„Életszeretetük alkotásaikban fennmarad” – különleges, megható kiállítás nyílt Kőbányán

Megható kiállítás nyílt a kőbányai Szabó Ervin Könyvtárban. A kézzel és szájjal festő alkotók művészetén keresztül mutatják meg, hogy a legsúlyosabb korlátok között is születhetnek rendkívüli alkotások.

 

Megható, mégis felemelő volt a hangulat a kőbányai Szabó Ervin Könyvtárban, ahol különleges kiállítás nyílt a kézzel és szájjal festő, valamint sztrókon átesett alkotók munkáiból. A tárlat egyszerre emlékezés és ünnep: emlékezés azokra, akik már nincsenek velünk és ünnep azoknak, akik a legnehezebb élethelyzetben is az alkotásban találták meg a szabadságot.

„Az életből mindent ki kell hozni, amit csak lehet” – Így festenek szájjal a sérült művészek
A falakon színes csendéletek, tájképek, finom gyermekmotívumok, érzékeny nőalakok sorakoznak. A képek mögött azonban nemcsak művészi teljesítmény, hanem emberi sorsok állnak – vastüdő, lélegeztetőgép, kerekesszék, sztrók, újratanult mozdulatok és kimondhatatlan élni akarás. A kiállítás egyértelmű üzenete: a művészet nem az egészségesek kiváltsága, hanem az emberi lélek természetes nyelve.

Baba utca öröksége
A tárlaton láthatók azoknak az alkotóknak a munkái is, akik egykor a budai Baba utcai légzésrehabilitációs osztályon éltek – abban a különleges közösségben, ahol a járványos gyermekbénulás legsúlyosabb áldozatai nőttek fel. Történeteik mesélnek: tanultak, szerettek és alkottak.

Közéjük tartozott Fazekasné Erdélyi Ilona, akit sokan csak Icának hívtak. Másfél évesen bénult le, négy végtagja és a légzése is érintett volt. Évtizedeken át élt a Baba utcában, majd egészséges férjével akadálymentesített lakásba költözött. Ica festett, gyöngyöt fűzött, horgolt. Mindig elegáns volt, sminkelt, csinosan öltözött annak ellenére, hogy szinte teljesen bénult volt, Ica nő akart maradni, nem beteg.

Ica a Baba utca hercegnője volt, gyönyörű! Mindig kifestette magát, mindig csinos volt, mindig tett-vett, amennyit csak tudott. És ha belegondol az ember… akinek szinte semmije nem mozog, az hogyan sminkeli ki magát? Hogyan igazítja meg a haját? De ő megoldotta, mert nő akart lenni, nem beteg, nem sajnálatra méltó. Nő, aki megmutatja magát a világnak. Volt benne tartás és méltóság, sok-sok mosoly. Nem hagyta el magát soha. És akárhogyan is alakult az életük, ők alkotni akartak. Egy mozgássérült embernek az, hogy alkothat, hogy létrehozhat valamit – az óriási dolog: a szabadság, az önállóság, az önbecsülés. Nemcsak túlélni akartak, élni akartak szeretetben, tisztességben. Úgy, hogy nyomot hagyjanak maguk után, és ez így is lett
– mesélte Lutas Éva, a Baba utcai légzésrehabilitációs osztály egykori főnővére Icáról, aki sajnos már elhunyt.

A tárlaton láthatók Mozgainé Palotár Mária festményei is. Marika hétéves korától hetvenéves koráig lélegeztetőgépen élt. Csak a szája és a szeme mozgott – de ez elég volt ahhoz, hogy alkosson. Szájjal tanult meg írni, majd festeni. Csendéleteket, falusi idilleket, tájképeket készített, akrillal dolgozott.

Mária hét éves korától hetven éves koráig lélegeztetőgépen élt. Először vastüdőben, aztán gépen – minden levegővételhez segítség kellett. Csak a szája és a szeme mozgott, és így ment férjhez. De olyan boldogan éltek, hogy sok egészséges ember megirigyelhette volna őket. A férje mindig tolta, vitte, utaztak, együtt voltak. Nem sajnálat volt köztük, hanem szerelem. Szájjal festett. Megfestette magát és a férjét is. A teste béna volt – az élete nem
– tette hozzá a főnővér aki nemrégiben temette el Mozgainé Palotár Máriát, a férje mellé.

„Több vagyok, mint a fogyatékosságom”
A kiállítás egyik meghatározó alakja Krániczné Tóth Dóra, aki születése óta mozgássérült. Dongakézzel és dongalábbal jött világra, mégis teljes, aktív életet él.

Két fiút neveltem fel dongakézzel és -lábbal. Az egyiket természetes módon szültem, a másikat örökbe fogadtam – ugyanolyan rendellenességgel született, mint én.  Együtt festek sérült fiammal és azt gondolom, teljes életet élünk. Minden csak a hozzáálláson múlik
– vélekedett Dóra lapunknak a kiállításon, ahol prezentálta is, hogyan fest a szájával.

Dóra több mint harminc éve fest, 1998 óta a Szájjal és Lábbal Festő Művészek Nemzetközi Egyesületének ösztöndíjasa. Gyermekmotívumai, élénk akrilképei az életigenlést sugározzák. Férje emléke ma is ott él a vásznain.

A kiállítás másik kiemelkedő alkotója Fark László, aki kerekesszékes alkotóművész – futurisztikus, különleges székében érkezett, amely szinte műalkotás önmagában is. Ő nem szájjal vagy lábbal fest: képzett grafikusművész. A Képzőművészeti Egyetemen tanult, technikái között szerepel rézkarc, akvatinta, mezzotintó, fametszet, dombormű és elektrografika is. Munkáiban gyakran jelennek meg nőalakok, érzékeny, mégis erőteljes kompozíciók. Szavai játékosak, de mögöttük ott a mélység – ahogyan képeiben is.

A betegség mind a négy végtagomat érinti: nem hajlanak az ízületeim, nem engedelmeskednek az ujjaim. Mégis festek — két kézzel. Nyúlok az eszközökhöz, a grafikai szerszámokhoz, ceruzához, tollhoz és két kézzel oldom meg a szembejövő hétköznapi feladatokat. Így tanultam meg együtt élni a hendikepemmel: a lehetőségeimből hozom ki a legtöbbet. Az életből mindent ki kell hozni, amit csak lehet! Sokat gondolkodom azon, mire fog gondolni az ember, amikor megnézi a munkáimat. Ez számomra az egyik legfontosabb kérdés. Az a vágy él bennem, hogy minél tovább tudjak tenni, alkotni.
– mesélte Fark László grafikusművész.

A rendezvény létrejötte Kiss Judit pszichológus, rehabilitációs szaktanácsadó nevéhez fűződik, aki évek óta dolgozik sztrókos és mozgássérült emberekkel. Számára a kiállítás nem pusztán kulturális esemény, hanem társadalmi üzenet.

Ezek az emberek még betegen is szeretnének jól élni és fontos üzeneteket átadni, alkotni. Teljes jogú tagjai a társadalomnak. A művészet lehetőség arra, hogy kifejezzék önmagukat – és hogy mi is meglássuk bennük azt, amilyenek valójában.
– zárta a megnyitót Kiss Judit, aki az Érbetegek Rehabilitációja Alapítvány kuratóriumi elnöke, valamint a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezetének vezetője.

Forrás: Metropol.hu

A rádiót önkéntes formában, nonprofit módon üzemeltetjük. Azonban a működtetés költségeit már nem tudjuk kitermelni saját pénzből (szerverek üzemeltetése, karbantartása). Amennyiben lehetősége van, kérjük támogassa a Hobby Rádió éves 120000 Ft-os működési díját!
Net-média Alapítvány (Magnet Bank): 16200113-18516177-00000000
Utalás közleménye: támogatás
Köszönjük, ha nekünk adja adója 1 %-át!
Adószám: 18129982-1-41

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.