Boldog Salkaházi Sára

Schalkház Sára édesapja korán elhunyt, édesanyja a Kassa központjában található Schalkház Szálló igazgatósági tagja volt, és e jövedelméből tartotta el három gyermekét. 1927-ben ismerkedett meg a Kassán letelepedő szociális testvérekkel. 1929-ben elfogadták jelentkezését a Szociális Testvérek Társaságába. Elsőfogadalmát 1930-ban tette le Szegváron. 1932 őszén áthelyezték Komáromba, ahol a karitászmunkát irányította, emellett gyermekkonyhára felügyelt, hittant tanított, […]

Schalkház Sára édesapja korán elhunyt, édesanyja a Kassa központjában található Schalkház Szálló igazgatósági tagja volt, és e jövedelméből tartotta el három gyermekét. 1927-ben ismerkedett meg a Kassán letelepedő szociális testvérekkel. 1929-ben elfogadták jelentkezését a Szociális Testvérek Társaságába. Elsőfogadalmát 1930-ban tette le Szegváron. 1932 őszén áthelyezték Komáromba, ahol a karitászmunkát irányította, emellett gyermekkonyhára felügyelt, hittant tanított, szerkesztette a Katholikus Nő című folyóiratot, kegytárgyüzletet vezetett,
felügyelt a szegények menházában és családokat látogatott. Eszterházy Lujzával létrehozták a Katholikus Nőszövetséget. Sára 1937-ig a mozgalom országos vezetője volt. 1934-ben visszahelyezték Kassára, és mivel túlhajtotta magát, abban az évben nem tehetett fogadalmat. 1937-ben a brazíliai magyar bencések szociális testvéreket kértek missziós munkára. Slachta Margit főelöljáró (ismerve Sára testvér vágyait), nem tagadta meg ezt a kérést. Hogy a terv valóra válhasson,

Sárának először magyar állampolgárrá kellett válnia. Ezért Budapestre költözött. Időközben a II. világháború miatt lehetetlenné vált a brazíliai misszióba utazás. 1940 pünkösdjén letehette örökfogadalmát. Nevét 1942-ben – amikor a németbarátság következtében sokan visszavették eredeti német nevüket – Salkaházira magyarosította. A Szociális Testvérek Társasága minden eszközzel küzdött az országot elárasztó nemzetiszocialista eszmék ellen. Ez komoly veszélyekkel járt, amit a testvérek tudatosan vállaltak. Sára 1941-től a Katholikus Dolgozó Leányok és Nők Országos Szövetségének vezetője és a mozgalom lapjának szerkesztője volt. Három évig dolgozott itt, ez idő alatt öt új otthont alapított, közel háromszáz férőhellyel.
Elkezdte az első magyar Munkásnő Főiskola építését. A testvérek kivették részüket az üldözöttek menekítéséből. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük közel százan személyesen Sára testvérnek. A társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal felszerelt bújtatottakkal. 1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Sára testvér vezetése alatt álló Bokréta utcai munkásnőotthont. Zsidók után kutattak, és négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvért mint az otthon felelős vezetőjét szintén elhurcolták, s még aznap este, mezítelenre vetkőztetve valamennyiüket a jeges Dunába lőtték.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .