Dóra egy éve dolgozni szeretne

A hallássérült nyíregyházi nő a pandémia kezdete óta nem talál munkát.

Fazekas Dóra abban reménykedik, hogy a közeljövőben el tud helyezkedni | Fotó: Sipeki Péter/Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hírportál

Fazekas Dóra születése óta hallásfogyatékkal él. Ha nem hordja a hallókészülékét, semmit sem hall, és ha hordja, akkor is leginkább szájról olvas. Amikor megérkeztek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hírportál munkatársai , sms-t küldtek, és lement hozzájuk az első emeletről. A lakásba belépve először egy hatalmas fekete cicával találkoztak.

A jelzőcica

– Azért van a macska, mert ha csengetnek, azt nem szoktam meghallani, de a cicus jelez – magyarázzta Dóra, majd amikor leültek, folytatta. – Születésem óta nagyothalló vagyok, és ötven év alatt ez soha nem javult, csak romlott. A csiga meszesedése miatt újabban szédüléseim és egyensúlyzavaraim is vannak. Úgy néz ki, életem végéig szednem kell a ­gyógyszereket, pedig nagyon reménykedtem abban, egyszer majd megszabadulok tőlük.

Fazekas Dóra élete eddig sem volt egyszerű.

– Budapestre jártam a Dr. Török Béla Általános Iskolába, ott foglalkoznak hallássérült gyerekekkel – mondta Dóra. – Hétfőtől péntekig ott voltam, a hétvégére jöttem haza. Anyu röntgenasszisztensként dolgozott, hétfőtől csütörtökig ügyeleteket is vállalt, hogy pénteken el tudjon jönni értem Budapestre. Nagyon szigorú anyuka volt, de mindent megtett volna értem. A mai napig nem tudtam kiheverni, hogy nincs köztünk.

– Már kisgyerekként sokat voltam bent a munkahelyén, rengeteget nyüzsögtem a fehérköpenyesek között, bejáratos voltam a labor sötétkamrájába is. Nagyon tetszett az anyukám munkája. Végül 1986-ban végleg hazajöttem Pestről, és kitanultam az üvegműves szakmát. Amikor elvégeztem, jött a rendszerváltás. Később valaki azt ajánlotta, tanuljam meg a jelnyelvet, hogy tudjak segíteni a hallásfogyatékkal élőknek. 2002-ben kezdtem el megyeszerte oktatni a jelnyelvet. Ennek köszönhettem, hogy tizenhat éven át a magam ura voltam.

– Édesanyám váratlan halála után nagyon beteg lettem, az oktatói pályám is véget ért. Az esti gimnáziumban érettségiztem, majd beiratkoztam egy radiológiai asszisztensi képzésre. Tavaly március 19-én lett volna az utolsó vizsgám, de azt felfüggesztették. Közben a foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálaton hallássérülésem miatt egészségügyi pályára alkalmatlannak nyilvánítottak – mesélte az életéről.

Lehetőségre várva

Fazekas Dóra elmondása szerint a munkaerőpiacon is hátrányban van.

A járvány miatt elrendelt kötelező maszkviseléssel még nehezebbé vált a helyzetem sok hallássérült sorstársammal együtt, hiszen így nem tudunk szájról olvasni.

– Védett munkahelyen nem akarok dolgozni, és a fizikai munka sem az én világom. Irodai munkát szeretnék 4 vagy 6 órában, ahol nem kell telefonálni, és főleg írásban lehet kommunikálni. Ha jelnyelvi tolmács segítségével jelentkezem álláshirdetésekre, általában leteszik a telefont, amikor értesülnek arról, hallásfogyatékkal élek. Egy éve hiába próbálkozom, tele vagyok energiával, dolgozni akarok, nem pedig tétlenül itthon üldögélni. Szeretnék már végre pozitív dolgokkal is találkozni, hátha akad valaki, aki tud nekem is munkát adni, amit örömmel végeznék – mondta búcsúzóul Dóra.

(Forrás: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hírportál)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .