Dokumentumfilm a tigrisszúnyogról – „Laikus” narrációval

Nem rég láttam egy francia dokumentumfilmet a globális klímaváltozásról (vannak mániás témáim, amikkel időről időre foglalkozom, ez az egyik). A szakmai tartalmat tekintve a film nem volt különösképpen kidolgozva, ami miatt mégis megmaradt bennem az az, hogy a narrátor egy vak hölgy volt, aki elragadó, kicsit félénk vakvezető vizslájával kísért végig bennünket a téma szempontjából érintett helyszíneken.
(A „narrátor” itt természetesen nem audionarrátort jelent, hanem a klasszikus értelemben vett „mesélőt”, azt a laikus figurát, aki kapcsolatot tart mi nézők és szakemberek között, aki úgymond meginterjúvolja a szakavatottakat.)
Megtudhattuk például, hogy ez az ügyesen alkalmazkodó rovar kedveli a mérsékelt időjárást és az Európa-szerte tapasztalt felmelegedés kedvez az elterjedésének, így vetette meg a lábát Franciaországban is. Az egyik jelenetben kísérőnk egy kutatólaborban ismerkedik az ízeltlábúval, de nyilvánvalóan nem érintheti meg, hiszen túl kicsi és túl veszélyes, ezért megkéri az őt kalauzoló biológust, hogy írja le neki az állat külsejét. Az alábbi párbeszéd zajlik le kettejük között.

– A szúnyog alapvetően fekete és fehér, egy kicsit fémes színű is. A hasi oldalon fehér csíkok vannak, a lábán pedig olyan mintha fehér zoknija lenne. A fején és a torán is élénk fehér csíkos, olyan, mint egy punk mohikán.
– Stílusos.
– És igen tetszetős.
– Miért hívják tigrisnek?
– Mert rettenetesen agresszív. A zebraszúnyog túl viccesen hangzana, ezért tigris.

Hát nem csodálatos a körülírás művészete? A narráció éppúgy lehet a mindennapok része, mint a művészet közvetítésének eszköze. Kedves látó Olvasó, ha kiraksz egy fotót, mondjuk Facebookra, írj róla pár sort, nem baj, ha nem művészi igényű, egy mondat is több, mint egy értelmezhetetlen JPG.
Régóta gyűjtöm az ehhez hasonló, mondhatni laikus narrációkat, tanulságos. Neked hogy tetszett?
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=Hb7WqjlDKDg

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs, VGYKE