Azoknak az embereknek a története, akik nem voltak hajlandók megadni magukat a „sötétségnek” az augusztusi kedvesség cselekedetében.

Egy vak sportoló története, aki minden egyes lépését arra használja, hogy leküzdje a korlátait; egy brácsaművészé, aki zenét visz a kórházakba; aki betegeket gyógyít saját betegségük után; és egy fiatalemberé, aki több mint 12 éve utazik az éjszakában, hogy segítsen a hajléktalanokon.

Vietnam első látássérült sportolója sötétben futva győzte le a 42 km-es versenyt.

A veleszületett nystagmussal (akaratlan szemmozgásokkal) született Vu Tien Manh egykor azt gondolta, hogy soha többé nem lesz képes sportban részt venni. A 2013-as atlétika felé vezető útja azonban új utat nyitott számára, ahol minden lépés segített neki legyőzni bizonytalanságait, korlátait és önbizalomhiányát.

Mentorai útmutatásával Mr. Manh lett az első látássérült vietnami, aki 3 óra 41 perc alatt teljesítette a 42,195 km-es maratont. Mr. Manh eddig több mint 50 érmet nyert belföldön és nemzetközi szinten, köztük négy ezüstérmet a Délkelet-ázsiai Para Játékokon. De a legértékesebb „érme” a Vakok, akik szeretnek futni klub megalapítása, amellyel sok hasonló helyzetben lévő embernek segített leküzdeni bizonytalanságaikat, javítani fizikai erőnlétüket és önbizalmat találni az úton.

„Ha a látó emberek meg tudják csinálni, akkor semmi ok sincs arra, hogy a látássérültek ne tudják” – mondta Mạnh.

Az augusztusi „Kedves Cselekedeteink” szegmens színpadán fellépett Bui Thi Bich Nguyet asszony és fia, Nguyen Trong Viet úr, a Vakok, Akik Szeretik a Futóklubot. Viet 10 éves korára kilenc műtéten esett át, látás-, kéz- és lábkárosodással, valamint autizmus spektrumzavarral küzdött. Egy olyan fiúból, aki csak 50 métert tudott futni, édesanyja, Manh úr és a klub tagjainak támogatásának és szeretetének köszönhetően Viet ma már 5-7 kilométert tud futni. Viet története a nehézségek leküzdéséhez szükséges erő bizonyítéka, és a közönség szívét megérinti azzal, ahogyan átlépi saját határait.

Miután egykor egy beteg köpenyében zenélt, a nemzetközi művész most visszahozza a zenét oda, ahol egykor betegséggel küzdött.

A nemzetközi brácsaművész, Nguyet Thu évfolyamelsőként végzett a Csajkovszkij Konzervatóriumban (Oroszország). Néhány hónappal ezelőtt sok embert megindítottak azok a képek, amelyeken egy beteg köpenyében, a Bach Mai Kórház folyosóján brácsázik. Akkoriban éppen egy súlyos szívrohamból lábadozott. A zene, amelyet nem színpadon, hanem egy szorongással teli helyen játszottak, köszönetet mondott az orvosi személyzetnek, és bátorító szót jelentett a betegeknek.

Mielőtt három nappal korábban szívrohamot kapott és bevitték a Bach Mai Kórházba, vitt magával egy zongorát. Ez egy szívből jövő tett volt, beteljesítve egy ígéretet, amit mindig is dédelgetett. Megígérte édesanyjának, hogy elhozza a zongorát a kórházba, mert ott hunyt el. Ezek a napok voltak talán élete legsötétebbek, de szerencsére a Bach Mai Kórház orvosai és ápolói bátorítást és támogatást nyújtottak, ami némileg enyhítette a terheit.

Az „A kedvesség cselekedetei” forgatásán feltűnt a fiatal, látássérült művész, An Nhu is – Nguyet Thu asszony egyik társa a kórházi előadásokon. Az egyik citerán, a másik brácsán játszott; két különböző hangvételű művész együtt egy különleges, a „Kedvesség cselekedetei”-re jellemző szimfóniát alkotott.

A fiatalember 12 éven át utazott éjszaka Hanoiban , és több ezer hajléktalanon segített.

Amikor lemegy a nap és véget ér egy hosszú munkanap, mindenki haza akar menni. De Tran Minh Quan számára az éjszaka az az időpont, amikor elkezdődik a hajléktalanok és a nincstelen emberek támogatásának útja.

Több mint 12 éve Mr. Quan és az „Éjszakai Jótékonysági” Klub tagjai fáradhatatlanul úton vannak. Akár fagyos téli éjszakáról, akár viharosról van szó, Hanoi minden szegletét bejárják, meleg étellel, meleg takaróval, alapvető felszerelésekkel és őszinte bátorító szavakkal cipelve.