Első lépés: emberszámba venni vak társunkat

A hiánypótló tanintézet terveiről, majdani működéséről az intézmény létrehozását kezdeményező Butu Arnold Csaba, az Erdélyi Magyar Látássérültekért Egyesület elnöke számolt be a Székelyhon TV stábjának.

„A betegség elfogadása volt a legnagyobb akadály” – vallotta be a látását egy gyermekkorában felfedezett gyógyíthatatlan betegség miatt, felnőtt korában elveszítő egykori élsportoló. Felidézte, hogy miként sikerült parakerékpárosként kijutnia két olimpiára – a pekingi és a riói ötkarikás játékokra –, helytállni megannyi megmérettetésen olyan körülmények között, hogy többször azt tapasztalta: a sport világában nincs lelkiség, a sportolóra „fogyóáruként” tekintenek.

„Mivel a szociális védőháló nagyon sűrű szövésű Romániában, a látássérült felnőttek visszahúzódóak, hiszen megvan a jövedelmük, így nem akarnak csinálni semmit” – számol be a Nézőpontban Butu Arnold Csaba, ezzel magyarázva, hogy számos vak embertársunk nem merészkedik ki a társadalomba.

Az EMLE elnöke évekkel ezelőtt azt tapasztalva határozta el, hogy mindent megtesz egy látássérült gyermekeket oktató magyar tannyelvű speciális iskola létrehozásáért, hogy egy vak fiú a családjával kénytelen volt Magyarországra költözni boldogulása érdekében.

Nem az oktatási rendszerbe kell integrálni a nemlátó gyerekeket, hanem az életbe – vallja a korábban vállalkozóként tevékenykedő székelyudvarhelyi látássérült férfi, aki arról is beszél, hogy nem lehet sértő, ha vaknak nevezzük a nemlátót, akikkel az ép embereknek „nem kell kesztyűs kézzel bánniuk”, ugyanakkor az első lépés a felkarolásuk, támogatásuk irányába, ha emberszámba vesszük őket.

A Butu Arnold Csabával készült interjú megtekinthető a Médiatér Youtube-csatornáján. Az interjú a Nézőpont podcastcsatornáján, Spotify-on is meghallgatható.

(Forrás:Székelyhon.ro)