint, ahol magasabbak a fizetések, de nagyon együtt érzek az itteni diákokkal. Látva, hogy apránként fejlődnek, úgy érzem, hogy az erőfeszítéseimnek van értelme.”
Pham Nguyen Minh Hieu nővér, a My Lam Iskola fogyatékkal Élők Számára igazgatóhelyettese, megértve ezeket a nehézségeket, mindig arra törekszik, hogy támogassa a tanárokat mind a munkájukban, mind a magánéletükben. Hieu nővér szerint az iskolában jelenleg 11 osztály működik, ebből 4 hallássérültek és 7 értelmi fogyatékossággal élő, autista, ADHD-s és Down-szindrómás gyermekek számára. Hieu nővér elmondta: „Vannak gyerekek, akik már elmúltak 20 évesek, de kognitív képességeik még mindig olyanok, mint a kisgyermekeké, ezért a tanításnak a képességeiken, nem pedig az életkorukon kell alapulnia. Az írás-olvasás oktatása mellett az iskola szakképzésben is segíti őket, például varrásban, hímzésben és rajzolásban, hogy fejlesszék a jövőre vonatkozó önállósági készségeiket.”
Az önfinanszírozó, rendszeres anyagi támogatás nélküli iskola számos kihívással néz szembe a működés fenntartása során. Ennek ellenére az iskola igyekszik stabil jövedelmet biztosítani, és további szükségleteket is kielégíteni a tanárok elkötelezettségének megőrzése érdekében. „Mindig arra ösztönözzük tanárainkat, hogy továbbtanuljanak. Ha később jobb lehetőségeik adódnak, vagy közelebb szeretnének elhelyezkedni az otthonukhoz, az iskola kész támogatni őket” – mondta Hieu nővér.
Amikor elhagytuk a My Lam Mozgáskorlátozottak Iskoláját, mindig emlékezni fogunk a diákok tétovázó üdvözléseire és kíváncsi tekintetére. Ebben az iskolában a gyerekeket mindent megtanítottak az ábécétől kezdve a kanalat helyesen tartó fogáson át a felnőttek üdvözléséig és a köszönetmondásig. A tanárok pedig csendben reményt hintettek el egy anya szeretetével.
A My Lam Mozgáskorlátozottak Iskoláját 1995-ben alapították egy Long Xuyen Egyházmegyei pap kezdeményezésére. Jelenleg 160 hallássérült, értelmi fogyatékos, autista, ADHD-s és Down-szindrómás diák tanul az iskolában, akik írás-olvasási és életvezetési készségeket tanulnak, hogy fokozatosan beilleszkedhessenek a közösségbe.
Forrás: Vietnam.vn
Vélemény, hozzászólás?