Az autizmusból előnyt kovácsoló startup lett a halálos ágy melletti fogadalomból

Hiába végeznek egyetemet, Amerikában legfeljebb pénztárosnak állhatnak az autisták. Ezen segítene egy új startup.

Édesanyja halálos ágyán ígérte meg Byran Dai, hogy gondját fogja viselni 15 éves öccsének, Brandonnak. Az akkor 24 éves Byran fogadalmának azért volt különös jelentősége, mert autista fivérének csupán pár éve maradt az amerikai állami ellátórendszerekben: 21 éves kora után már egyedül kellett boldogulnia.

Byran azonban tartotta magát az ígéretéhez, és 2018-ban egy volt gimnáziumi osztálytársával együtt olyan startupot hozott létre, amely kifejezetten az öccséhez hasonló, nem értelmi fogyatékos autisták munkába állását igyekszik segíteni. A vállalkozásnak – a családnevüket és a neurodiverzitás kifejezés angol megfelelőjét összevonva – a Daivergent nevet adta.

A neurodiverzitás az eltérő idegrendszeri „huzalozottságra” utaló terminus technicus, amit elsősorban autistákra szoktak használni (fogyatékosjogi mozgalom elnevezése is), és azt jelzi, hogy másságuk nem gyógyítandó betegség, hanem az emberi változatosság természetes megnyilvánulása.

A Daivergentre azért van nagy szükség, mert míg az autizmus spektrumzavarral élők jó harmada egyetemi végzettségű, hetedük sem kap pénztárosinál vagy árufeltöltőinél kvalifikáltabb munkát, legalábbis a tengerentúlon. Márpedig becslések szerint a következő évtizedben egymillióan lép(né)nek be közülük a munkaerőpiacra. Ehhez képest kifejezetten jól hangzik, hogy a közhasznú startup azon a területen kínál elhelyezkedést, ahol az alapító is otthonosan mozog: az adattudomány világában. Bár sokan tudják úgy, hogy az autista elnevezés valójában annyiféle „sajátos képességet” takar, ahányan érintettek ebben a spektrumzavarban, Dai hangsúlyozta, hogy jó páran vannak közöttük, akik az átlagnál sokkal jobban birkóznak meg komplex, az apró részletekre hangsúlyt helyező, repetitív feladatokkal.

Ilyen a minőségbiztosítás vagy a mesterségesintelligencia-fejlesztésben kulcsszerepet játszó címkézés. Utóbbinak például képfelismerő algoritmusok „tanítása” során van jelentősége, amikor először emberi segítséggel jelölik meg a szoftvernek egyes tárgyak, formák (mondjuk autók, házak, babakocsik vagy épp arcok) különböző típusait, illetve azok részleteit.

Nagyjából száz sorstársához hasonlóan ma már Brandon Dai is ilyen munkakörben dolgozik, többnyire távmunkában. A New York-i székhelyű Daivergent azonban további több mint ezer autistának keres még munkát, nagy nevű partnereknél. A céges ügyfeleik közé tartozik például a komplex vállalatirányítási rendszerekben utazó SAP, a Microsoft vagy a Dell is.

Nem mindenki akar persze (élete végéig) címkéző lenni, ám a startup erőfeszítéseinek hála, egyre több munkaadó kezd rájönni, hogy érdemes a sztereotípiákon túllépve figyelni az egyes jelentkezők képességeire. Az SAP egyik illetékese például elmesélte a The New York Times újságírójának, hogy az apró részletekkel való repetitív bíbelődésen túl jó páran voltak, akik a hr-részlegen, a műszaki területen vagy épp az ügyfélszolgálaton is megállták a helyüket.

A munkaközvetítésen túl a Daivergent megpróbálja fejleszteni a hozzá fordulók kommunikációs készségeit is. Az autisták számára ez köztudomásúan nehéz terep, ám a cég tréningjein igyekeznek legalább arra felkészíteni őket, hogy ne vérezzenek el egy átlagos állásinterjún.

A közhasznú startup azért nem teljesen jótékonysági intézmény. Az állásközvetítésből származó bevétele mellett részesül különféle alapok támogatásából is, utóbbiaktól eddig egymillió dollárt kasszírozott. A jövőben pedig szeretné kiterjeszteni a tevékenységét a neurodiverzitás egyéb formáival élők megsegítésére, mint a diszlexiások, a diszgráfiások vagy a figyelemzavarosok.

(megjelent: HVG, 2020.06.21.)