Építésügyi akadálymentesítés – már az új javaslat is elavult terminológiákra épít?

Az országos érdekképviseleti szervezetek jelezték az ÉMI felé,
hogy ilyen módon nem valósul meg a Fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezményben és a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényben is kiemelt
„Semmit rólunk nélkülünk!” elve. További problémát jelentett, hogy a kép formátumban közzétett tervezet a látássérültek számára egyáltalán nem volt hozzáférhető,
de még az ép látású szakembereknek is komoly nehézséget okozott az olvasása. Kérésünkre az ÉMI rendelkezésre bocsátotta az irányelv tervezet olvasható
PDF változatát, egyúttal a véleményezési határidőt is meghosszabbították 15 nappal.

A műszaki irányelv tervezetről a REKORE és az MVGYOSZ is úgy nyilatkozott, hogy azt még módosításokkal sem tartja elfogadhatónak és bevezethetőnek. Az
anyagban foglaltak számos ponton ütköznek és ellentmondásban állnak az építésügyre és akadálymentesítésre vonatkozó hazai jogszabályokban és szabványokban
foglaltakkal, illetve az országos érdekképviseleti szervezetek állásfoglalásaival. A szervezetek ezért amellett, hogy felhívták a figyelmet a dokumentum
legsúlyosabb hibáira – a teljesség igénye nélkül -, javaslatot tettek egy teljesen új, az aktuális szakmai gyakorlattal és a hatályos jogszabályokkal összhangban
levő irányelv kidolgozására.

A tervezettel a legfőbb probléma az elavult fogalomhasználat és szemléletmód mellett az volt, hogy a tartalma egyáltalán nem felelt meg a címben foglaltaknak.
A megnevezés alapján az egyébként hiánypótló irányelvnek azt kellene tartalmaznia, hogy a különböző funkciójú létesítményekben milyen eszköz- és feltételrendszerre
van szükség ahhoz, hogy az ott működő szolgáltatások mindenki számára egyenlő eséllyel hozzáférhetőek legyenek. Nem elegendő ugyanis egy múzeum, iskola,
kormányhivatal vagy sportcsarnok esetében az akadálymentes bejutás és az épületben való akadálymentes közlekedés lehetőségét biztosítani, hanem a szolgáltatásokat
is hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékossággal vagy más akadályozottsággal élő látogatók számára. Így például egy múzeumban biztosítani kell a látássérült
látogatóknak a tárlatokat bemutató audioguide rendszert és tapintható műtárgy másolatokat, egy iskolában minden tanuló számára rendelkezésre kell állnia
a megfelelő szemléltető eszközöknek és segítő technológiáknak, egy kormányhivatalban lehetővé kell tenni az akadálymentes ügyintézést, egy siket vagy egy
autizmussal élő ember számára is, egy sportlétesítményben pedig ugyanúgy kell akadálymentes nézőtéri rész, mint akadálymentes öltöző, hiszen itt a néző
és a sportoló egyaránt lehet kerekesszékkel közlekedő mozgássérült személy.
További komoly hiányossága az irányelvnek, hogy a taktilis burkolati jelzések tekintetében egyáltalán nem fogalmaz meg méretezés- és kialakításbeli követelményeket,
emellett egy meglehetősen elavult definícióval határozza meg a vezetősávok és figyelmeztető jelzések körét és szerepét. Teljesen hiányoznak továbbá a tervezetből
az üzemeltetési, szolgáltatásszervezési és infókommunikációs akadálymentesítési megoldások, márpedig ezek elválaszthatatlanok a mindenki számára nyitva
álló szolgáltatások igénybevételének hozzáférhetővé tételétől.

A szervezetek bíznak abban, hogy az ÉMI figyelembe veszi az érdekvédelmi szervezetek több ponton is egyező javaslatait és sor kerül egy valóban korszerű irányelv kialakítására
az érintettek bevonásával. (MVGYOSZ. / Németh Orsolya)