Érdekegyeztetés érintettek nélkül – avagy mindent rólunk nélkülünk

Az embertelen körülményeket évtizedek óta konzerváló, sokszor több száz főt „tároló” nagylétszámú intézmények átalakításáról csupán nemrégiben született döntés, a stratégia végrehajtására 30 évet adott magának a kormányzat. Ennek a folyamatnak az irányítására jött létre az ún. Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testület.

Bár a sajtótájékoztatón az hangzott el, a bizottság munkájában „a fogyatékkal élő emberek, az őket képviselő érdekképviseleti szervezetek, a szociális háttérintézmények, a szociális és gyógypedagógiai felsőoktatási intézmények, valamint a szolgáltatásokat fenntartók vesznek részt” – a valóságban sem érintett fogyatékos személy, sem pedig fogyatékos emberek által létrehozott szervezet nem kapott helyet a testületben.

A fogyatékos emberek érdekképviseletét jelen esetben a nekik szolgáltatást biztosító szervezetekre bízza a kormányzat, míg a „Semmit rólunk nélkülünk!” elvét – a zömmel értelmi fogyatékos, autista és pszicho-szociális fogyatékossággal élő embereket érintő kérdésben – pedig egy vak személy képviseli. A fő kérdés: szabad-e egy ilyen horderejű kérdésben kizárólag olyan szervezetek véleményére támaszkodni, amelyeknek nem tagjai fogyatékos emberek, és nem tartanak fenn egyetlen közösségi alapú szolgáltatást sem?

Többször megfogalmazták már, hogy a kitagolás nem lehet néhány nagylétszámú intézmény, szolgáltató szervezet vagy szakértő belügye, hogy nem csupán a rendelkezésre álló források gyors elköltéséről, a lakóhelyek átnevezéséről van szó. Valódi közösségi alapú szolgáltatásokat, változatos lakhatási formákat kell létrehozni, hogy megkezdhessék törleszteni az adósságainkat a fogyatékos emberek és családjaik felé.

Vannak azonban, akik úgy gondolják, ehhez az érintettek bevonására nincsen szükség.