Grecsó Krisztián: Sajnos nagyon szeretik Először szinte tapintatosan búgott oda, mutatóujját vágyai tárgyára irányította, és ahogy mindig mindenre, azt mondta, „me”. De mivel nem érkezett azonnal válasz, tizennégy hónapja valamennyi női praktikáját latba vetette. Fülsértő sikoltása évődésnek csak szülői jóindulattal volt nevezhető, de elérte, amit akart: Bóbita követelőzését most már lehetetlen volt félreérteni. Simon, a […]

Cili volt az életemben a legnagyobb ajándék. Most a dédunokája fényképét őrizgetem a könyvespolcomon – ugyanazok a búzavirágkék szemek néznek rám a képről, mint a konyhánkban akkor, amikor apám hazahozta az árvák intézetéből. A könyvben persze megváltoztattam a szereplőket, Cili a valóságban nem karmesterhez ment férjhez, hanem egy gazdag jogászhoz, és nem Olaszországba, hanem Németországba, […]

Édes Magdám! (1970. 04. 02.) Egy olyan terjedelmű könyvet, mint az Ókút, mint rutinos olvasó, rendes körülmények között egy, legföljebb két este ki szoktam olvasni, most mégis több mint egy hétig éltem vele, holott kizárólag csak ezt olvastam. De ez az emlékidézés megbontotta az olvasás fent említett „rendes kö-rülmény”-eit, és olvasás közben, nem egy helyütt […]

1969. március 15. Édes Magdám! Miután már több ízben is tárcsáztam számukat, de vagy nem voltak otthon, vagy a konyha túlontúl távol van a készüléktől – tehát senki se vette fel, így mégis újból levelezek. Már lassanként olyan rendszeresen levelezünk egymással Budapestről Budapestre, mint néhai G. B. Shaw nem kevésbé néhai Ellen Terryvel, akik évtizedeken […]

Megtalált egy fiatalember. Manapság könnyű az embert megtalálni, különösen, ha a neve jelentősen különbözik a megszokottól. Régen a telefonkönyvet használtuk ere a célra, amit a postáról vittünk haza, és mindenki először a saját nevét kereste benne, mintha ez valamiféle dicsőség lenne, pedig csak egy név voltunk a sok tízezer előfizető között. A fiatalember azt írta, […]