Döngölnek a fogyatékos rocksztárok

Gyöngybetűkkel írja naplójába rendszerkritikus dalait egy finn punk. A szellemileg sérült tagokból álló zenekar politizálva borzongat, a Finn Filmnapokon az Origó munkatársai megnézték a róluk szóló Punk-szindróma című dokumentumfilmet.

Pertti Kurikka a finn Pertti Kurikka Névnapja nevű punkegyüttes tagja, akit az egyik koncertje előtt hosszasan kellett győzködni, hogy cserélje le szaros alsógatyáját, mert abban nem mehet fel a színpadra. Punkkörökben előfordul az ilyesmi, ebben maximum az a meglepő, hogy egy punk hagyja magát higéniai kérdésekben meggyőzni, még ha a punkság nem csak a mocsokról, csövezésről, kocanarkóról és absztinens ökoanarchizmusról szól.

A helyzet furcsasága inkább az, hogy Pertti szellemileg sérült, bipoláris személyiség, szélsőségesen pozitív vagy negatív érzelemkitörésekkel és gyerekkori regresszióval. A közgondolkodásban Pertti leginkább a fogyatékos jelzővel leírt szerencsétlen, kiszámíthatatlan, ijesztő és gyenge ember, akit jobb egy hegy tetején lévő bolondokházában tartani. Ő viszont imádja a rivaldafényt, ha mérges a világra, gyöngybetűkkel ír a naplójába olyan slágereket, mint az itt hallható Beszédhibás című daluk is.

Ha bárki azt gondolná, hogy a Pertti Kurikka Névnapjai egy bénácska, egyébként szerethető emberekből álló tinglitangli, amelyen a befogadó meghatódva mosolyog, akkor az téves előfeltételezésben van. A banda keményen odabasz a rendszernek, szövegeik úgy döntögetik a fogyatékossággal kapcsolatos tabukat, mintha számaikat társadalomtudósok írnák: a srácok a hétköznapi csalódásaiktól kezdve a diszkrimináción át a politikusok alázásáig mindenről éneklenek. A róluk szóló Punk-szindróma (Kovasikajuttu) című film alapján azonban az is egyértelmű, hogy nem azért figyelnek rájuk, mert szövegeik releváns kritikák, hanem mert különböznek a megszokott punkoktól, és ennek felismerése teszi őket igazán punkká.

A csapat magát Finnország legjobb zenekarának tartja, és profizmusuk (valamint ügyes menedzsmentjük) következtében kezdenek kitörni a punkszubkultúrából: interjúzott velük egy menőnek számító rádió, a finn miniszterelnök pedig meghívta Perttit a báljára. A fiúk kezdenek sztárokká válni, a Punk-szindróma pedig a nemzetközi ismertség felé lökte őket. Egy interjúban azt mondta a csapat Sami Halle nevű basszusgitárosa, hogy a film legfontosabb része számára, hogy a nézők milyen arcot vágnak vetítés közben. „Olyankor boldogok vagyunk” – nyilatkozta Halle. A film már elnyerte a Tamperei Nemzetközi Rövidfilmfesztivál közönségdíját.

A filmnek és magának a punk-szindrómának több jelentése is lehet. Például érdekes, hogy bár sok komoly mentális problémákkal küzdő sztár van, a Pertti Kurikka Névnapja az első csapat, amelynek szellemi sérült tagjai már viszonylag elismertek. Persze a fogyatékosság nem új a popkultúrában, elég csak Stephen Hawkingra, Jean-Dominique Baubyra, vagy az Egy csodálatos elmé-ben látható John Nashre gondolni. A különbség, hogy míg az említettek szellemi teljesítőképességét „normálisnak” szokás mondani, addig a finn punkok több szempontból sem ütik meg ennek a kategóriának a mércéjét: lassabban beszélnek, figyelemzavarosak, amiből kifolyólag a mindennapjaik kevésbé gördülékenyek, mint egy átlagemberé. Ez azonban nem hátráltatja őket abban, hogy olyan dalokat írjanak, amelyek együttesen a fogyatékkal élők kiáltványának vagy indulójának is tekinthetők.

Másrészt bármennyire is mély problémákra mutat rá, csak egy film marad. Nem fog rajta rágódni a finn szociálpolitikai bizottság, mint ahogyan a Csak a szél, vagy a többi, megannyi társadalmi kérdéssel foglalkozó alkotást sem vitatják meg a döntéshozatal környékén. Persze ezek az alkotások nem is rögtön reformokért kiáltanak, hanem csak a nézőknek akarnak új perspektívákat mutatni. A Punk-szindróma ezt meg is teszi, azzal a finom szerkesztéssel, amellyel nem válik nagyon didaktikussá és szájbarágóssá a történet, amellett hogy a fogyatékosság és a punkság mindenképpen szerethető dolgot vetít elő. Ugyanakkor a csapat sztorija arra is rávilágít, hogy a fogyatékkal élő embereknek milyen elképesztő mutatványokat kell teljesíteniük ahhoz, hogy szélesebb tömegek is foglalkozzanak velük.

Adta hírül az origo.hu

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.