Elhunyt Rózsa Dezső, a Hobby Rádió önkéntes szerkesztője, a látássérültek kulturális életének egyik mozgatóereje

2025. július 5-én, 74 éves korában elhunyt Rózsa Dezső, az MVGYOSZ Louis Braille emlékérmese, a vakügy elkötelezett szolgálója, több kultúrális rendezvény szervezője.

Rózsa Dezső 1951. július 23-án született Hódmezővásárhelyen. Gyermekkorát az akkor nagyrészt szlovák nemzetiségű Tótkomlóson töltötte, ahol az általános iskola első három évét végezte. A szürke hályogból adódó rossz látása miatt 1960-ban a budapesti Vakok Általános Iskolája és Nevelő Otthonába került. Iskolái befejezése után Debrecenbe költözött, az akkor átadott Vakok Állami Intézetébe. Kárpitos szakmáját kitűnő eredménnyel végezte, és mint szakmunkás került a Debreceni Bútorgyárba, ahol tíz éven keresztül dolgozott. Ebben az időben sokat tolmácskodott is, mivel jól beszélt szlovákul és oroszul. Szemorvosai tanácsára 1979-ben kénytelen volt abbahagyni a kárpitos szakmát, és telefonalközpont-kezelőként dolgozott, előbb a házgyárban, később a megyei ifjúsági szervezetnél, majd 1989. szeptember 17-től a debreceni régi városházán. Munkáját a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Braille emlékérem arany fokozatával ismerte el.

Kulturális és Közösségi Tevékenysége

A hatvanas évek végén került kapcsolatba az akkor még Vakok és Csökkentlátók Szövetsége Hajdú Bihar megyei szervezetén belül működő országos hírű kultúrcsoporttal, amellyel klasszikus vidám jeleneteket, különböző tréfás írásokat megtanulva járták az országot.
Műsoraik általában a sorstársaknak készültek, de látók előtt is bizonyíthatták tehetségüket.
Rózsa Dezső a Fehér Bot Alapítvány kulturális segítőjeként nemcsak Debrecenben, hanem a környékbeli településeken is szervezett különböző műsorokat.

1992 októberében Miks Máriával és Lak Istvánnal – az Országos Szövetség kiadásában – létrehozta a vak és gyengénlátó költők és írók antológiáját, „Óda a fényhez” címmel. Az ebből készült irodalmi összeállítással az ország szinte minden nagyobb városában hirdették a sorstárs irodalom létjogosultságát. Jártak Csíkszeredán, Gyimesfelsőlokon és a Vajdaságban is ezzel a műsorral.

1989 és 2000 között több országos vetélkedőt szerveztek. „Hogy súlya legyen a szónak” címmel Miks Máriával országos műveltségi játékokat szerveztek, amelyek elvezettek az „Itthon vagyok” irodalmi összeállítás bemutatójához, ami nagy sikert aratott. Rózsa Dezső létrehozója és szervezője volt különböző, az átalakulást szolgáló megyei programoknak, rendezvényeknek, a nagysikerű mesemondó versenyeknek, és 2004-ben az országos Csokonai vetélkedőnek is.

Országos küldöttként több bizottságban is dolgozott, így az üdültetési és Braille-emlékérem, valamint az akkori ellenőrző bizottságban is.

Rádiós Munkássága és Társadalmi Szerepvállalása

Debrecenben egy közösségi rádió, a „Szóla Rádió” indulásával lehetősége nyílt arra, hogy más területen is kipróbálja magát. Így kezdődött az „Ez a város a miénk” és „A Városháza, a város háza” című rádiós műsorsorozata. 2006 novemberében egy új sorozatot indított „Taigetosz szélén” címmel. Ebben a műsorban olyan civil szervezeteket szólaltatott meg, amelyek valamilyen tartós sérülést szenvedett emberek közösségét tömörítik, és olyan szervezeteket mutatott be, amelyek a társadalom perifériájára szorult polgárok életén igyekeznek segíteni.

A „Szóla Rádió” megszünését követően rádiós műsorait 2010-től rendszeresen a Hobby Rádióban készítette, hetente több riportot, interjút készítve, valamint teljes felvételeket olyan kultúrális rendezvényekről, melyekhez a látássérültek nagy része csak rögzített formában juthatott hozzá.

Helen Keller születésének 125. évfordulója emlékére dr. Szabó Miklós felkérése alapján, Holba Andrea szerkesztésében irodalmi emlékműsort készítettek. Az MVGYOSZ Elnöksége 2006 novemberében bízta meg Rózsa Dezsőt egy olyan múzeum létrehozásával, amely bemutatja majd a látássérültek 100 éves múltját a Szövetség megalakulásának centenáriuma alkalmából, 2018-ban.

Rádióamatőr Öröksége

1981-ben került kapcsolatba a rádióamatőrködéssel. Rádióamatőr hívójele: HG0EK. Ebben az időben több látássérült is sikeres rádióamatőr vizsgát tett, és vált részévé ennek a csodálatos, embert formáló tevékenységnek. Aktívan részt vett a XIX. Nyári Úttörő Olimpia, vagy a hortobágyi általános iskolában megrendezett Ifjúsági Konstruktőr Verseny, vagy 1982-1989 között a FIN aktivitás szervezésében, amelynek keretében a megyeszékhelyeken népszerűsítették a megyét és a rádióamatőr tevékenységet. Részese volt az 1989-ben a román forradalmat segítő országos rádióamatőr hírhálónak is.

1987-ben rádióamatőr barátaival útjára indították a HAJDÚ-QTC rádióamatőr hírműsort, ami több évtizede szolgálja a magyarul értő rádióamatőrök objektív információval való ellátását. Hitvallása szerint a „hír szent, a vélemény szabad!” 1991 óta a HG0DRH hívójelű magazinműsor nemcsak URH-n, de RH-n is hallható, gyakorlatilag a Kárpát-medencében, jobb terjedési körülmények között szinte egész Európában is. Újabban internetről is letölthető HG9AR-nek köszönhetően. Húsz éve szervezte minden hónapban úgy az életét, hogy a harmadik hétfőn felcsendülhessen a jól ismert szignál. Munkája elismeréséül 2003-ban megkapta a MRASZ első ízben kiadott kitüntető plakettjét, 2006-ban pedig a MRASZ Elnöksége által adományozott arany mikrofon díjat.

Sajnos Dezső élete utolsó évtizedére csaknem teljesen elvesztette látását, segítségre szorult a közlekedésben, hiszen a riportok, híranyagok csak részben mentek a helyébe. Az utazásokban és a QTC sugárzásában is nagy segítségére volt elhunyt barátja, HA0HA Gyula. Neki természetesen eszébe sem jutott Gyuszi halála miatt abbahagyni a küldetésnek tekintett munkát!

Debrecenhez és a magyar történelemhez kapcsolódó alkalmi hívójelek szervezésében aktívan részt vett.

A Civis város DEBRECEN diploma egyik propagálójaként társaival együtt népszerűsíti a várost, annak kulturális rendezvényeit. A szervezett magyar rádióamatőr mozgalom létrejöttének tiszteletére 2008-ban részese annak az újabb országjáró túrának, amely a MRASZ támogatásával ismét végigjárta a 21 évvel korábbi utat.

Hosszú éveken át a Debreceni Rádiós Sport Klub vezetőségi tagja volt. 2007-ig 15 éven keresztül egyik szervezője a mára nemzetközivé vált Cívis rádióamatőr találkozóknak.

A Fehér Bot Alapítvány kultúrális szervezőjeként

„Rózsa Dezső, a Fehér Bot Alapítvány felügyelő bizottságának évtizedeken át elkötelezett tagja, olyan személy volt, aki életével és munkájával példát mutatott
mindannyiunknak. Mély tisztelettel és hálával gondolunk vissza a tevékenységére, amelynek középpontjában mindig is a közösség szolgálata, a segítés és
az esélyegyenlőség állt.
Dezső több éven keresztül támogatta az Alapítvány kulturális törekvéseit, amelyek mindannyiunk számára lehetőséget adtak arra, hogy egy olyan társadalomban
éljünk, amely nemcsak elfogadó, hanem aktívan segíti azokat, akik a látásukban korlátozottak. Ő nem csupán felügyelő bizottsági tagként dolgozott, hanem
szellemi vezetőként, aki mindig egy lépéssel előrébb járt, és látta, mi az, amire valóban szükség van a közösségben.
Dezső munkássága túlmutatott a hivatalos feladatokon, mert mindig figyelt a részletekre, és segített abban, hogy az Alapítvány programjai ne csupán formálisan,
hanem valóban értékesek, tartalmasak legyenek. Hiszen tudta, hogy minden apró lépés, minden kulturális esemény, minden kisebb-nagyobb siker fontos ahhoz,
hogy a látássérült emberek számára is egyenlő esélyekkel teli világot alakíthassunk ki.
A Fehér Bot Alapítvány számára Dezső munkája emberi hozzáállásában is kiemelkedett. Kedvessége, türelme és szakértelme mindannyiunk előtt példaértékűek.
Munkájával nemcsak a látássérült emberek,hanem mindannyiunk életét gazdagította, és hozzájárult ahhoz, hogy egy inkluzívabb társadalmat építhessünk.
Az ő öröksége örökre velünk marad, és minden egyes alkalommal, amikor a Fehér Bot Alapítvány újabb lépéseket tesz előre, emlékezni fogunk arra az önzetlen
munkára, amit Dezső az évek során elvégzett. Az ő szelleme, elhivatottsága és szeretete mindannyiunk számára egy iránytű marad, amely tovább vezet minket
a közös célok felé.”
(Forrás: Fehér Bot Alapítvány)

Rózsa Dezső több, mint öt évtizedes fáradozásával elévülhetetlen érdemeket szerzett a vakügy szolgálatában. Életét két fontos dolog határozta meg: a rádióamatőr szolgálat, valamint a vakok és gyengénlátók területi szervezetében – vagy ahogy ő mondta – a falkabélieknél végzett kulturális szervezőmunka.

Dezső az emlékezés című versével búcsúzik mindenkitől.

Rózsa Dezső: Emlékezés

"Leültem mellé, és átölelt a múlt,
összeértek a távol horizontok
a rideg valóság emlékké simult,
és ő tudta azt, hogy miért hallgatok.

Körül vett bennünket az örök hiány,
és úgy megnehezült a szavak súlya,
kérdésként megmaradt az örök talány,
miért nekünk jutott az élet búja!

És fáradt kéz indult könnyet törölni,
lelket éget az emlékezés heve,
az ész ez ellen nem tud semmit tenni,
hisz a fájdalomnak van ténye, neve.

Mert, ahogy megmozdulsz apádat látom,
és kezed anyámként simít homlokot,
és mikor apám munkás kezét fogom,
anyád szemében tudom a bánatot.

Lásd, két élőt így köt össze a halál,
a jelenben is múltat idéz szemük,
ilyenkor a perc is tétován megáll,
és emlékezésre horgad a fejük!

Átölelt a múlt, és leültem mellé,
mert, mi tudtuk, hogy kire emlékezünk
az életünk így válik örök csendé,
hisz, lassan mi is a vég-felé megyünk!"

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Eddigi hozzászólások

• Visszajelzés: Augusztus 8-án kísérik utolsó útjára Rózsa Dezsőt - Hobby rádió – a Hang-adó