ENSZ vitarendezési fórumokhoz fordulás egyéni ügyekben nem hiábavaló

Egy 2017-ben alakult nemzetközi ernyőszervezet, a TB-Net több emberi jogvédő szervezet együttműködésével jött létre http://tbnet.org/en/). A TB Net segíti az egyéni ügyek képviseletét a Fogyatékosügyi Bizottság és a többi ENSZ vitarendezési fórum előtt.  Egy évkönyvben foglalta össze az ENSZ vitarendezési fórumainak 2020. évi munkáját. Az évkönyv egyes fejezeteit online 2021. december 1-2. napján mutatták be. A TB-Net kiadott egy útmutatót is arról, hogyan vehet részt egy érdekvédelmi szervezet egy-egy ügyben, mint harmadik fél.

Az ENSZ szerződések végrehajtásával foglalkozó bizottságai vitarendezési fórumként is működnek. Az állampolgároktól érkező kérelmeket feldolgozó iroda a nagy ügyteher miatt nyomtatványokat dolgozott ki, melyek használatát éppúgy ajánlják, mint a jogi vagy érdekképviseleti szervezet segítségének igénybevételét, hogy a kérelem könnyebben jusson át az első, elfogadhatósági vizsgálaton. Az ENSZ bizottságokhoz bárki fordulhat – akár jogi képviselet nélkül is – ha úgy érzi, hogy a hazai jogorvoslati lehetőségeit kimerítve nem orvosolták alapvető jogai sérelmét a hatósági, illetve bírósági eljárás során. A Fogyatékosügyi Bizottsághoz főleg építésügyi, munkavállalási, egészségügyi, oktatási és az utóbbi időben menedékjogi ügyekkel fordulnak 2012 óta.

A 2021. december 1-2-i online tanácskozáson a vitarendezési fórumok, mint a Gyermekek jogaival foglalkozó Bizottság, a Nők jogaival foglalkozó Bizottság, a Diszkrimináció minden formájának megszüntetésével foglalkozó Bizottság és az Emberi Jogi Bizottság tevékenysége mellett a Fogyatékossággal élő Személyek jogaival foglalkozó Bizottság munkáját is összegezték a TB-Net munkatársai és az egyes bizottságok tagjai.

A Fogyatékossággal élő Személyek jogaival foglalkozó Bizottság egyik tagja a bizottság által 2020-ban elbírált ügyek közül hármat ismertetett, köztük a hallássérült svéd Richard Sahlin ügyét, aki egy egyetemi oktatói pozícióra jelentkezett. Az egyetemi felvételiztető bizottság a jelentkezők közül őt találta a legalkalmasabbnak, függetlenül attól, hogy hallássérült.  Az egyetem vezetése azonban a felvételiztetők szakmai ajánlása ellenére nem őt választotta, sőt megszüntette a felvételi eljárást. Arra hivatkoztak, hogy a jeltolmácsolás költségei elérték a pozícióhoz tartozó fizetést, azaz gyakorlatilag még egy embert kellett volna fizetniük azért, hogy Richard Sahlin dolgozni tudjon. Sahlin úr két jogorvoslati utat választott.  Először az ombudsmanhoz fordult, aki megállapította a diszkriminációt, és az egyetemet kompenzáció megfizetésére kötelezte. Shalin úr a svéd munkaügyi bíróságtól is jogorvoslatot kért, azonban a bíróság úgy döntött: az egyetem nem diszkriminálta, mivel túl sokba került volna egy jeltolmács alkalmazása. Richard Sahlin miután Svédországban kimerítette a jogorvoslati lehetőségeit, 2018-ban az ENSZ Bizottság elé hívta a svéd államot a vita rendezése érdekében.

A svéd állam az ENSZ Bizottság előtt arra hivatkozott, hogy a bíróság a nemzeti eljárásban nem vizsgálta az észszerű alkalmazkodás megsértését, ezért azt a Bizottság sem teheti meg. A Bizottság bár elismerte, hogy nem a svéd munkajogi törvénykönyv, hanem a diszkriminációs szabályok álltak az ügy középpontjában, de az ombudsmani eljárás keretében vizsgálták azt is, hogy az egyetem a felvételi eljárás alatt nem vette figyelembe az észszerű alkalmazkodást jelentő intézkedéseket. A Bizottság elvetette azt a svéd állami érvelést is, hogy nem sérült az igazságszolgáltatáshoz való jog, hiszen az ombudsmani és bírósági fórum is vizsgálta Richard Sahlin ügyét. A Bizottság szerint az egyetem a felvételi során érdemben nem vizsgálta a Sahlin úr által javasolt munkakör módosítási megoldásokat, mint például az online oktatást illetve, hogy inkább kutatási feladatokkal bízzák meg.  A Bizottság ezek alapján a kérelmet elfogadhatónak tartotta, és érdemben is megvizsgálta Sahlin úr panaszát. Elfogadta azt az érvelését, hogy az egyetem és a svéd munkaügyi bíróság a költségek arányosságának vizsgálatát eltúlozta, és egyik szervezet sem vizsgált más intézkedést, amivel az egyéni helyzetéhez alkalmazkodhattak volna. A Bizottság megállapította, hogy a felvételi eljárás során nem volt párbeszéd az egyetem és Sahlin úr között, és kiemelte, hogy az észszerű alkalmazkodás együttműködő és interaktív párbeszéd a felek között, amelynek célja a lehető legjobb egyensúly megtalálása a munkaadó és a munkavállaló között.  Annak érdekében, hogy meghatározható legyen, melyik intézkedést kell megvalósítani az alkalmazkodás során, az államoknak biztosítaniuk kell, hogy a közintézményeik, egyetemeik meg tudják hozni azokat a döntéseket, amelyekkel képessé teszik az alkalmazottaikat arra, hogy a legfontosabb munkavállalói kötelezettségeiket teljesíteni tudják. A párbeszéd fontossága mellett a pénzügyi források szűkössége is kérdés volt az alapügyben, és Sahlin úr ügyében a svéd ombudsmani eljárás miatt a munkaügyi bíróság nem tudta más pénzügyi támogatás elérhetőségét vizsgálni. A svéd állam elismerte, hogy a bírósági eljárásban résztvevők tájékoztatása a pénzügyi forrásokról állami feladat.  Végül a Bizottság kiemelte, hogy Mr. Sahlin azon érve, miszerint egy siket oktató felvétele a diákok és a munkatársak szemléletét formálta volna helytálló és jó példát mutatott volna a többi fogyatékossággal élő személynek a számukra nyitva álló lehetőségekről.  Az ENSZ Bizottság a jogi költségek megtérítése mellett kompenzációt ítélt meg Sahlin úr részére. A svéd államot pedig kötelezte arra, hogy az észszerűséget és az arányosságot az ENSZ Fogyatékosügyi Egyezményével összhangban értelmezze, biztosítsa, hogy a fogyatékossággal élő személyekkel folytatott párbeszédet szisztematikusan folytassák le a munkáltatók azért, hogy másokkal azonos módon tudják jogaikat gyakorolni. A 2021 augusztusában hozott döntés angolul elérhető: https://tbinternet.ohchr.org/Treaties/CRPD/Shared%20Documents/SWE/CRPD_C_23_D_45_2018_32057_E.docx

Az ENSZ Bizottság tagja Sahlin úr ügye és pár további ügy ismertetése során hangsúlyozta: úgy látják a bíráskodás során, hogy a fejekben még mindig él egy sztereotípia, hogy a fogyatékos ember mire képes, és mire nem, és ennek mentén döntenek. Hiányolta az egyéni helyzet vizsgálatát az állami hatóságok, bíróságok részéről, amit minden ENSZ vitarendezési fórum munkájának bemutatása során kiemeltek a webinárium előadói.

A MEOSZ, mint az egyik legnagyobb fogyatékosügyi érdekképviseleti szervezet az észszerű alkalmazkodás széles körű megjelenését több hazai fórumon szorgalmazza, az egyéni ügyek hazai jogi képviselete mellett.