Básti Lajos – „Magyarázom a bizonyítványom…” – Híres magyarok az iskolában

Gyakran tapasztaljuk, hogy a különleges képességekkel rendelkező tehetségek nehezen viselik a fegyelmezést, különösen kamaszkorban. Csiffáry Gabriella Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa több évtizede kutatja és publikálja a magyar szellemi élet jeles képviselőinek írásos emlékeit. A szerző eddig megjelent tizennégy kötetének történeti forrásanyaga jórészt közgyűjteményekben lévő hagyatékokból és feltáratlan kéziratos anyagokból került ki. A kötetben szereplő írók, […]

Gyakran tapasztaljuk, hogy a különleges képességekkel rendelkező tehetségek nehezen viselik a fegyelmezést, különösen kamaszkorban.

Csiffáry Gabriella Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa több évtizede kutatja és publikálja a magyar szellemi élet jeles képviselőinek írásos emlékeit. A szerző eddig megjelent tizennégy kötetének történeti forrásanyaga jórészt közgyűjteményekben lévő hagyatékokból és feltáratlan kéziratos anyagokból került ki.

A kötetben szereplő írók, költők, színészek, képzőművészek és tudósok – lázadó és eleven természetük miatt -már gyermekkoruktól fogva szembekerültek az iskolai regulákkal. Nem tudtak és nem is akartak megfelelni az elvárásoknak. Fontosabb volt számukra, hogy megtalálják a saját hangjukat és a tehetségüknek megfelelő pályát. Kötetünk híres emberek iskolai kudarcaival – olykor sikereivel – ismerteti meg az olvasót. Sorsuk példaértékű számunkra, mert, bár jelentős hátránnyal indultak útnak, akaraterejüknek, megszállottságuknak köszönhetően rendkívüli hírességekké váltak.
Legújabb sorozatunkban egy-egy híresség születésének napján megismerhetik rövid önéletrajzát, iskolai eredményeit, Csiffáry Gabriella: „Magyarázom a bizonyítványom…” – Híres magyarok az iskolában c. könyve alapján.

Básti Lajos

Básti Lajos (szül. Berger Lajos) Kossuth-díjas színész Keszthelyen született 1911. november 17-én. Édesapja Berger Rezső rövidáru-kereskedő, édesanyja Fuchs Emma.
Elemi- és középiskolai tanulmányait a szülővárosában végezte. Az 1921/22-es tanévtől1 a keszthelyi katolikus gimnázium tanulója lett, melyet 1929-ben fejezett be.2 1932 őszén kezdte el színművészeti tanulmányait a Színiakadémián Ódry Árpád osztályában.3 Vele együtt végzett az 1934/35-ös tanévben Fónay Márta, Gobbi Hilda, Perczel Zita, Szörényi Éva (Lers Elvira), Horváth Ferenc és Gellért Endre. Végzés után Bárdos Artúr szerződtette a Belvárosi Színházhoz. 1937 őszén átszerződött Jób Dániel Vígszínházához. Itt elsőként Molnár Ferenc Delila című darabjában mutatkozott be. Az egyre szigorúbbá váló zsidótörvények miatt azonban csak 1941 tavaszáig játszhatott a Magyar és az Andrássy Színházban, de azután a háború végéig nem szerepelhetett színpadon. Szavalóesteken lépett fel a Városi Színházban. 1945 áprilisáig hamis papírokkal kellett bujkálnia. Munkaszolgálatos volt, együtt szolgált Alfonzóval.4 Egyes források szerint Lata-bár Kálmán családjával kért menedéket a Bethesda Kórházban. 1945 tavaszán Várkonyi Zoltán Művész Színházába került. Két szerep eljátszása után megalapította az egyetlen produkciót megért Arizona Irodalmi Varietét. 1945 őszétől a Nemzeti Színház tagja, és három évad kihagyásával ennek a színháznak marad hűséges híve egészen haláláig. Szinte csak főszerepeket játszott: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (1946),5 a Hemingway novellájából készült Ötödik hadoszlop (1946), ifj. Alexandre Dumas: A kamé-liás hölgy (1947), Madách Imre: Az ember tragédiája (1947), Katona József: Bánk bán (1948), George Bemard Shaw: Pygmalion (1953), Alekszandr Osztrovszkij: Vihar (1954), Németh László: A két Bolyai (1961), Arthur Miller: A salemi boszorkányok (1961), Szophoklész: Oidipusz király (1962),Tennessee Williams: Az ifjúság édes madara (1965), Németh László: Szörnyeteg (1966), Molière: A fösvény (1967), Dante: Isteni színjáték (1968). De kiemelkedőt játszik a Schiller: Ármány és szerelem, Tolsztoj: Anna Karenina és Steinbeck: Lement a hold című alkotásából készült színpadi művekben. Eljátszotta a legnagyobb Shakespeare-szerepeket: III. Richárd (1947), Lear király (1948), Macbeth (1950), Hamlet (1952), Julius Caesar (1963). Több mint negyven filmben szerepelt. Már a főiskola elvégzése után játszott a Szent Péter esernyőjében (1935) és az Aranyemberben (1936). Egyik legnagyobb filmszerepe 1961-ben a Katonazene című filmben volt, melyet Marton Endre rendezett. Játszott többek között a Beszterce ostroma (1948), a Föltámadott a tenger (1953), a Jókai Mór művéből készült Kárpáthy Zoltán (1966), az Egy magyar nábob (1967), a Ben Jonson Volpone című filmadaptációjában (1974), A kőszívű emberfiái (1976), a Shakespeare//. Richárd című művéből készült tévéfilmben (1976) és a Szabó Magda Abigél című regényéből készült nagysikerű tévésorozatban, melyet Zsurzs Éva rendezett (1978).7 A Blaha Lujza téri színházban az utolsó előadás 1964. június 28-án a Lear király volt, Básti főszereplésével. Játszott musicalben is, a Bemard Shaw Pygmalion című drámája alapján írt operettben, a My Fair Ladyben mint Higgins professzor. A darab bemutatója a Fővárosi Operettszínházban volt 1966. február 11-én. A hetvenes évek elején (1968-1972) rövid kitérőt tett a Vígszínházba, ahol olyan darabokban láhatták a nézők, mint Strindberg: Haláltánc (1968), Ibsen: Solness építőmester (1969), Neil Simon: Hotel Plaza (1970), Eugène O’Neill: Eljő a jeges (1971) vagy Páskán-di Géza: Vendégség (1972). 1972-ben visszaszerződött a Nemzetibe. Utolsó korszakában szerepelt Strindberg Haláltáncában (1973), mely Dürrenmatt átiratában került színre Play Strindberg címmel.8 Legutolsó szerepe Petur a Bánk bánban. Ezzel az előadással szerepelt a színház Szombathelyen, 1976 októberében. 1942-ben saját kiadásban megjelentette Sziréna című kötetét, 1962-ben Madách Imre Az ember tragédiájában Ádám alakjának szerepformálásáról könyvet is írt Mire gondolsz Ádám? címmel. 1951-től beszédművészetet tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1954-ben Érdemes művész, 1963-ban pedig Kiváló Művész lett. 1955-ben kapta meg a Kossuth-díjat.
1977. június 1-jén hunyt el Budapesten.
*
Básti Lajos az elemi- és középiskolai tanulmányait Keszthelyen végezte. Az 1921/22-es tanévtől a Csornai Premontrei Kanonokrend keszthelyi Főgimnáziumának lett tanulója. Érdemjegyeit tekintve az első évben még jó és jeles volt, csak szépírásból volt közepes. III. osztályban a német nyelv, a testnevelés és a magatartás kivételével minden tantárgyból elégséges osztályzatot ért el. 1924-ben, negyedikben mennyiségtanból, egy évvel később pedig német és francia nyelvből elégtelent kapott. 1926-ban ismét ötödikes lett, ekkor a latin és a német nyelv jelentett számára nehézséget. 1929-ben lett VIII. osztályos, s ekkor is érettségizett.11 A tanulmányi eredményének romlása feltehetően édesanyja egészségi állapotából következett, aki közvetlenül Básti Lajos érettségi vizsgája után hunyt el. 1932 őszén kezdte el tanulmányait a Színiakadémia előkészítő osztályában. Ekkor még mint Beregi Lajos szerepelt a felvett növendékek névsorában. Az 1934/1935-ös tanévben az Akadémia másodéves hallgatója volt Szörényi Évával, Gobbi Hildával és Fónay Mártával. Ekkor járta az első osztályt Lukács Margit, Szeleczky Zita, Sennyei Vera és Szendrő József. Másodéves növendékként Racine Phaedra című drámájának főszerepét játszotta, de szerepelt Molnár Ferenc Ibolya és Oscar Wilde Az eszményi férj című darabjában is.
*
…Bajok voltak odahaza. Sok doktor járt anyámhoz, egy sem tudott semmit. Garmadában állott a kis asztalon a sok orvosságos üveg kenőcs, meg por. A végén anyámat fölvitték Pestre. Operálni. Valami bélbetegség volt. Nem mondott nekem semmi többet. Ketten ültünk apámmal ebédnél, vacsoránál. Szótlanul ettünk. Utána ő olvasott, én tanultam a leckét. Csend volt. Mindennap irtunk anyámnak. Én csak pár sort a végére és mindennap kaptunk is levelet. Aztán megjött szegény, nagyon gyengén, nagyon sárgán, de pár hét múlva újra elvitték, újra operálták.
Mikor ebből a betegségéből haza ért, elkezdődött az igazi haddelhadd. Éjszakánként futkostunk apámmal, hol vizespohárral, hol borogatással – ilyenkor nekem mindig el kellett fordulnom -, hol doktorért, injekcióért. Ahogy lábra állt még rosszabb lett. Kibírhatatlan volt az állandó veszekedés, a hajtépés, a sikoltozás. Apám szótlan volt és sápadt. Egyik nap mondta, hogy utazik Pestre, elintézni valami üzleti dolgát. Esti vonattal ment. Éppen lecsavartam a szobámban a villanyt, amikor benyitott.
– Szervusz, fiam, Isten áldjon… – mondta a sötétben.
– Kézit csókolom.
Elment, nem jött oda hozzám, nem csókolt meg. Azt is hihette, hogy már félálomban vagyok, de különben sem szoktunk érzelegni, búcsúzkodni. Lassan behúzta az ajtót és elment.
Sose láttam többet.
Eltűnt…
Csúnya idő következett ránk. Anyám összeroppant, én iskolába jártam. Karikás szemekkel, hol fáradtan a virrasztóit éjszakáktól és halálosan szégyenkezve. Mindenki utánam bámult az uccán. Rettenetes botrány volt ez a kis városban, mert hogy valaki meghal, vagy öngyilkos lesz, vagy megölik, hát Istenem – hagyján. De így eltűnni szőrin-szálán, hiába minden újsághirdetés, rádiókörözés, sikoltozás, minden, minden… erről hetekig sustorgott a város.

Anyám minden éjszaka idegrohamokban fetrengett. Hol magánkívül ütött, vert, pofozott engem, hol sírva csókolgatott, hogy nem bírhatom én ezt ö mellette, tönkre tett bennünket a piszok apám, és hogy ő meghal, öngyilkos lesz, mert nem tud élni nélküle. Imádja. És itt hagyott az a piszok.
így mentem be minden reggel az iskolába…
Közölve: Básti Lajos: Sziréna. Budapest, 1942. Felelős kiadó: Básti Lajos.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .